Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket.
Amikor a szovjetek kiemelték azt az angol tengeralattjárót (L 55.), amelyet egy szovjet romboló süllyesztett el 1919-ben, annak alapján
igen komolyan továbbfejlesztették az addigi D-osztályt.
A tervezőmérnökök és a tengeralattjáró parancsnokok egy olyan erős,
torpedókkal és ágyúval is felfegyverzett hajót kívántak létrehozni,
amely képes aknák telepítésére is, azaz egy többcélúan bevethető,
nagy hatósugarú aknarakó és támadó tengeralattjáróra merült fel az
igény. A tervek végül is egy közepes méretű, részben duplafalú
nyomásálló hajótesttel rendelkező egységről szóltak , kezdetben Leninec
néven, később L-osztályként, ugyanis a szovjet vezetés a 30-as években
úgy döntött, hogy a tengeralattjárókat nem névvel, hanem számokkal
jelölik.
Az L-osztály jóval sikeresebb konstrukciónak
bizonyult a korábbi D-osztálynál.
25 egység épült meg 1933 és 1942 között belőlük, ezeket a hajókat hat
(533 mm-es) torpedóvető-csővel szerelték fel, és aknák telepítésére is
képes volt. Az osztály négy szériában készült a gyártás ideje alatt - 1. csoport (Type II), 2. csoport (Type XI), 3. csoport (Type XIII), 4. csoport (Type XIII-mod.)
- ahol csak kisebb különbségek voltak a különféle szériák között,
elsősorban az elektromos meghajtás és a parancsnoki torony különbözött.
Amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót 1941. nyarán, ezek a hajók
a Balti-tengeren, a Fekete-tengeren és a Csendes-óceánon teljesítettek
szolgálatot. 1942-ben két
L-osztályú tengeralattjáró (az L-15 és
az L-16) megpróbál Vlagyivosztokból áthajózni a Csendes-óceánon a
szovjet északi vizekre, miközben érintettik San Francisco-t és
áthaladnak a Panama-csatornán. Az L-16 azonban sohasem érte el célját, mert egy japán tengeralattjáró (az I-25)
tévesen amerikai tengeralattjáróként azonosította és torpedóval
elsüllyesztette. Az osztály 25 hajójából a háború folyamán 6 pusztult
el.
Szögre akasztották a fegyvert, dalra fakadtak, hangosan kurjongattak, megajándékozták egymást, sőt futballmérkőzést játszottak december végén a lövészárkok ellentétes oldalán küzdő katonák. A legtöbbször szó szerint fizikai összeborulásra csak a karácsony…
Az Ivo Dzsimáért folytatott küzdelem a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik legvéresebb ütközete volt. A Kuribajasi tábornok vezette közel 22 ezres japán haderő a korábbi gyakorlattól eltérően nem a partvonal…
A USS Albacore (SS-218) egy Gato osztályú tengeralattjáró volt, amely a második világháború során a csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot 1944-es elsüllyedéséig. A roncsot víz alatti régészek találták meg a japán…
Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.
Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.
Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.