Dacolva a versailles-i békeszerződés korlátozásaival, Németország
titokban hozzákezdett tengeralattjáró-flottájának újjászervezéséhez.
Már 1922-ben egy Hágában működő holland cég égisze alatt létrehoztak
egy tengeralattjárók tervezésével foglalkozó irodát. Látszólag külföldi
megrendelésre a német tervezők és konstruktőrök új hajótesteket
terveztek és építettek, melyekből később a német tengeralattjárók
tulajdonképpeni mintapéldányai lettek. 1928 és 1930 között egy török és
öt finn tengeralattjárón dolgoztak. A török hajót, a Gur-t 1932-ben Spanyolországba
szállították, ahol Hollandiában gyártott motorral látták el. E
tengeralattjáró mintául szolgált két, 1936-ban épített, 862 tonnás IA tengeralattjáró-típusnak, melyeket a háború kitörésekor kiképzőhajóként használtak. A megépített két egységnél (U-25, U-26) szerzett tapasztalatok alapján kezdték el tervezni 1935-1936-ben a IX-típusú tengeralattjárókat. Az IA
hajók merülési mélységét eredetileg 100 m-re tervezték, de később a
hadműveletek alatt 200 m-ig is lemerültek. 6 torpedóvető csővel látták
el (4 a hajóorrban, 2 a farban) és 14 db torpedót volt képes
szállítani.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízkiszorítás (tonna): 862 (felszínen), 983 (lemerülve)
-
Hossz: 72,37 m
-
Szélesség: 6,21 m
-
Merülés: 4,23 m
-
Teljesítmény (LE): 3080 (felszínen), 1000 (lemerülve)
-
Sebesség (csomó): 18,6 (felszínen), 8,3 (lemerülve)
-
Hatótávolság (km/csomó): 7900/10 (felszínen), 78/4 (lemerülve)
-
Torpedó: 14 db, 4/2 (orr/far-cső)
-
Akna: 28 TMA
-
Fedélzeti ágyú: 1 db 105mm/L45
-
Személyzet: 44-46 fő
-
Max merülés: kb. 200 m
