Az Antonov A-40 Krylya Tanka (jelentése: tank szárnyakkal) egy szovjet kísérlet volt arra, hogy lehetővé tegyék harckocsik harctérre siklását a levegőből (miután egy repülővel elszállították a kívánt területre), hogy támogassák a partizánokat vagy az ejtőernyős alakulatokat. Ezt a járművet néha A-40T vagy KT néven is említik.
T-27 könnyű harckocsi
Könnyű harckocsik vitorlázó repülőgépre rakodása helyett, ahogy több nemzet is csinálta, a Szovjet Ejtőernyős Erők T-27 harckocsikat rögzítettek a nehéz bombázók aljához, amik így értek földet. Az 1930-as években voltak kísérleti erőfeszítések, arra hogy ejtőernyővel vagy ejtőernyő nélkül harckocsikat dobjanak vízbe. 1940-ben Besszarábia bekebelezésekor, feltehetőleg ledobtak néhány könnyű harckocsit TB-3 típusú nehézbombázóról (néhány méterről, a repülőgépen volt egy semleges váltó, amihez egy kötél volt kötve, ami a zuhanás mértékét lassította). A legnagyobb probléma a légi-szállítású harcjárművekkel az volt, hogy a legénységüket külön dobták le, ami késést eredményezett vagy egyszerűen nem is vitték őket el az akcióra! A vitorlázó repülőgépek már lehetővé tették, hogy a legénységet a kidobási körletben letegyék a járműveikhez.
Szintén minimalizálták az értékes vontató légi eszközök exponálását, amelyeknek nem is kellett megjelenniük a csatatér felett. Szóval a Szovjet Légierő Oleg Antonov vezetésével így kezdte meg a harckocsik landolására szánt vitorlázó-repülőgépek tervezését.
Antonov vitorlázó repülőgép tervezése helyett egy levehető bölcsőt tervezett a T-60 típusú könnyű harckocsihoz. A levehető bölcsőhöz egy nagy fából és szövetből készült dupla szárnyat és iker farkat kapcsoltak. A harckocsi képes volt a ledobás után a csatatérre vitorlázni, a legénység egy gombnyomással le tudta dobni a szárnyat, és perceken belül készen állt a harcra.
1942-ben egy T-60-as harckocsit alakítottak át vitorlázó repülőgéppé, amit egy Petlyakov Pe-8 vagy egy Tupolev TB-3 típusú repülőgéppel tudtak szállítani. A „harckocsi" könnyített volt a légi használatra azzal, hogy eltávolították a fegyverzetet, a lőszert, a fényszórókat és csak minimális üzemanyagot hagytak benne. A módosítások ellenére, a TB-3-as bombázógép által szállított vitorlázógép árokba zuhant a felszálláskor, Szeptember 2-án, a lezuhanás elkerülésének érdekében esedékes szélső ellenállást kapott a T-60 (állítólag ekkor már simán siklott a harcjármű).
A-40 siklás közben
Az A-40-est a híres szovjet vitorlázó-repülőgép pilóta Sergei Anokhin vezette. A T-60 egy mezőn landolt nem messze a repülőtértől, és miután ledobta a szárnyakat és a farkat a harckocsiról, a pilóta visszatért a bázisra. A harckocsi esedékes súlycsökkentésével a „repülő harcjármű" akár 160 km/h sebességet is elérte. Ennek ellenére a teszteket abbahagyták.
Ezután a Szovjetunió több prototípust is tervezett deszant egységek támogatására, de mind kudarcba fulladt.
Technikai adatok:
-
Személyzet: 2 fő
-
Fegyverzet: 1db T-60 könnyű harckocsi
-
Hossz: 12,06 m
-
Fesztávolság: 18,00 m
-
Szerkezeti tömeg: 2,004 kg
-
Felszálló tömeg: 7,804 kg
Forrás
http://en.wikipedia.org/wiki/Antonov_A-40
Írta: Füstös András (Banditos)
