A Littorio volt az olasz haditengerészet számára épült utolsó csatahajók egyike. Az 1940-ben elkészült hajó volt egyben az I. világháború után szolgálatba állt első olasz csatahajó. Lenyűgöző körvonalait a megemelt hátsó lövegtornyának köszönhette, amit azért terveztek így, hogy elkerüljék a tatfedélzeten hordozott két repülőgép légnyomás okozta károsodását. 1940. november 12-én súlyos sérüléseket szenvedett, amikor a Királyi Haditengerészet Taranto ellen támadást intéző Swordfish repülőgépei három torpedóval eltalálták. További sérülések érték 1942 júniusában, amikor egy máltai konvoj elleni támadás során brit repülőgépek megtorpedózták. 1943-ban átkeresztelték Italia-ra, és az olasz kapituláció után egy német rádlóirányítású bomba megrongálta. 1946 februárjáig a Szuezi-csatoma Nagy Keserű tavára internálták. 1948-ben szerelték le és 1960-ban bontották szét.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Vízrebocsátás: 1938
-
Vízkiszorítás: 46.695 tonna (max)
-
Méretek: hossz: 237,9 m - szélesség: 32,9 m - merülés: 9,6 m
-
Sebesség: 28 csomó (51,85 km/h)
-
Személyzet: 1950 fő
-
Hajtómű:4 hajócsavar, 4 Beluzzo-turbina - 130 000 ks
-
Hatótávolság: 8487 km, 16 csomó (29,63 km/h) sebességgel
-
Fegyverzet: 9 db 381 mm-es ágyú; 12 db 152 mm-es, 4 db 120 mm-es és 11 db 89 mm-es löveg
-
Páncélzat: 70-208 mm-es övpáncél, 280-350 mm-es a barbettákon, 200-350 mm-es a lövegtornyokon
