1940-ben Bartha Károly honvédelmi miniszter vetette fel, egy 80 mm űrméretű légvédelmi löveg, vagy tábori ágyú Nimród alvázra történő szerelésének az ötletét. Az ágyú méretei és a lövés utáni erőhatás miatt nem a legkompatibilisebb szerkezetet adná, ha harckocsiba próbálnák meg beépíteni. Természetesen, ha a Nimródra akarnák felszerelni, le kell mondani a forgatható toronyról, és további átépítésekre lenne szükség. A szakértők nem javasolták a kísérletezést, de a miniszter megbízta Szebeny György mérnököt a feladattal. Ennek a lövegnek a feladata az 50 mm páncélzatnál vastagabb harckocsik hatástalanítása lett. A tervek szerint, az átépítés során lemondtak a forgathatóságról, és a légvédelmi funkcióról is, de cserébe a zárt tornyot páncélzattal látták el. Ez volt az elképzelés, de a konstrukció máshogy alakult. Szebeny 1941 áprilisában bemutatta a szerkezetet, amelyet a légvédelemre is alkalmassá tett. A löveg képes volt ellátni feladatát, de a futómű nem. A 8 tonnás Toldihoz tervezett futóművet, már így is megterhelték, nem hogy a 11 tonnás Nimród mozgatásáról tudjon gondoskodni, főleg az átépítés után. A Szebeny-féle elképzelés a plusz 20-30 mm páncélzattal, a 100 darabos lőszerrekesszel még két tonna többletet jelentett volna. A végső döntést az hozta meg, hogy a számítások alapján a harckocsi vadászra szánt 45 ezer pengő helyett 276 ezerbe került volna, és 1944 vége előtt nem készültek volna el vele. A miniszter 1942-ben megszüntette a projekt támogatását.
Forrás: Bonhardt A – Srhidai Gy – Winkler L.: A Magyar Királyi Honvédség Fegyverzete , Zrínyi Kiadó, 82. oldal
írta: Zeki
