A jól sikerült Ark Royal után a britek folytatták a hordozóflottájuk tökéletesítését. Mivel a német politika újrafegyverkezésre ösztökélte a Királyi Haditengerészetet, a 30-as évek végén lefektették a gerincét négy forradalmian újszerű anyahajónak.
Méretük nem lett éppenséggel nagy, mivel szigorúan betartották a Londoni Flottaegyezmény előírásait, így 23,000 tonnásra méretezték őket. Teljesen új szemszögből nézték a védelem kérdését: nem a sok hordozott repülőgépben látták a megoldást, hanem az erős légvédelmi fegyverzetben, és az erős páncélzatban. Míg más hordozók csak a hangár alatt viseltek páncélt és a repülőfedélzet védtelen volt, az új egységek a repülőfedélzeten hordták a páncélzatot, sőt, maga a hangár is egy nagy páncéldobozt alkotott. A fedélzet páncélzata olyan erős lett, hogy merőleges becsapódás esetén egy 1,000 fontos bombának is ellenállhatott, más becsapódási szögeknél pedig még ennél nagyobbaknak is. A levegőből tehát majdhogynem sebezhetetlen hajók voltak. Igaz, a kevés komolyabb találat esetén a hangár belsejében robbanó bombák strukturális deformációkat okoztak.
A páncélzat azonban erősen korlátozta a bevethető repülőgépek számát. Igaz, a későbbi három hajó esetében már kétszintes hangárt alkalmaztak, ami ezt jelentősen megnövelte, de soha nem tudtak annyi gépet hordozni, mint az amerikai vagy japán hordozók. Mivel a hangárok belmagassága is korlátozott volt, a háború utáni modernebb – és nagyobb – gépek alkalmazása is nehézségekbe ütközött. Mégis, a világháború alatt ez a négy hajó képviselte a legmodernebb brit hordozókat. Ezt jelzi az is, hogy az elsők között voltak, amelyek légvédelmi radarral is rendelkeztek, és ezzel vezették rá elfogóvadászaikat az ellenséges célokra.
Az osztály névadója ideálisan jelképezi az új koncepciót és egyben fényesen igazolja is azt. Egyik első bevetésén alappillére volt a tarantói kikötő elleni támadásnak. 1941 januárjában a német X. Fliegerkorps és a Regia Auronautica (olasz Királyi Légierő) mindent megtett az elpusztításáért. Olasz SM.79 bombázógépek és német Stukák támadták több hullámban, de a több találatot is elszenvedő hordozó túlélte a támadást. Máltára vonult vissza sebeit nyalogatni, de itt sem hagyták békén, a kikötőben horgonyozva újabb légitámadások érték, és noha a külső hajótesten itt-ott már vízbetörés is jelentkezett, életfontosságú rész nem sérült. A sértetlen gépekkel rendelkező Illustrious ekkor Alexandriába hajózott, részleges javításokra. Egyik hajócsavarját le kellett vágni, így sebessége 23 csomóra esett vissza. Miután összefoltozták, még 1941-ben Norfolkba hajózott, Virginia államba végleges javításra. (Ennyit az USA semlegességéről már akkor is…) Az elhúzódó munkálatok után 1942 májusában állt ismét szolgálatba, az Indiai óceánon, ahol egyik testvérhajója, az Indomitable oldalán részt vett a Vichy-kormányzás alatt álló Madagaszkár elfoglalását célzó Ironclad hadműveletben. Ezt követően részt vett a szicíliai partraszállások légi fedezetében, majd a Csendes-óceánra került, ahol sok partraszállást fedezett repülőgépeivel. A háború után kiképzőhajó lett, de sok harci sérülése miatt sebességét véglegesen 22 csomóra korlátozták.
Az 50-es években az osztály összes hajóját lebontották. Kis méretük nem tette igazán alkalmassá őket a sugárhajtású gépek üzemeltetésére (még ha Vampire vadászgépek utolsóként működtek is róluk), rendszerben tartásuknál pedig új hajók építése is olcsóbb megoldásnak bizonyult. De koncepciójukban hordozták a későbbi anyahajók terveit: minden későbbi ilyen típusú hajó zárt, ún. óceáni hajóorral, védett fedélzettel és hangárokkal készült. A japán Taiho 1944-ben ezen elvek szerint készült el, de a háború utáni egységek - még a mai Nimitz osztály hajói – is sokat köszönhetnek e kisméretű, de elpusztíthatatlan repülőgép-hordozóknak.
Műszaki adatok:
-
Vízkiszorítás: 23.000 tonna
-
Hossz: 230 m
-
Szélesség: 29,18 m
-
Meghajtás: Parsons-turbinák, 3 csavar
-
Sebesség: 30,5 csomó
-
Fegyverzet: 16 x 4,5 hüvelykes ágyú (8 ikertoronyban), 48 x kétfontos pom-pom ágyú (6 nyolccsövű), 21 x 40mm Bofors gépágyú (2 négycsövű, 2 iker, 9 szimpla), 45 x szimpla 20mm Oerlikon gépágyú
-
Repülőgépek: építéskor 36, később 72
-
Személyzet: 817 fő tengerész, 394 fő repülőszemélyzet.
Írta: dr. Bársony Atilla
