Az ötlet
Az ötlet a második világháború alatt vetődött fel. Az amerikaiaknak szüksége volt a Bismarck, és más német hadihajók ellen valami hatásos, ám nem nagy költségekkel járó, hatékony megoldásra. Burrhus Frederic Skinner pszichológus állt elő egy elképzeléssel. Szerinte egy galambok által vezérelt rakétára lett volna szükség - a galambok intelligenciájára hivatkozva. Ötlete alapján: a rakéta orrkúpjában három rekesz helyezkedne el, amikben a galambok tartózkodnak, majd a tokokat alaposan rájuk zárják. Minden rekeszben, egy objektív kép van a galamb előtt, és a galamb beidegződött csipegetéssel irányította volna a rakétát. Akkor, ha a kép valamely részére csípett volna, a rakéta, a csípésnek megfelelő irányba haladt volna.
A Nemzetvédelmi és Kutatási Minisztérium 25.000 dollárral támogatta a kutatásokat. Kezdetben még sikerült a galambokkal megtaníttatni az irányítást. Rászoktatták őket, hogy egy megfelelő helyre való érintéssel, tudják magukat – a rakétát – irányítani. A Projektből számos másik terv is napvilágot látott például a „BAT" vagy a „Pelikán".
Az ötletet cinikusan fogadták, s sokan csupán tréfának tekintették. Skinner felháborodott, és az ötletet akadályozók nézeteit azzal magyarázta, hogy „az ember pszichológiai okok miatt, nem képes az igazán előnyös dolgokat komolyan venni".
1944. október 8-én törölték a projektet, de 1948-ban a „Galamb Project" újjáéledt „Project Orcon" néven, azonban 1953-ban befejeződött a program, mert ekkor felfedezték az elektronikus irányítórendszerek megbízhatóságát.
Felhasznált forrás
- http://en.wikipedia.org/wiki/Project_Pigeon (2011)
Írta: Zeki
