Az 1930-as években nagyarányú építési-program indult be a Szovjetunióban, hogy négy tengerre (Balti-tenger, Fekete-tenger, Csendes-óceán, Északi-tenger), négy tengeralattjáró-flottát állítsanak szolgálatba a határok mentén. Az eredeti tervek 200 darab közepes méretű Scuka legyártását írták elő, több szériában (III, V, V-bis, V-bis-2, X, X-bis). Közvetlenül a II. világháború kitörése előtt azonban csak 86 egység állt szolgálatba a szovjet flottánál. Hét hajógyár dolgozott a program végrehajtásán - a 189, 190, és 194-es számú üzemek Leningrádban, a 112-es számú Gorkijban, a 200-as számú Nyikolajevben és végül a 202-es számú Vlagyivosztoki hajógyár. A különböző változatok elsősorban hatótávban és a torony formájában különböztek egymástól. A végül is 90 darab szolgálatba állított tengeralattjáró közül 35 süllyedt el a háború folyamán.
-
Vízkiszorítás (tonna): 577 (felszínen), 705 (lemerülve)
-
Hossz: 58,74 m
-
Szélesség: 6,4 m
-
Merülés: 4,1 m
-
Teljesítmény (LE): 1600 (felszínen), 800 (lemerülve)
-
Sebesség (csomó): 13,5 (felszínen), 8 (lemerülve)
-
Hatótávolság (km/csomó): 6500/8 (felszínen), 130/2,5 (lemerülve)
-
Torpedó: 10-12 db, 4/2 (orr/far-cső)
-
Akna: nincs
-
Fedélzeti ágyú: 2 db 45 mm-es automata ágyú
-
Személyzet: 38 fő
-
Max merülés: 90 m
