Az 1943-ban tervezett és ugyanaz év végén először alkalmazott rakétavető első változata védőpajzs nélkül készült. Külalakja miatt az Olenrohr (Kályhacső) elnevezést kapta. Felismerve a hibát, sietve minden fegyvert védőpajzzsal láttak el. A hivatalos neve 8,8 cm RPzB 54 volt, de mindenki csak Panzerschreck (páncélrém) néven emlegette. Ez a hátralökés nélküli fegyver az akkoriban létező legnehezebb harckocsikat volt hivatott leküzdeni 150 méter távolságon belül. Páncélátütő képessége 100 mm volt, kezeléséhez 2 fő kellett: irányzó és lőszeres. Elsütése elektromos úton történt. Irányzása egy állítható célgömb és nézőke segítségével 150 méter távolságig volt lehetséges. Lőszere a 4322 jelzésű gránát, szárnystabilizált, csapódó-gyújtós típus, ennek tömege 3,3 kg. Későbbi változata rövidebb és könnyebb lett. 1944-ben Magyarországon is rendszeresítették ezt a rakétavetőt és a harcok során mindvégig alkalmazták. A II. világháború folyamán a német ipar a Panzerschreckből 1 806 000 darabot állított elő.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Űrméret: 88 mm
-
Méretek: csőhossz 1640 mm; teljes hossz: 1640 mm
-
Tömeg: 9,3 kg
-
Tûzgyorsaság: 4 lövés/perc
-
Hatásos lőtávolság: 180 m
