A második világháború egyik legjellegzetesebb fegyvere a szovjet PPS géppisztoly. Fejlesztését nagyban előmozdították a szovjet hadvezetés keserű tapasztalatai, melyeket a szovjet-finn háborúban, illetve a németek támadásának első szakaszában szereztek. Az előbbi során saját bőrükön érezték meg a finn géppisztolyos egységek hatékonyságát, a második katasztrófa idején pedig rengeteg kézifegyvert vesztettek, valamint több fegyverüzemük is kiesett a termelésből. Ezen tényezők hatására kezdődött meg egy könnyen, gyorsan előállítható, hatásos fegyver tervezése. A Georgij Spagin által 1941-ben kifejlesztett PPS megfelelt ezeknek az igényeknek. A jellegzetes csigatárral (közismert nevén: dobtárral) szerelt "gitár" nem volt minőségi termék, de szélsőséges körülmények között is működött. Hátrányait azzal is ellensúlyozni tudták, hogy igen sok készült belőle, és nagy tömegben vetették be. Egész egységek voltak, melyek semmilyen más fegyverrel nem voltak felszerelve. A Szovjetunióban az 50-es évek végéig, a csatlósállamokban valamivel tovább maradt hadrendben.
TECHNIKAI ADATOK
-
Űrméret: 7,62 mm
-
Csőhossz: 270 mm
-
Teljes hossz: 840 mm
-
Tömeg: 3,65 kg (tár nélkül); 5,50 kg (töltött tárral)
-
Tűzgyorsaság: 100 lövés/min (hosszú sorozatokkal)
-
Torkolati sebesség: 500 m/s
-
Tár befogadóképessége: 71 töltény (dobtár)
