Eugene Reising 1940-es géppisztolyterve a legjobbkor született. A Thompson géppisztolyokból nem állt elegendő rendelkezésre a háború küszöbén, és a brit rendeléseket is ki kellett elégíteni. Az új fegyver egyszerű és könnyű volt. Két változata létezett: a fatusás M50-es, és a behajtható válltámasszal szerelt, egyszerűsített M55.
M50
Az alapkoncepció egy szelektíven tüzelő (automata és félautomata módban egyaránt) karabély lett volna, hasonló az M1 karabélyhoz. Szerkezetileg viszont jóval bonyolultabb lett, mivel a többi géppisztolytól eltérően nem súlyzáras rendszerű volt, hanem teljesen zárt töltényűrrel üzemelt. Ez a tűzgyorsaságát is lassabbá tette. A US Army nem is rendszeresítette, csak a US Navy (haditengerészet) és a US Marine Corps (tengerészgyalogság), valamit a US Coast Guard (parti őrség). Ezek a szervezetek is csak azért, mert a Thompsonból nem állt elegendő rendelkezésre, ugyanakkor a Reising lényegesen olcsóbbnak bizonyult 50 dolláros darabonként árával, szemben a Thompson 225 dolláros költségével… Szállítottak viszont belőle mind Kanadának, mind a Szovjetuniónak.
Négy fő változata létezett: az M50 és az M55 volt a leginkább elterjedt, ezekhez hasonlított az M60 hosszabb csövű verzió, rendőrségi használatra szánva. A negyedik már egy kiképző változat volt, .22-es kaliberrel, peremes lőszerre tervezve (a mai klasszikus kispuska-lőszer szabványa).
M55
A szolgálatban a géppisztoly nagy csalódást okozott. A tesztpályán ugyan jól teljesített, de a Csendes-Óceán szigetein katasztrofálisnak bizonyult. A környezeti hatások miatt gyakran akadt el, a válltámasz nem volt kellően erős, ráadásul a legnagyobb tár is csak 20 lőszert tudott befogadni. A katonák a harctéren általában az első adandó alkalommal lecserélték bármilyen - akár japán - talált fegyverre, de volt olyan egységparancsnok, aki teljes Reising-állományát belehajigáltatta egy folyóba, hogy jobb fegyvereket igényelhessen. A harcban mind a Thompson, mind az M1 karabély sokkal favorizáltabb volt.
Ahogy a Thompson és az M1 karabély gyártása felfutott, nem volt tovább szükség e kényszer szülte géppisztolyra: 1943-ban hivatalosan is kivonták a hadiszolgálatból, és csak a parti őrség alakulatainál maradt meg.
Hátországi szolgálatra jobban bevált: az amerikai rendfenntartó erők sikerrel alkalmazták, a háború után is. Sőt, a malájföldi brit polgári személyek önvédelmi fegyvereként is feltűntek a Reisingek a világháború befejezése után.
Műszaki adatok:
-
Hossz: 959 mm (M50), 787 mm (M55)
-
Súly: 2,8 kg
-
Működés: zárt töltényűr, késleltetett hátrasiklás
-
Elméleti tűzgyorsaság: 550 lövés/perc
-
Torkolati sebesség: 280 m/s
-
Lőszerkapacitás: 12 vagy 20 lőszeres szekrénytár
-
Kaliber: .45 ACP, vagy .22 peremes lőszer (M65)
Írta: dr. Bársony Atilla
