A Modéle 1935A, és az 1935S öntöltő pisztoly volt a rendszeresített maroklőfegyver a francia katonák számára a második világháború során, de Franciaország megszállása után a németek is hadrendbe állították, valamint kis ideig a világégés után is használatban maradt. Nem ért el akkora sikereket, és nem kapott oly mértékű hírnevet, mint az egyes szövetséges országokban illetve tengelyhatalmak országaiban használt maroklőfegyverek, újításaival, érdekes megoldásaival és különös eleganciájával kiemelkedik korának rendszeresített öntöltő katonai pisztolyai közül.
Előzmények az első világháború előestéjéig
A franciák előfutárai voltak nem csak a modern hadviselési formáknak, de a fegyvertervezésben is sokáig élen jártak az európai országok közt. Számtalan háborús, és forradalmi időszak adott leckét a korabeli francia teoretikusnak, hogyan kell a modern világban háborút vívni, és legfőképp győzni a megfelelő eszközök használatával. A lista hosszú, ezért csak egy ismert hadvezér és későbbi uralkodó neve kerül említésre, ki legjobb például szolgálhat, hiszen valaha valamennyi európai nagyhatalmat térdre kényszerítette, és majdnem leigázta egész Európát: Napóleon. Ahogy a hadviselésben, úgy a franciák a modern fegyverzet kifejlesztésében is ékeskedtek. A franciák találták fel az ún. ütőszeges lőszert, ami a maga korában egy fontos lépés volt az egybeszerelt töltényekhez vezető úton. Bár az első rendszeresített hátultöltős vállfegyver a német Dreyse M1941 volt, a franciák 1866-ban arra adott válasza a Gras puskával még azt is felülmúlta, és egy ideig felsőbbrendűnek számított a többi ország által rendszeresített puskák közt. Az 1870¬¬¬-71-es francia-porosz háború során megalázott Franciaország (a Német Császárságot a versailles-i palota tükörtermében kiáltották ki), reagálva az 1880-as években végbemenő német fegyverkezésre, 1886-ban egy tehetséges francia ezredes, Nicolas Lebel által megtervezett új ismétlőfegyvert állított rendszerbe, az M1886 Lebelt, mely az első olyan puska volt, ami füstnélküli lőporral töltött lőszert tüzelt. A maga korában ezzel a forradalmi újítással hosszú ideig egyedülállónak számított az összes rendszeresített puskával szemben. Egy másik, a mai napig is meghatározó forradalmi újítás az első központi gyújtású lőszer kifejlesztése, ami még a francia elmésséget dicsőíti.
Azonban ez a folyamat az 1890-es évekre megállt, és az első világháború előestéjén már egy helytelen doktrínák alapján kiképzett, rosszul felfegyverzett francia hadsereg fogadta a modern német tömeghadseregeket. 1914 augusztusában a franciák még mindig a Lebel puskának egy kissé módosított változatával (M1886/93 Lebel) voltak felszerelve, ami rég elmaradottnak számított nem csupán a központi hatalmak fegyverivel szemben, de még a szövetséges fegyverek mellett is. A valaha maroklőfegyverek (revolverek) fejlesztésében is élenjáró franciák az első világégés idejére ugyancsak elmaradottak, hiszen még 1914-ben is a hivatalosan rendszeresített kézilőfegyver a szintén Lebel által tervezett Modéle 1892 Lebel revolver volt. Francia öntöltő pisztolygyártás szinte nem is létezett. Voltak olyan vállalatok, melyek piacra dobtak öntöltő maroklőfegyvereket, de ezek mind-mind civil felhasználásra szánt, kiskaliberű zsebpisztolyok voltak, mérsékelt sikerrel, a francia hadvezetés pedig akkoriban nem volt érdekelt öntöltő pisztoly rendszeresítésében, ahogyan a maga korában sok nagyhatalom ugyancsak nem látott jövőt az öntöltő fegyverekben, például az angol és az orosz hadvezetés is ortodox módon ragaszkodott a korábban már bevált revolverekhez. Nem így gondolkodott Németország, és az Osztrák-magyar Monarchia, kik úttörők voltak a maroklőfegyverek fejlesztésében és rendszeresítésében.
Amíg a többi nagyhatalom próbált felzárkózni a modern elvárásoknak, addig Franciaország elvesztette a vezető szerepét a haditechnikát illetően, és az akkori francia hadvezetés sem látott kifogást abban, hogy hosszú ismétlőpuskákkal, és revolverekkel lépjen be a Nagy Háborúba. Azonban rá kellett döbbenniük, hogy az újfajta háborúban mindennél jobban szükségük van rövid karabélyokra, és főleg pisztolyokra.
Az első világháború
Amint az várható volt, a francia elméletek az elkövetkezendő ipari jellegű háborúról elbuktak, az elavult fegyverek pedig a lövészárok-harcászatban csúfos kudarcot vallottak, aminek eredménye az lett, hogy Franciaország már 1914 telére egymilliós veszteséget (halott, sebesült, eltűnt) könyvelhetett el. A hadvezetés ekkor már ráébredt, hogy Franciaországnak sosem volt még ekkora szüksége egyszerű, olcsó és megbízható öntöltő maroklőfegyverekre. Habár sok más hatalom is szenvedett hasonló problémával, ami a modern doktrínák és megfelelő fegyverzet hiányát illeti, azonban ez Franciaországot érintette a leginkább.
A spanyolországi Eibar nevezetű kisvárosban a 16. század óta létezik fegyvergyártás, és az országra jellemző, szabadalomra vonatkozó laza törvényeknek köszönhetően a 19. század végén és a 20. század elején több más országból ismert fegyvertípust gyártottak, különféle öntöltő pisztolyokat és revolvereket másoltak, szolgálati és civil piacra egyaránt, és rendkívül olcsón, bár változó megbízhatósággal. A háborúban bár nem vett részt Spanyolország, az Eibar környékén elhelyezkedő fegyverkomplexumok bőségesen ellátták a szövetséges hatalmakat maroklőfegyverekkel, mind revolverekkel illetve öntöltő pisztolyokkal, sőt, külön átkalibereztek bizonyos fegyvereket a szövetségesek által használt lőszerekre, ezzel is egyszerűsítve a lőszerutánpótlást. A szintúgy Eibarban található Gabilondo gyárhoz köthető az az öntöltő pisztoly, mely a lehető legjobbkor érkezett hogy kiszolgálja a szövetségesek, főleg a francia haderő szükségleteit egy tömeggyártásra alkalmas maroklőfegyverre.
A Ruby néven 1914-ben világot látott spanyol gyártmányú pisztoly volt az első öntöltő maroklőfegyver, melyet a francia haderő hivatalosan is rendszeresített. A Gabilondo y Urresti gyár eleinte a latin-amerikai, és távol-keleti piacokat célozta meg, azonban 1915-ben felajánlotta ezt a pisztoly a franciák számára. A kétségbeejtő helyzetben lévő francia hadsereg 10'000 darabos számban vásárolta meg havonta a Ruby pisztolyokat, azonban 1915 augusztusában – a helyzet további romlása miatt – ezt megnövelték 30'000-re, majd pár hónappal később ez a szám 50'000-re emelkedett. Maga a pisztoly egy végletekig leegyszerűsített fegyver, semmi különleges kontúr nincs rajta, kizárólag azt a célt szolgálta, hogy minél többet és olcsóbban lehessen előállítani. Az ellátás igénye odáig tetőzött, hogy 1918 végére már 45 különböző vállalat volt megbízva a típus gyártásával. A franciák összesen 700'000 darabot állítottak szolgálatba, 1919-ig maradt gyártásban.
A fegyver az akkoriban nagyon elterjedt 7,65 mm Browning lőszert tüzelte, a nem túl erős töltény miatt szabad tömegzáras zárszerkezetű volt, apró, mindössze 152 mm teljes hosszal rendelkező maroklőfegyver volt. Egyféle biztosítása volt, mely az elsütőbillentyű mögött helyezkedett el, előre tolva biztosította a fegyvert, de csak nehezen lehetett mozgatni. 9 darabos tárkapacitással rendelkezett, de léteztek 7 illetve 6 darabos változatok is, valamint megjelent egy kisebb kaliberű, 6,35 mm-es típus is. Szánakasztója nem volt, azonban a biztosító számára a szánon van egy nút, ahová illesztve a fegyver szétszerelését segítette elő. Érdekesség, hogy bár csöve fix volt, azaz elsütésnél nem mozgott, kivehető volt, ami megkönnyítette tisztítását. Annak ellenére, hogy kifejezetten tömegtermelésre szánt fegyver volt, nagyszerű megbízhatósággal és pontossággal rendelkezett, és emiatt kedvelté vált a katonák körében. Épp emiatt a spanyol polgárháborúban, de még a második világháborúban is használták kis számban.
Ruby pisztoly
A két világháború között
Az első világháború jó leckéül szolgált valamennyi olyan nagyhatalom számára, mely akaratosan is ragaszkodott a revolverekhez. A franciák, tanulva a hibáikból, és a németek fegyverkezésétől tartva (miután felrúgták a versailles-i szerződésekben fogalt pontokat), elkezdtek keresni egy megfelelő alternatívát az elavult revolverek helyére. Az első világháború során a franciáknak volt lehetőségük megismerni a kiváló Colt M1911-et, és elnyerte a hadvezetés tetszését is. Azonban kifogásolták az általa tüzelt lőszert, a .45 ACP-t, és az ugyancsak nagyon erős töltény hátrarúgását „brutálisnak" ítélték, valamint magát a Colt M1911-et is nagyméretűnek, és túl nehéznek találták. Ezért a franciák egy saját pisztolyt terveztek a Colt M1911 alapján, de azt sok helyen módosítva.
1930-ban kezdődtek meg a csapatpróbák, ahol a Commission d'Experiences Techniques de Versailles elnevezésű felügyelőbizottság a következő követelményeket határozta meg:
-
A fegyver a 7,65 Longue lőszert kell hogy tüzelje.
-
Elsütőszerkezete csak egyszeres (single-action) legyen, és a kakast meg az elsütőbillentyűt egy rugó működtesse.
-
A kakas, az elsütőbillentyű és a főrugó egyben kiemelhető legyen a fegyverből, hogy megkönnyítse a fegyver tisztítását.
-
Legyen tárbiztosítása, ami tár kivétele után lép működésbe, és az elsütőrúdat szétkapcsolja a kakastól.
-
Kézi biztosítással is rendelkeznie kell, mely a kakast blokkolja a fegyver elsütésétől.
-
A fegyver szétszereléséhez ne legyen szükség szerszámokra.
Ezen szempontok alapján mintegy tizenegy fegyverrel folytak csapatpróbák. Akkoriban megszokott módon, a nemzeti büszkeség megelőzte a hadihasználhatóságban lévő szerepet, ezért a külföldi fegyverekkel szemben előnyben részesítették a hazai gyártmányokat (függetlenül attól, hogy mennyire megbízhatóak vagy váltak be korábban). A csapatpróbákon a nem túl ismert Societe Alsacienne de Constructions Mecaniques (SACM) gyár terméke nyert, a Modéle 1935A.
Modéle 1935A
Magáról a fegyverről nem túl sok adat ismert, és nem is vált olyan híressé, mint más, szövetségesek vagy tengelyhatalmak által használt maroklőfegyver. Az 1935-ben megtervezett pisztoly 1937-ben állt szolgálatba, és szinte azonnal szállítottak le darabokat a csapatok számára. A fegyver megnevezésében az 'A' az ' Alsacienne' francia szónak a rövidítése, mely a SACM cég mozaikszavában is megtalálható, jelentése: elzászi. Ezt a rövidítést 1938-ban adták a pisztoly nevéhez, mivel egy ehhez hasonló, egyszerűsített változatot is elfogadott a felügyelőbizottság a csapatpróbákon, ugyanabban az évben. A pisztoly tervezője az a Charles Gabriel Petter, aki a háború utáni évtizedekben azzal az újításával vált híressé, amit a Modéle 1935A-nál is alkalmazott. Ez a tokon belüli szánmegvezetés. A korabeli öntöltő pisztolyok mindegyike a tokon kívül elhelyezkedő síneken mozgó szánnal rendelkezet, azonban Petter mindezt a tokon belülre helyezte el, ami rendkívül pozitívan hatott a fegyver pontosságára. Petter a háború után a svájci SIG-nél (Schweizerische Industrie Gesellschaft) dolgozva a 35A licensze alapján fejlesztette ki a SIG P210-et, mely szintén tokon belül elhelyezkedő szánnal rendelkezik, és a mai napig kedvelt sportpisztoly kiemelkedő pontossága miatt. Ahogyan az fentebb is említésre került, a Modéle 1935A-ról számos ponton a Colt M1911 sajátosságai köszönnek vissza. Baloldalt elhelyezkedő manuális szánakasztó, mely a szétszerelésnél is szerepet vállal, alatta található a tárkioldógomb, nagyméretű hódfarok, bár markolatbiztosítással nem rendelkezik. A szerkezete is nagyrészt a Colt M1911-ről másolt, Browning-típusú rövid csőhátrasiklásos, kengyeles-bordás reteszelésű, a csövön felül kiemelkedő két reteszelőborda a szánban megfelelő bemarásaiba illeszkedik a lövés kezdetén, és a cső alatt lévő kengyel segítségével billen le a cső, és ezekhez kapcsolódik a helyretolórugó is, de ellenben az eredeti Colt M1911-gyel, itt két kengyel található. A csapatpróbákon előírt szempontoknak teljes mértékben megfelel: lőszere a 7,65 mm Longue, kivehető tárjába 8 darab lőszer fér; csak egyszeres elsütőszerkezettel rendelkezik, a kakas és az elsütőbillentyű is egy rugóval csatlakozik egymáshoz; tisztításhoz az egész elsütőszerkezet egyben kiemelhető; tár kivétele után a fegyvert nem lehet elsütni; egy 90 fokban elfordítható biztosítóval rendelkezik a szánon, mely lefelé fordítása után gátolja a kakas útját az ütőszegtől, akadályozva az elsütést; a fegyver mindenféle szerszám használata nélkül részlegesen szétszerelhető. A szánon elhelyezkedő irányzékok közül a hátsó fix, azonban az elülső oldalban állítható. A használt lőszeren kívül amiben még különbözik a Colt M1911-től, hogy külsőleg elhelyezett hüvelykivető karommal látták el. A fegyver közvetlenül a hüvelykivetőnyílás mögött egy töltésjelzővel is rendelkezik, mely töltetlen állapotban belesimul a szánba, azonban kiemelkedik ha lőszer kerül a töltényűrbe.
Érdekesség, hogy maga a fegyver mennyire hasonlít a korábban rendszerbeállított orosz Tokarev pisztolyokkal. A TT-30 és annak egyszerűsített változata, a TT-33 szintúgy módosított Browning-féle kengyeles-bordás reteszeléssel rendelkezik, és ugyanúgy egyben kivehető az elsütőszerkezete. A különbség a két fegyver között főleg az, hogy a Tokarev a külsejét az FN Browning M1903-ról másolja, továbbá a 7,65 mm Longue lőszernél egy jóval erősebbet tüzel, a 7,62 mm Tokarevet. A feltűnő hasonlóság miatt egyes források majdnem biztosra állítják, hogy a Modéle 35A bizonyos megoldásai a Tokarev pisztolyának szerkezetéből származnak.
A SACM limitált kapacitásai miatt egy másik öntöltő pisztolyt is rendszerbeállítottak, amit a Modéle 1935A egyszerűsített változatának szántak. Ez a pisztoly 1935S néven vált ismertté, ami a Manufacture Nationale d'Armes de Saint Ètienne (MAS), a csapatpróbákon résztvevő cégek egyikének a terméke. Bár mind az „A" és az „S" típus a már többször is említett Browning-rendszert másolja, az „S" sok ponton eltér a Petter által tervezett típustól. A MAS tervezői Petter pisztolyát lényegesen egyszerűbbre alkották: az eredeti kengyeles-bordás reteszelést megváltoztatták, a bordákat eltűntették, ehelyett a csőfarnál kiemelkedő karom és annak szánban lévő bemarása ami lövéskor reteszelést ad; eltűnt a tokon belüli szánmegvezetés, maradtak ebben az esetben a hagyományos tokon kívüli elhelyezésnél; a szánon a biztosító lejjebb került, ezzel könnyebben elérhetővé vált; a cső alatt kettő helyett csak egy kengyel található; a fegyver formája is megváltozott, szögletesebb lett, főleg a markolatnál, inkább hasonlít az eredeti Colt M1911-re. Az M1911-gyel ellentétben a fegyver nem rendelkezik csővezetőhüvellyel. A töltöttség-jelző továbbra is megmaradt, azonban az elülső irányzék már nem állítható oldalban.
Modéle 1935S
Az egyszerűség az „S" típus esetében a megbízhatóság rovására ment. Az elegánsan kidolgozott „A" pisztolyra ilyen téren nem panaszkodtak, de az „S" fegyver minőségével, és elsütésével gyakran problémák adódtak, az ütőszeg is gyakran eltört.
A második világháború
Sem a SACM, sem a MAS nem tudott nagy mennyiségben gyártani a Modéle 1935A és „S" fegyverekből, mielőtt a német csapatok megszállták volna Franciaországot. Az „A" modellből kb. 10'700-et, az 1935S-ből pedig mindössze 1404 darabot szállítottak le a franciáknak 1940 júniusa előtt. Azonban gyártásuk nem állt le a megszállás alatt. A Vichy-kormány, valamint a Wehrmacht Franciaországban állomásozó fegyveres erőit is ezekkel a pisztolyokkal szerelték fel. A felszabadulás után 1944. október 15-én kezdődött újra az 1935A gyártása, és ez idő alatt összesen 23'850 pisztoly került le a gyártósorokról. Érdekesség, hogy a zsákmányolt „A" fegyverek nem kaptak német belövőjegyeket, csak a megszállás után gyártott darabok kaptap Waffenamt bélyegzőket, a fegyver kódja: 625 (f). A „WaA 655" kód pedig az Oberndorfban található Mauser bevizsgálóhelyet jelöli. Az 1944. október elsejei felszabadítás után még ellátták a szövetségeseket példányokkal. A katonák közt kedvelté vált, mivel megbízható volt, és bevált a harcokban.
A megszállás előtt leszállított kisszámú 1935S-nek az oka abban rejlik, hogy az azt gyártó cég az első megrendeléseket 1938 szeptemberében kapta, és az első pisztolyok csak 1939 februárjában készültek el. Emiatt történhetett az, hogy mindössze 1404 darabot tudtak csak leszállítani a francia csapatoknak a német hódítás előtt. Az „A" típussal egyetemben az „S" gyártása is folytatódott az német megszállás idején, ezalatt összesen 5281 darab készült el.
A háború során Németország arra kényszerült, hogy forrásait a meghódított országokból is biztosítsa, mind fegyvert illetve hadianyagot tekintve. Ezért a németek második világháborús arzenálját számos fegyver többféle kaliberben alkotja. Azonban jellemző módon a meghódított illetve csatlós országokból a németek számára gyártott fegyverek rendszerint háborús minőségűek voltak, a tömeggyártás érdekében számos elemet elhagyva róluk, megkérdőjelezve megbízhatóságukat. Az 1935A volt az egyik, ha nem az egyedüli olyan lőfegyver, mely a háború idején is megtartotta a kiváló minőségét.
A második világháború után
A Modéle 1935A és az 1935S a háború után is gyártásban, továbbá szolgálatban maradt. Az „A" modellből a háború után 50'400 példány készült el, az utolsó darab 1950 februárjában készült el, ezzel összesen 84'950 pisztoly készült, és abban évben vonták ki a rendszerből.
A háború alatt illetve után is számos gyártó kapott licenszet az 1935S gyártására, például a Manufacture Française d'Armes et Cycles de Saint Étienne, mely az első indokínai háború alatt szállított le körülbelül 8000 maroklőfegyvert a francia csapatok számára. A Societe d'Applications Generales d'Electricite et de la Mecanique (SAGEM) 10'000 darabot gyártott le 1945 és 1953 között, a Manufacture Nationale d'Armes de Chatellerault (MAC) pedig 1956-ig folytatta a gyártást, és a legtöbbet, összesen 50'087 darabszámot tudva magának. A Modéle 1935S bár elsősorban hadifelhasználásra készült, széles körben használták a rendőrségi berkekben is. Számos gyártó által, összesen 82'773 darab készült belőle.
MAC 1950
A két világháborúból tapasztalva a francia hadvezetés 1950-ben egy új, jó megállítóerejű és megbízható pisztolyt kívánt. A gyenge 7,65 Longue-nál erősebb lőszert, de a korábbi típusokhoz hasonlóan egy Colt M1911 alapú maroklőfegyvert kerestek. A franciák a képen is látható, nagyrészt áttervezett Modéle 1935S mellett döntöttek. Ez volt a MAC 1950. Ez a fegyver az univerzálisan használt 9 mm Luger lőszert tüzelte, tárjába 9 darab lőszer fért. Megtartotta bizonyos jellegzetességeit az 1935S-ről, többek között például ugyanazzal az egyszerűsített reteszelési mechanizmussal rendelkezik (mindössze egy, a csőfarból kiálló karom, és annak negatívja a szánban ami lövéskor összekapcsolódik), megmaradt a töltésjelző, és biztosító is ugyanott található, és ugyanúgy funkcionál. Azonban a francia csapatok végre egy megbízható, robosztus, és jó megállítóerejű fegyverhez jutottak. A más cégek által is gyártott MAC 1950 méltó módon lett sikeres, és jóval több darabszámot és hosszabb karriert élt meg mint elődjei.
Szerkezete
A Modéle 1935A részlegesen szétszerelve
A képen fentről-lefelé haladva a Modéle 1935A következő szerkezeti elemei találhatók: szán, cső, alatta a helyretolórugó és vezetőrúdja, tőle jobbra a kakasos szerkezet, alatta a tok, szánakasztó, és egy üres tár.
A szánon találhatók az irányzékok illetve a biztosítókar, a cső tetején láthatóak a reteszelőbordák, amik a szán bemélyedéseibe illeszkednek, továbbá a csőfar alatt van a két kengyel, a helyretolórugó a fegyver összeszerelt állapotában a kengyelhez kapcsolódik, amiken keresztül átmegy a szánakasztó, az tartja össze ezt a két elemet. A tokban pedig az elsütőszerkezet foglal helyet, a képen a kakast kivették. A szánon, mint a Colt M1911-en is, nemcsak a szánakasztó számára van bemélyedés, hanem kicsivel hátrébb egy másik bemarás is felfedezhető, ahová a szánakasztót illesztve jobb oldalt benyomva az kivehetővé válik, ezután a szánt le lehet húzni a sínről, ezzel részlegesen szétszereltté téve a fegyvert.
A fegyver működése, bár szerkezetében avval némileg különbözik, megfelel a Colt M1911-nek: a lövés pillanatában a csövön található bordák a szánban található mélyedéseikbe illeszkednek, merev kapcsolatot biztosítva. A gáznyomások által keltett visszafele ható erők elindítják a szánt és a csövet, és egy rövid ideig együtt maradnak, míg a gáznyomás megfelelő szintre csökken. Ekkor a két kengyel által a cső lebillen, megállítva azt, a szán pedig tovább halad hátra, kiveti az ellőtt hüvelyt és felhúzza a kakast. A mind ez idáig összenyomódott helyretolórugó elindítja a szánt előre, új lőszert töltve a tárból a töltényűrbe, illetve végső stádiumában újra összekapcsolódik a csővel, a fegyver ekkor ismét tűzkész.
A fegyver érdekessége, hogy reteszelt zárszerkezetet alkalmaz, annak ellenére, hogy azt a lőszer, gyengeségéből fakadóan, nem követeli meg. A reteszelt zárral bár könnyebben uralható fegyvert lehet alkotni, ez a megoldás egy kisteljesítményű lőszerhez feleslegesen bonyolult, a Modéle 1935A szerkezete ebből kifolyólag valószínűleg a 7,65 mm Longue lőszernél jóval erősebb teljesítményű töltényt is kibírna. Egy ilyen gyenge lőszerhez bőven elég lett volna a szabad tömegzáras mechanizmus is, de a franciák ragaszkodtak a Browning-féle kengyeles-bordás reteszeléshez, ami bár megbízható, de esetünkben egyrészt felesleges, másrészt bonyolultnak is számít is, a fegyver gyártása is olcsóbban megoldható lett volna szabad tömegzárral, azon túl, hogy ezzel a megoldással - ennél a lőszernél - a megbízhatósága is megfelelő lett volna.
A Modéle 1935S részlegesen szétszerelve
Fentről-lefelé a Modéle 1935S következő szerkezeti elemei figyelhetők meg: szán (ahol a biztosító felfelé áll, ebben a pozíciójában biztosítja be a fegyvert), cső, helyretolórugó, üres tár, tok, szánakasztó.
A képen látható, hogy lehagyták a csőről a reteszelőbordákat, és helyette csak egy karom, illetve annak szánban található negatívja ami a tüzelés pillanatában merev kapcsolatot biztosít. Bár a képen alig észrevehető ez az aprócska kilógó elem, ebből is látható, hogy a gyenge 7,65 mm Longue lőszer reteszelését mindössze ennyi is biztosítani tudta, bár ettől függetlenül ez a pisztoly nem volt megbízható sok ponton. Megfigyelhetjük továbbá a szánnak a belső megvezetését, ez a változtatás rosszul hatott a pontosságra. A fegyver működése megegyezik az „A" típuséval, csupán annyi a különbség, hogy a már említett karom és annak szánban lévő bemélyedése ami reteszelést biztosít. Bár a fegyveren a változtatásoknak a célja egy, a Modéle 1935A-nál olcsóbb öntöltő maroklőfegyver gyártása és hadrendbe állítása, egyes források cáfolják, hogy az 1935S előállítása olcsóbb lett volna az 1935A-nál.
Balról jobbra: 8 mm Lebel revolver lőszer, 7,65 mm Longue, 7,65 mm Browning
A képen is látható, kizárólag franciák által használt 7,65x20 mm Longue lőszer története az első világháborúig nyúlik vissza. A Remingtonnál dolgozó John Pedersen egy átalakítókészletet tervezett a lövészárkokban harcoló amerikai katonák számára. Ez a Springfield M1903 ismétlőpuskát géppisztollyá alakította, ami az eredeti puskalőszer, a .30-06 Springfield helyett egy speciális 7,62 milliméteres pisztolylőszert tüzelt, a puskából oldalban 45 fokban kilógó, 40 darabos kapacitású tárból adagolva. Ez volt az ún. Pedersen-eszköz, mely az amerikaiknak felülmúlhatatlan tüzerőbeli fölényt biztosíthatott volna az első világháború alatt, azonban Pedersen találmánya későn jelent meg, csak pár példányt tudtak leszállítani a harcoló csapatoknak, annak ellenére, hogy 1919-es évre 500'000-et rendeltek belőle. 1920-ig összesen 65'000 példány készült el, de később a hadtápellátó bizottság elavultnak ítélte a Pedersen-eszközt, ezért az átalakítókészletek nagy részét megsemmisítették.
Bár nincs minden szempontból alátámasztva, de mivel a Pedersen lőszere és a 7,65 mm Longue paramétereiben rendkívül hasonlít, a francia lőszert az amerikai pisztolytöltény másolatának, leszármazottjának tekintik. 1935 és 1960 között gyártották, mára már kihalt, beszerzése nehézkes és drága, egyesek inkább más, a 7,65 mm Longue lőszerhez közel álló töltények hüvelyét használják fel, hogy újratöltsék a lőszert. A kisebb, és valamivel gyengébb 7,65 mm Browning töltényt nem fogadják a francia hadipisztolyok. A lőszert a következő fegyverekhez alkalmazták: Modéle 1935A és Modéle 1935S öntöltő hadipisztolyok, MAS modéle 38 géppisztoly, és a MAB Modéle R pisztoly (ami nagyon ritka).
Technikai adatok:
-
Kaliber: 7,65 mm Longue
-
Teljes hossz: 190 mm
-
Csőhossz: 110 mm
-
Üres tömeg: 0,68 kg
-
Huzagok száma: 4 db, jobbos
-
Tárkapacitás: 8
-
Torkolati sebesség: 305 m/s
Források:
Chris McNab: A fegyverek nagykönyve
Veress Gábor: Híres katonai pisztolyok és revolverek
http://www.shootingtimes.com/2011/01/03/handgun_reviews_st_spanishruby_200907/
http://en.wikipedia.org/wiki/Mod%C3%A8le_1935_pistol
http://unblinkingeye.com/Guns/F1935S/f1935s.html
http://unblinkingeye.com/Guns/F1935S/F1935S07/f1935s07.html
https://www.youtube.com/watch?v=OamV22m4PLo
http://en.wikipedia.org/wiki/7.65mm_Longue
http://peashooter85.tumblr.com/post/25195069170/the-pedersen-device-invented-by-gun-designer-john
http://unblinkingeye.com/Guns/F1935S/F1935S07/f1935s07.html
Képek forrásai:
http://unblinkingeye.com/Guns/F1935S/F1935A01/600-1935A_SL.jpg
http://www.imfdb.org/images/d/d7/Star_Ruby_L.jpg
http://www.hermann-historica.de/auktion/images61_max/07231.jpg
http://www.deactivated-guns.co.uk/images/uploads/mac3/mac3-025899_2.jpg
http://media.liveauctiongroup.net/i/14676/14985516_1.jpg?v=8CFA0D17409AF10
http://unblinkingeye.com/Guns/F1935S/F1935A07/609Components.jpg
http://unblinkingeye.com/Guns/F1935S/F1935S06/MAC1935ComponentsLM.jpg
http://unblinkingeye.com/Guns/F1935S/F1935S07/32Cartridges.jpg
Írta: Birki Antal
