Az 1922-es Washingtoni Flottaegyezmény még nem definiálta a nehézcirkálók fogalmát, hanem egységes cirkálóméretet írt elő. Ezt viszont standardként értelmezve, tehát bizonyos szűk mozgástér azért adódott. (Az üres, vagyis a nettó vízkiszorítást adták meg 10,000 tonnában, a teljesen felszerelt, legénységgel együtt értendő bruttót nem.) Az eszerint a szerződés szerint épült cirkálókat egyszerűen „Treaty Cruiser”, vagyis - durva fordítással – „szerződéses cirkálóknak” sorolták be.
Ide tartozott eredetileg az első, 1918. után épült brit cirkálóosztály, a County (Megye) osztály is. Nehézcirkáló besorolásukat csak később, az 1930-as Londoni Flottaegyezmény nyomán kapták, ugyanis ekkor definiálták a nehézcirkáló kategóriát. Mint a brit gyakorlatban megszokott, az osztályok nevei tematikusak, ilyen a Crown Colony osztály, a Dido-osztály, vagy a Town osztály is a cirkálóknál, de akár a Tribal rombolóosztály (néptörzsek neveit kapták a hajók), vagy a kezdőbetűk alapján rendszerezett egyéb rombolóosztályok. A County-hajók tehát Nagy-Britannia megyéi után kapták a nevüket. Három alosztályra tagolódtak, ezek a Kent, a London, és a Norfolk alosztályok. Terveztek egy negyediket is, kisebb vízkiszorítással, hogy a szerződések szabta össz-vízkiszorításba öt helyett hat egység férjen bele, ezt a birodalmi elkötelezettségekkel indokolták. A politikai döntéshozók azonban a hat helyett csak két hajó megépítését hagyták jóvá, ez lett a „csonka” York-alosztály.
A szerződésnek való megfelelés rányomta a bélyegét a hajók minden alkatrészére. Igen nehéz volt az alapelvnek számító tűzerő-páncélzat-sebesség szentháromságán belül a megfelelő arány megtalálása. A sebesség egy cirkálónál alapvető, de ezt érdekesen érték el: két kazán külön-külön kéménnyel, másik kettő egy közös, szélesebb kéménnyel rendelkezett, így a County-osztály egységei igen jellegzetes, összetéveszthetetlen külső megjelenéssel dicsekedhettek. E rendhagyó kéményelrendezésen kívül viszont igen konzervatív módon alkották meg a hajókat, ami éles ellentétben áll az ugyanekkor, ugyanezen szerződés szellemében tervezett Nelson-osztályú csatahajókkal…
A County-osztály hajói jóformán minden hadszíntéren megfordultak, kettő közülük – radarral felszerelve – a Bismarck utáni hajszában is részt vett. A háborúban három süllyedt el közülük, egyikük – a HMAS Canberra – az ausztrál flotta tagja volt. A háborút túlélt County-cirkálókat az 50-es években leszerelték, a legutolsó a HMS Cumberland volt, amelyet fegyverteszt-hajóként üzemeltettek tovább, a Tiger-osztály 6 és 3 hüvelykes ágyúinak kipróbálására. 1959-ben azonban ezt is szétbontották.
Műszaki adatok:
-
Vízkiszorítás: Kent: 14,150 tonna (bruttó); London: 13,350 tonna; Norfolk: 13,775 tonna
-
Hossz: Kent: 190 m; London: 193 m; Norfolk: 193 m
-
Szélesség: Kent: 21m; London: 20 m; Norfolk: 20 m
-
Meghajtás: Minden alosztály: Parsons-gőzturbinák, 4 csavar, 80,000 LE
-
Sebesség: Kent: 31,5 csomó, London: 32,25 csomó, Norfolk: 32,25 csomó
-
Páncélzat: Kent: 110 mm övpáncél, 25 mm-es válaszfalak, 32 mm fedélzetpáncél a gépház felett, 38 mm a kormányállásnál, 25-100 mm ágyútornyok, 25 mm többi fegyverállás. A másik két alosztálynál csak az övpáncél vékonyabb: 89 mm
-
Fegyverzet: 8 x 8 hüvelykes ágyú 4 ikertoronyban, ez megegyezik minden osztálynál
-
Emellett: Kent: 4 x 4 hüvelykes ágyú, 2 x 4csövű kétfontos pom-pom légv. löveg, 2x 4 csövő félhüvelykes légv. gépágyú, 2x4 533 mm torpedóvető-cső.
-
London: 4-8 négyhüvelykes ágyú, 4 x 2 fontos pom-pom (egyesével), 2 x négycsövű félhüvelykes légv. gépágyú, 2x4 533 mm torpedóvető-cső
-
Norfolk: 8 x 4 hüvelykes ágyú ikertornyokban, 2 x nyolccsövű kétfontos pom-pom.
-
Személyzet: Kent: 685, háborúban 784, zászlóshajóként 710; London: 700, háborúban 852; Norfolk: 710, háborúban 819 fő
Írta: dr. Bársony Atilla
