A GATO tulajdonképpen a már létező TAMBOR osztály továbbfejlesztése, ha úgy tetszik átalakítása volt. Maga a hajó 1526 tonnát nyomott, míg hossza 93,6 m volt. A hajó gyári tesztjei során a maximális merülési mélységet 90 méterben határozták meg, de mint általában a tengeralattjáróknál, ez is jóval a biztonságos határ fölött volt. A típussal szemben a mai napig gyakori kritika, hogy csak 90 méterre merülhetett. Ismervén azonban a japán tengeralattjáró-elhárítás állapotát, ezt elégségesnek kell tekinteni. A későbbi "Balao-osztály" egységeivel együtt az amerikai tengeralattjáró flotta gerincét alkották. Az osztály névadó hajója az 1941 december 31-én hadrendbe állított USS Gato volt, mely SS-212 kódnévvel került a flotta állományába, az utolsó pedig a USS Hammerhead, melyet SS-364 kóddal láttak el. A hajók bevetése minden várakozást felülmúlt. A második világháború kezdeti időszakában a 77 hajóból álló, nagy hatótávolságú Gato-osztályú tengeralattjárók kiválónak bizonyultak a kiterjedt csendes-óceáni hadszíntéren a hadműveletek végrehajtásában. Később a Balao-osztály hajóival váltották fel őket. Az osztály 77 megépült hajójából 20 semmisült meg a harcok folyamán.
-
Vízkiszorítás (tonna): 1526 (felszínen), 2424 (lemerülve)
-
Hossz: 93,67 m
-
Szélesség: 8,32 m
-
Merülés: 4,63 m
-
Teljesítmény (LE): 5400 (felszínen), 2700 (lemerülve)
-
Sebesség (csomó): 20,27 (felszínen), 8,75 (lemerülve)
-
Hatótávolság (km/csomó): 22 240/10 (felszínen)
-
Torpedó: 24 db, 6/4 (orr/far-cső)
-
Akna: nincs
-
Fedélzeti ágyú: 1 db 76 mm-es Mark
-
Személyzet: 60 fő
-
Max merülés: 90 m
