Az 1911-ben vízrebocsátott Petropavlovszk, 1921-ben a Marat nevet kapta, 1935-ben pedig átesett egy nagyobb modernizáláson. A Finnország elleni téli háborúban (1939-40) a finn parti állások bombázására vetették be. A II. világháború kezdetén részt vett Leningrád védelmében, 1941. szeptember 23-án azonban súlyos Stuka-támadás érte. Az orr-részt két 1000 kg-s bomba találta el. A hajó elülső lőszerraktára azonnal felrobbant, megölve a személyzet 326 tagját, köztük a kapitányt is. A hajó orrésze az első kéményig gyakorlatilag eltűnt, és a Marat a 11 méteres vízben megfeneklett. 1941. október végén kiemelték, és betonnal tették vízhatlanná. A 3-as, 4-es torony ép maradt, a 2-es tornyot pedig november elején tették üzemképessé. A hajót ezután úszó ütegként használták, és a Leningrádot ostromló német csapatokat lőtték vele. Az időközben Petropavlovszkra visszakeresztelt hajót az ostrom befejezése után Leningrádba vontatták, ott álló iskolahajóként szolgált. 1950-ben Volkovra nevezték át a továbbra is álló iskolahajóként szolgáló csatahajót. 1953-ban végül leszerelték és szétbontották.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Vízrebocsátás: 1911 (1935)
-
Vízkiszorítás: 23.450 t (üresen); 25.860 tonna harckészen
-
Méretek: hossz: 182,9 m - szélesség: 24,4 m - merülés: 8,5 m
-
Sebesség: 24,6 csomó
-
Személyzet: 1120 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, kazán és 8 Parsons turbina - 50 000 LE
-
Hatótávolság: nincs adat
-
Fegyverzet: 12 db 305 mm-es ágyú; 16 db 120 mm-es ágyú; 6 db 76 mm-es légvédelmi ágyú és 16-36 db 12,7 mm-es légvédelmi gépágyú + 4 db 450 mm-es torpedóvetőcső
-
Páncélzat: övpáncél 203-257 mm, lövegtornyok 254-304 mm, fedélzet 38-76 mm
