A HMS Dunedin egy nyolc könnyücirkálóból álló hajóosztálynak volt tagja. Ezeket a hajókat az első világháború vége felé, illetve azután kezdték el építeni. Legtöbbjük a Távol-Keleten, az Atlanti-óceán déli részén, illetve a Földközi-tengeren teljesített szolgálatot. A Dunedint 1918-ban bocsátották vízre, majd 1924 és 1937 között testvérhajójával, a Diomedével együtt kölcsönadták az Új-zélandi Királyi Haditengerészetnek. A II. világháború kitörése után ismét visszakerült a Királyi Haditengerészethez, 1939. szeptember 6-tól a hazai kikötőkbe igyekvő német hajókra vadászott. 1940-ben konvojkísérő feladatot látott el, 1941 júniusában elfogta a Lothringen német üzemanyag-szállító hajót, mely a Free- town és Sierra Leone partjainál tevékenykedő tengeralattjárókat látta el. Az ezt követő hetekben két, a Vichy-Franciaország zászlaja alatt hajózó gőzöst fogott el. 1941. november 24-én, miközben az Atlantis támogatását végző U-bootok felkutatásának feladatával bízták meg, megtámadta az U-214-es tengeralattjáró és elsüllyesztette. A Dunedin volt az egyetlen az osztályából, amely a II. világháború folyamán ellenséges tevékenység miatt semmisült meg.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Vízrebocsátás: 1918. november 19.
-
Vízkiszorítás: 4663 t (üresen); 5811 tonna harckészen
-
Méretek: hossz: 143,86 m - szélesség: 14,1 m - merülés: 4,61 m
-
Sebesség: 30 csomó
-
Személyzet: 450 fő
-
Hajtómű: 2 hajócsavar, Parsons és Brown-Curtis gőzturbinák - 40,500 Le
-
Hatótávolság: nincs adat
-
Fegyverzet: 6 db 15,2 cm-es ágyú; 12 db 7,62 cm-es ágyú; 2 db 2 fontos légvédelmi ágyú
-
Páncélzat: övpáncél 76,2 mm, lövegtornyok 25,4 mm, fedélzet 25,4 mm
