A könnyű repülőgép-hordozót, a Zuiho-t 1934/35-ben eredetileg Takasaki néven flotta-olajszállítónak kezdték el építeni. Menet közben a hajó terveit átdolgozták, és tengeralattjáró-ellátó anyahajóként kezdték el építeni 1935-ben. 1936. június 19-én bocsátották vízre, de 1940-ben repülőgép-hordozóvá való átalakítását kérték, nevét pedig Zuihóra (Szerencsés Főnix) változtatták. Az év decemberére készült el. Nem sok repülőgép befogadására volt ugyan alkalmas, de szolgálata értékesnek bizonyult a Csendes-óceánon. Légvédelmi fegyverzete azonban túlságosan gyenge volt. 1942 júniusában repülőcsoportja a japán inváziós haderő közvetlen légi támogatását végezte a midwayi ütközetben. Szeptemberben a Guadalcanal körzetében tervezett hadműveleteket támogató hajórajjal tartott, majd 1942. október 26-án a Santa Cruz-i csatában bombák rongálták meg. 1943 áprilisában repülőgépei a Rabaulon és Bukán állomásozó 11. légiflotta utánpótlását biztosították az utolsó japán légi offenzíva (a Salamon-szigetek körzetében) előkészítése során; az újabb segédcsapatokat októberben dobták le a zónában. 1944 októberében a Leyte-öbölben az Ozawa admirális irányította hajórajjal hajózott, melynek feladata az amerikai 58. Task Force (harci különítmény) lekötése volt. A Zuihót az ezt követően kialakult ütközetben süllyesztették el az amerikai repülőgépek az Engano-foktól északkeletre, három másik hordozóval együtt.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Vízrebocsátás: 1936 (1940)
-
Vízkiszorítás: 11 260 t (üresen), 14 427 tonna (harckészen)
-
Méretek: hossz: 217,5 m - szélesség: 26,4 m - merülés: 6,6 m
-
Sebesség: 27,5 csomó (50,93 km/h)
-
Személyzet: 785 fő
-
Hajtómű: gőzturbina
-
Hatótávolság: 10 900 km
-
Fegyverzet: 8 db 127-mm-es (5 h.) löveg, 15 db 25 mm-es légvédelmi ágyú - 30 repülőgép
-
Páncélzat: nincs
