A magyar fejlesztések a II. világháborúban nem jelentették a haditechnika csúcsát. A háború végén, amikor az olcsó és gyorsan gyártható fegyverek jutottak szóhoz, mégis sikerült egy hatékony fegyvert kifejleszteni. Igaz, a harcokat már nem befolyásolhatta ez az eszköz sem jelentősen.
A Haditechnikai Intézet mérnökei 1944. nyarán hozták létre az új fegyvert, elsősorban páncélelhárító feladatkörre. Egy forgótányérra helyezték az állványzatot, melyen két sima, egyszerű cső helyezkedett el. Ezekből lehetet elindítani a tölteteket. Leginkább egy kétcsövű Panzerfaust-hoz lehet hasonlítani az eszközt, azzal a nem jelentéktelen különbséggel, hogy ez a fegyver többször felhasználható volt.
Két töltet állt rendelkezésre. A Buzogány egy kumulatív páncéltörő rakétalövedék volt, míg a Zápor ugyancsak rakétalövedék, de repesz-romboló töltettel. A csőemelkedés maximuma 40 fok volt, így több, mint egy kilométer volt a lőtáv. Igaz, ez közvetlen irányzást nem tett lehetővé, csak a repeszrakéta alkalmazásakor, kis hatótávolságú tüzérségi alkalmazásra lehetett így gondolni. A csövek egyszerű, sima kályhacsövek voltak, 5 mm falvastagsággal, 10 centi átmérővel, és 70 centi hosszal. Mivel hátrasiklás nélküli fegyverről van szó, a lövedékek indításakor hátrafelé kicsapó lángcsóva miatt nem volt tanácsos tüzeléskor a Szálasi-röppentyű mögött tartózkodni.
Működtetéséhez négy fő kezelőszemélyzetet igényelt, kerekes taligán mozgatták e fegyvert. Lehetőség volt teherautók platójáról is használni. A páncéltörő töltet elméletileg minden akkori harckocsi páncélzatát át tudta ütni. Irányzéka a régi, jól bevált Schwarzlose-géppuska irányzéka volt.
A fegyver Budapest ostrománál került bevetésre.
Technikai adatok:
-
Űrméret: 88mm
-
Töltet: 27 kg, kumulatív vagy repesz-romboló
-
Személyzet: 4 fő
-
Telepíthetőség: kerekes lövegtalp, teherautó, Toldi alváz
Írta: Bársony Atilla (Atiraptor)
