Amikor azt a szót hallja az ember, hogy „bomba" sok mindenre gondol. A bombáknak több száz fajtája létezik s mégis újabb és újabb tervek szültnek eme gyilkos szerkezetek továbbfejlesztésére.
1941.12.07-én a hatalmi viszonyokkal egyet nem értő, s terjeszkedésre éhező – Japán birodalom hadüzenet nélkül támadást indított az amerikai flotta Pearl Harbor-i támaszpontja ellen. Az eddig háttérben maradt ipari óriás – aki szinte hasznot húzott a hadieszközök exportálásából – felháborodva csattant fel bársonyszékéből, és elégtételt követelt a támadásért.
Az amerikai tudósok persze hamar előálltak különböző ötletekkel, miként lehetne csapást mérni Japánra. Egy elképesztő ötlettel állt elő Lytle S. Adams, aki egy nem annyira költséges, könnyen kivitelezhető és meglepetés szerű tervet ígért. Terve alapját a denevérek képezték.
A denevérek küldetése
Lytle ötletét négy fő pillér képezte. A Texas államban található denevérfajok közül nagy számban található a mexikói szelindekdenevér – Tadarida brasiliensi - ami megkönnyítette volna a denevérek beszerzését. Másodszor, a denevérek képesek súlyúk többszörösét elbírni. Harmadszor, sokáig képesek élelem nélkül élni – ún. hibernált állapotban és jól tájékozódnak a sötétben. Negyedszer, ami a fő érvként szolgált, a denevér képes szűk helyekre befészkelődni és sokáig elrejtőzve élni ott. Lytle azt javasolta, hogy szereljenek a denevérekre egy időzített gyutacsszerkezetet, majd a célterület fölé érve engedjék ki őket. A denevérek megtalálják a menedéket nyújtó ipari célpontokat és a fából, kartonból, bádogból épült japán házakat. Aztán a bomba aktiválása után futótűz szerűen gyulladnak ki házak.
Lytle azt javasolta, hogy szereljenek a denevérekre egy időzített gyutacsszerkezetet, majd a célterület fölé érve engedjék ki őket. A denevérek megtalálják a menedéket nyújtó ipari célpontokat és a fából, kartonból, bádogból épült japán házakat. Aztán a bomba aktiválása után futótűz szerűen gyulladnak ki házak.
A tervből project
1942-ben a Fehér Ház asztalára került a terv, amire Roosevelt „áldását adta". A terv hivatalos neve „Bat bomb" lett.
1943-ban megszerezték a szükséges biológiai hátteret. A projekthez számos tudós csatlakozott. Többek között Louis Fieser a „napalmbomba atyja". Javaslata szerint a denevérekre egy 17-28 gramm közötti szerkezetet szereltek volna. A denevéreket egy 26 rekeszes szerkezetbe – rekeszenként kb. 40 denevér – helyezték volna, majd a földtől kb. 1525 m magasságban ejtőernyőkkel dobták volna le őket. Kb. 305 méterrel a talajtól a szerkezet kinyílik, de az ernyő tovább csatlakozik hozzá.
A denevérek szállítására tíz darab B-24-es bombázót szereltek fel, amik Alaszkából indultak volna. Az elsődleges célpont, a „japán ipar egyik fellegvára" Osaka Bay volt.
Sorozatos problémák
A denevér bombákkal kapcsolatban sorra jelentek meg különböző problémák. Az egyik a Légi Haderő új-mexikói, Carlsbad bázisán történt. A gyújtószerkezeteknél hiba lépett fel, és kigyulladt a bázis egy része, így a denevérek elpusztultak.
Az akció átszervezése
1943 augusztusában a Haditengerészet átvette a projekt vezetését és fedőnévként az X-Ray nevet adták neki, majd decemberben a Tengerészgyalogságnak adta a projekt vezetését. A projekt központja a kaliforniai El Centro lett. A projekt eddigi terveit korszerűsítették és az amerikai hadsereg egyik utahi támaszpontjának területén - Dugway Proving Ground – felépítettek egy kísérlethez egy japán makett várost, majd a vegyi fegyverek szakértői hozzáláttak a teszteléshez.
A kísérlet megfigyelői optimista beszámolókat tettek. Dugway – a tesztelés vezetője – írta: „Megfelelő számú pusztító tűzgócokat lehet kelteni, a kis mozgástér ellenére. Előny továbbra az is, hogy sokáig felfedezhetetlen marad denevérek búvóhelye".
A Honvédelmi Kutatási Bizottság (NDRC) megfigyelője mondta: „Arra a következtetésre jutottam, hogy az X-Ray project igen hatékony".
A Chief Chemist jelentése szerint, sokkal hatékonyabbak az X-Ray gyújtóbombái, mint korábbi standard gyújtóbombák. „A korábbi standard bombák, míg kb. 167-400 robbanást okoznának, az X-Ray bombái 3625-4748 robbanást képesek okozni".
A projektbe bevonták Tim Holt színészt is. Az oklahomai, Ada városban rendezett rodeón Holt és Bob Marshall megegyeztek, miszerint Holt küldetést vállal az akcióban.
Holt emberei meg is kapták a denevéreket, amikkel a merényleteket kellett elkövetniük. Ha a dobozokat megfelelően nyitják ki a denevérek kirepülnek és menedéket keresnek. Az akció azonban nem sikerült, mert a doboz nem nyílt ki és a denevérek elpusztultak.
A terv sorsa
A tervet 1944-ben újra megvizsgálták, de a Flotta admirálisa, Ernest J. King, mikor értesült, hogy a terv, nem lesz kész 1945 közepéig, törölte a projektet. Amikor megvizsgálták a projekt részleteit, számításaik szerint 2 millió dollárt költöttek el. A denevér bomba bevetésre került volna, ha időközben nem „sikeresítik" az atombombát. Az atombomba számos fejlesztése kapcsolatba hozható a denevérbombával.
Dr. Adams állította, hogy a denevér bomba akár pusztítóbb is lehetett volna, mint az atombomba: „Gondolj ezer robbanásra egyszerre! Egy negyven mérföld átmérőjű körben, Japán elpusztult volna! De ez stratégia."
A hírhedt „denevér inváziót" Dr. Stanley P. Lovell - az Office of Strategic Services (OSS) igazgatója – „denevér komédiának" minősítette.
Denevérek a kultúrában
-
Kenneth Oppel: Sunwing című írása, amiben – nem bizonyítható – konfliktus kapcsán kerül elő.
-
Derrick C. Brown verse: The Project Known as X-Ray.
-
Ráadásul még „anime" sorozatokban is látható Mr. Adams álma. Az 1994-es Mega Man, a 2002-es Bomberman Jetters animációs filmekben köszön vissza.
-
Videojáték is készült belőle: Az 1999-es Tiny Toon Adventures: Toonenstein.
Felhasznált forrás
https://en.wikipedia.org/wiki/Bat_bomb (2009)
Írta: Zeki
