1941-től a szovjet gyalogság alapfegyverévé a PPSh–41 géppisztoly vált, amely a háború elején már jelentős számban rendelkezésre állt. Ez a géppisztoly azonban viszonylag nagy tömege (5,5 kg) és hossza (840 mm) miatt alkalmatlan volt a harcjárművek kezelőszemélyzete számára. Ezért 1942-ben pályázatot írtak ki a PPSh-nél kisebb és könnyebb géppisztolyra, amelynek tömege 3 kg-nál nem lehetett nagyobb, a tűzgyorsaságának pedig el kellett érnie a 400–500 lövés/perc értéket. A pályázatra két terv született. Az egyiket Georgij Spagin készítette. Ez a PPSh–41 átalakított változata volt, PPSh–42 jelzéssel. A másik tervet Alekszej Szudajev készítette el 1942 végén PPSz–42 típusjellel. A két fegyver próbái során Szudajev konstrukciója jobbnak bizonyult, így a hadsereg ennek a sorozatgyártása mellett döntött. A leningrádi fronton mutatkozó igények miatt már a kísérleti változatot azonnal gyártani kezdték a szesztrorecki műszegyárban. Ebből az első változatból 1943 végéig 46 572 db készült. Szudajev 1943-ban a németek által körülzárt Leningrádban kisebb átalakításokat végzett a géppisztolyon, ezt követően PPSz–43 típusjelzéssel gyártották.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Űrméret: 7,62 mm
-
Méretek: csőhossz 270 mm; teljes hossz: 890 mm (kihajtott válltámasszal)
-
Tömeg: 2,94 kg (tár nélkül)
-
Tűzgyorsaság: 600 lövés/perc
-
Lövedék torkolati sebessége: 500 m/sec
-
Hatásos lőtávolság: 150 m
-
Tár befogadóképessége: 35 töltény (ívtár)
