Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket.
A HMS Eagle (Sas) eredetileg Almirante Cochrane (a brit Lord Thomas Cochrane után, aki a brit flottától való leszerelése után – mint radikális politikus - szolgált a chilei, a brazil, és a görög flottánál is ezek szabadságharcaiban) néven a chilei haditengerészet részére épült, csatahajóként. Az első világháború kitörésekor azonban a munkálatokkal leálltak. 1917-ben a Royal Navy megvásárolta a félkész csatahajót, és repülőgép-hordozóként fejezték be, 1924-ben.
Első szolgálati helye a Földközi-tenger volt. 1931-ben új kazánokat kapott és fejlesztették légvédelmi fegyverzetét. Gibraltárban állomásozva az A hangárfedélzet hadbírósági tárgyalásnak is helyet adott. 1933-ban a Távol-keletre vezényelték, itt 1934-ben kalózhajókra és kalózbázisokra csapott le. 1935-ben újra a Földközi-tengerre helyezték, majd 1937-ben újra a Távol-keletre rendelték, ahol az új háború kitörése érte…
A II. világháború kitörésekor Szingapúrban szolgált, és részt vett az Admiral Graf Spee elleni hajtóvadászatban, majd az Indiai Óceánon kísért csapatszállító konvojokat. 1940 március 14-én egy belső robbanás rongálta meg az első bombaraktárában. Szingapúrban kijavították, majd májusban a Földközi-tengeri flottához csatlakozott. Anglia egyetlen hordozója volt a térségben még akkor is, amikor Olaszország 1940 júniusában belépett a háborúba. Repülőgépei több olasz rombolót és teherhajót elsüllyesztettek, egy ízben – miközben bázisára tartott Alexandriába – olasz bombázógépek támadták meg, ezek közül négyet lelőtt a hajó légvédelme. Az Iride olasz tengeralattjáró elsüllyesztése is az Eagle repülőgépeinek az érdeme volt. Fél évig a Földközi-tenger keleti medencéjében kísért konvojokat, majd érintőlegesen részt vett a tarantói kikötő elleni legendás támadásban: néhány repülőgépe ekkor a HMS Illustrious fedélzetén volt.
1941. márciusában átkelt a Szuezi-csatornán, és részt vett Abesszínia felszabadításában az olasz hajóforgalom támadásával. Ez után Dél-Afrikába hajózott, ahol Freetown kikötőjéből októberig a Dél-Atlanti Óceánon szolgált. Ezalatt elsüllyesztette az Elbe német teherhajót, és a HMS Dunedin cirkáló segítségével elfogta a Lothringen tengeralattjáró-ellátó hajót a Zöld-foki szigetektől nyugatra.
Ezután Nagy-Britanniában újra felszerelték, majd visszaküldték a Földközi-tengerre. Az ekkorra már ostrom alatt álló Málta segítése lett a feladata, fedélzetén szárazföldi bázisú vadászgépeket szállított a létfontosságú szigetre. Több sikeres műveletet hajtott végre, míg egy konvoj kísérése közben, 1942. augusztus 11-én az U-73 tengeralattjáró 4 torpedóval véget vetett eseménydús és sikeres pályafutásának. A roncs ma a mallorcai Salinas-foktól 70 tengeri mérföldre délre nyugszik.
Műszaki adatok:
Vízkiszorítás: 26,000 tonna (bruttó)
Hossz: 203,5 m
Szélesség: 29 m
Meghajtás: Brown-Curtis gőzturbinák, négy csavar, 50,000 LE
Sebesség: 22,5 csomó
Fegyverzet: 9 x 6 hüvelykes löveg, 12 x 20 mm Oerlikon légv. gépágyú, 4 x 2 fontos pom-pom
Szögre akasztották a fegyvert, dalra fakadtak, hangosan kurjongattak, megajándékozták egymást, sőt futballmérkőzést játszottak december végén a lövészárkok ellentétes oldalán küzdő katonák. A legtöbbször szó szerint fizikai összeborulásra csak a karácsony…
Az Ivo Dzsimáért folytatott küzdelem a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik legvéresebb ütközete volt. A Kuribajasi tábornok vezette közel 22 ezres japán haderő a korábbi gyakorlattól eltérően nem a partvonal…
A USS Albacore (SS-218) egy Gato osztályú tengeralattjáró volt, amely a második világháború során a csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot 1944-es elsüllyedéséig. A roncsot víz alatti régészek találták meg a japán…
Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.
Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.
Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.