A tengeralattjárók harci értékét nagymértékben korlátozta az egységek szállítókapacitása. A búvárnaszádok tervezése során a harci funkcionalitás volt a döntő tényező, a keskeny hajótest kialakítása szigorú határok közé szorította a teherhordó képességet. Az U-boat-ok optimális esetben elvileg képesek voltak rá, hogy hosszabb időt, akár 80-100 napot is töltsenek a nyílt vízen, de az üzemanyag és a fegyverzet, az ellátmány és a technikai utánpótlás biztosítása eleinte csak a kikötőkben volt megoldható. A VIIC. osztályú búvárhajók hatótávolsága nem érte el a 9000 tengeri mérföldet, a IXC. osztály búvárnaszádjai pedig 13.450 tengeri mérföld megtételére elégséges üzemanyagot szállítottak. A legnagyobb problémát a fedélzeten hordozott torpedók erősen korlátozott mennyisége jelentette: egy VIIC. osztályú búvárnaszád mindössze 14, a továbbfejlesztett IXC. osztályú egységek pedig 24 torpedót szállítottak. Az Atlanti óceánon vívott tonnaháború során bebizonyosodott, hogy a búvárnaszádok bevethetőségének nem annyira az üzemanyag, hanem elsősorban a torpedóhiány szab határt: a támadófegyverrel nem rendelkező U-hajók kénytelenek voltak visszatérni a kikötőkbe, így kiestek a harcokból.
Az Atlanti-óceánon zajló harcokban részt vevő búvárnaszádok folyamatos ellátása, az utánpótlás zavartalan biztosítása komoly problémát jelentett, amelyet többek közt a "fejősteheneknek" csúfolt, különleges tengeralattjárók által kívántak megoldani. A XIV. osztályú kiszolgáló egységek története 1940-ben kezdődött, Dönitz admirális ekkor adta áldását az ilyen típusú naszádok gyártására.
A Milch Kuh - MilkCows "fejőstehénnek" tartályhajók 1700 tonna vízkiszorítású, széles építésű, XIV-típusú tengeralattjárók voltak. Ezek az U-hajók egyetlen saját torpedóvető csövet sem kaptak, ezek helyére 700 tonnányi gázolajat tartalmazó tartályokat építettek be. Ez a mennyiség tizenkét VII- és IX-típusú hajó feltöltésére volt elegendő, s egy feltöltés négy-öt héttel hosszabbította meg őrjáratukat. A tapasztalt kapitányok által parancsnokolt tankerek fedélzetén ráadásul volt orvos, ezenkívül szállítottak torpedókat, lőszert, pótalkatrészeket, élelmiszert és vizet, továbbá tartalék legénységi állományt, ha a harcoló tengeralattjárókon pótolni kellett valakit. A "fejőstehenek"-nek gyakorlatilag semmi esélyük sem maradt - még megerősített légvédelmi fegyverzettel sem -, ha meglepték őket a felszínen hiszen hatalmas méretük miatt még a vészmerülésük is igencsak lassú volt.
1942 telén az Atlanti-óceán északi részén uralkodó időjárás kétszeresen megnehezítette a feladatukat. Mindazonáltal az U-460-as és az U-462-es az Azori-szigetek körül cirkálva huszonhét tengeralattjárót látott el üzemanyaggal és utánpótlással. Ez a tevékenység elkerülhetetlenül nagy rádióforgalommal járt. Mégis, noha legénységük és az ellátott hajók legénysége számára igen feszültek voltak a tankolás órái, végül egyszer sem ütöttek rajtuk a szövetségesek. Az U-462-t azonban öt hónappal később elhagyta a szerencse, amikor az U-461 társaságában Bordeaux-ból a Zöldfoki-szigetek fele indult. A Biscayai-öbölben egy járőröző amerikai Liberator észrevette a tengeralattjáró-tankereket. Az amerikaiakhoz a brit légi- és tengeri erő is csatlakozott.
A tengeralattjárók légvédelmi gépágyúikkal megpróbálták a felszínen felvenni a harcot, de ez végzetes hibának bizonyult. Az U-462-t egy Handley Halifax bombázóról ledobott torpedó süllyesztette el, az U-461-et pedig a Királyi Légierő Parti Parancsnokságának egyik Sunderland hidroplánja. Az U-466-os néhány hónappal túlélte őket, végül az amerikai Card repülőgép-hordozó egyik gépe vízibombával küldte a tenger fenekére. 1944. közepére mind a tíz U-tankhajót elsüllyesztették a szövetségesek, de addig is életbevágóan fontos német stratégiai ütőkártyául szolgáltak az atlanti-óceáni csatában.
Az első "Milchkuh" (U-459) 1941. november 15-én állították szolgálatba. Az utolsó "Fejőstehén" (U-490) 1944. június 11-én süllyedt el az első hadműveleti bevetésén, amikor a Monsun-csoport támogatására küldték a távol-keleti vizekre (Indiai-óceán).
- U-459 - 6 bevetés 1942 március folyamán, eközben 72 tengeralattjárót látott el utánpótlással
- U-460 - 1942 júniusának kezdetétől 43 októberéig 6 bevetésen vett rész, ellátva 86 tengeralattjárót
- U-461 - 75 tengeralattjárót töltött fel 6 bevetésen, 1942. júniusában
- U-462 - utánpótlással látott el 64 tengeralattjárót 5 bevetésen, 1942. júliusában
- U-463 - utánpótlással látott el 74 tengeralattjárót 5 bevetésen, 1942. júliusában
- U-464 elsüllyesztették az első bevetésre induláskor.
- U-487 - 2 bevetésen 25 tengeralattjárót látott el utánpótlással
- U-488 - 3 bevetésen 72 tengeralattjárót látott el utánpótlással
- U-489 elsüllyesztették az első bevetésén.
- U-490 - elsüllyedt első bevetésén, miközben a Monsun-csoport hajóinak vitt utánpótlást 1944 májusának elején
