A típus tervezése 1935-1936-ben kezdődött, egy széleskörűen alkalmazható óceánjáró-tengeralattjárót kívántak létrehozni az
IA típus terveinek alapján. A nagy hatótávolságú, IX-es
tengeralattjárók kiválónak bizonyultak távoli vizeken a hadműveletek
végrehajtására. Vadászterületük az Indiai-óceán volt, ahol japán
bázisokat használtak készleteik feltöltésére. Ezen hajók merülési
mélységét eredetileg 100 m-re tervezték, de a
hadműveletek alatt 200 m-ig is lemerültek. 6 torpedóvető csővel látták
el (4 a hajóorrban, 2 a farban) és 22 db torpedót volt képes
szállítani. Egy periszkóppal rendelkezett a vezérlőteremben. A vezérmű
elrendezése gyakorlatilag ugyanolyan volt, mint a VIIC típusnál. A
tengeralattjárót felszerelték még 5 külső torpedótartállyal is (3
az orrban, 2 a farban), melyekben tárolhatott még 10 db kiegészítő
torpedót. Aknatelepítésre képes volt szállítani 44 TMA és 66 TMB aknát.
(Sok hajóba azonban nem építettek be aknarakás lehetőségét.)
Mellékfegyverzetként felszerelték nagyméretű Utof 105mm/L45 ágyúval,
melyhez kb. 110 lőszert szállíthatott. A IXB típusnál javítottak a hajó
emelkedőképességén is.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízkiszorítás (tonna): 1031 (felszínen), 1154 (lemerülve), 1406 (harcra készen)
-
Hossz: 76,70 m
-
Szélesség: 6,52 m
-
Merülés: 4,72 m
- Magasság: 9,40 m
-
Teljesítmény (LE): 4400 (felszínen), 1000 (lemerülve)
-
Sebesség (csomó): 18,2 (felszínen), 7,7 (lemerülve)
-
Hatótávolság (mérföld/csomó): 10 500/10 (felszínen), 78/4 (lemerülve)
-
Torpedó: 22 db, 4/2 (orr / far-cső)
-
Akna: 44 TMA
-
Fedélzeti ágyú: 105 mm/L45
-
Személyzet: 48-56 fő
-
Max merülés: kb. 230 m
