A "Marconi-osztály" a korábbi
"Marcello-osztály"
továbbfejlesztett változata. Elődjéhez képest megnövelték az
akkumulátorok teljesítményét és kismértékben nőtt a felszíni sebessége
is, miközben a hatótávolsága is meghaladta a 13.000 km-t. Első hajóját
a Guglielmo Marconi-t 1938-ban bocsátották vízre és és 1939
nyarán állították szolgálatba, széleskörűen alkalmazható
óceánjáró-tengeralattjáró osztályként. A majdnem 80 méter hosszú hajók
akár 100 méter mélyre is merülhettek, fegyverzetük - mint elődjéé -
szintén 8 torpedóvető-cső (4 a hajóorrban, 4 a farban) és két 100 mm-es
fedélzeti ágyú volt. Az osztály 6 megépült hajója közül 5 elpusztult a háború folyamán, a Luigi Torelli-t pedig az olasz kapituláció hírére a japánok Singapore-ban 1943. szeptemberében lefoglalták.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízkiszorítás (tonna): 1036 (felszínen), 1490 (lemerülve)
-
Hossz: 76,70 m
-
Szélesség: 6,82 m
-
Merülés: 4,72 m
- Teljesítmény (LE): 3600 (felszínen), 1500 (lemerülve)
-
Sebesség (csomó): 18 (felszínen), 8 (lemerülve)
-
Hatótávolság (km/csomó): 13 560/8 (felszínen), 110/3 (lemerülve)
-
Torpedó: 14 db, 4/4 (orr/far-cső)
-
Akna: nincs
-
Fedélzeti ágyú: 2 db 100 mm-es Model 1935 L/47
-
Személyzet: 57 fő
-
Max merülés: 90 m
