Az amerikai New Jersey csatahajó építését már a II. világháború éveiben, 1940-ben megkezdték Philadelphia államban. A hajó az Iowa osztály második egységeként készült el, testvérhajói a névadó Iowa, a Missouri és a Wisconsin voltak. Hatalmas és impozáns méreteivel - a japán Yamato osztály hajói mellett - a csatahajók legnagyobb képviselőjének számított. A fő tüzérsége 9 db 40,6 cm-es ágyúból állt, melyeket hármasával helyezték el a tornyokban. Emellett 20 db 12,7 cm-es légvédelmi ágyú, valamint 72 db 4 cm-es légvédelmi gépágyú is volt a fedélzeten. A hajó páncélzata a vízvonalnál 483 mm, a felépítményeken 445 mm volt. A 4 hajócsavart 4 db Westinghouse-turbina és 8 db Babcock-kazán hajtotta, melyek mintegy 212.000 LE teljesítmény elérésére voltak képesek.
1944 januári szolgálatba állítása után azonnal részt vett a Japán elleni csendes-óceáni hadműveletekben. Ugyanannak az évnek a decemberében már a 3. flotta zászlóshajójaként tevékenykedett Halsey admirális parancsnoksága alatt. A "Task Force 38" repülőgép-hordozó kötelék kísérőjeként teljesített szolgálatot, amely Luzont támadta meg. December 18-án a hajóraj egy nagyobb tájfunba keveredett, ahol több romboló is elpusztult, számos nagyobb egység és repólőgép-hordozó pedig súlyosan megrongálódott. A New Jersey ugyan nem sérült meg, de a kötelék számára a tájfun felért egy vesztes ütközettel. A 3. flotta zászlóshajójaként a New Jersey részt vett számos ütközetben, így a Luzon-sziget, az Iwo-Jima, az Okinawa és a Japán körüli hadműveletekben is. 1945. augusztus 27-én a japán fegyverletétel előkészítése végett a hajóraj élén befutott a Sagami-öbölbe. A japán császár a feltétel nélküli kapitulációról szóló okmányokat a New Jersey egyik testvérhajójának, a Missourinak a fedélzetén írta alá. A világháború befejeződése után, 1948-ban a költségvetések drasztikus csökkentése miatt a New Jersey-t és két testvérét leszerelték, a Missouri pedig mint kiképzőhajó tevékenykedett tovább. A hajóóriások egészen 1951-ig, a koreai háborúig tartalékban pihentek, ám akkor ismét hadrendbe állították az egységeket. A New Jersey 1951-52 folyamán részt vett a koreai partok előtti hadműveletekben, nehéztüzérségével fedezetet biztosított az amerikai tengerész- gyalogosok akcióihoz. Néhány évnyi szolgálat után aztán ismét tartalékba helyezték a költséges üzemeltetésű hajókat - 1958 után a New Jersey újra "nyugállományba" vonult. Teljes felújítását és korszerűsítését követően - 1967-ben állították újra szolgálatba. Délkelet-Ázsiába vezényelték a Vietnami partok közelébe, ahol úszó erődként teljesített szolgálatot. Mindössze 120 napig vett részt a harcokban, miközben folyamatosan lőtte a partokat - majd ismét tartalékba helyezték... A New Jerseyre az 1970-es évek közepére már csak mint egy letűnt kor emlékére tekintettek, ám a Pentagon 1980-ban - válaszképp az újonnan épült szovjet rakétás cirkálók megépítésére - ismét felújította és szolgálatba állította az osztály hajóit. 1982 decemberében újra hadrendben állt a páncélos óriás és három testvére. Azért is érdekes volt ez a döntés, mert ekkorra már vagy 15 éve nem szolgált csatahajó a világ egyetlen haditengerészeténél sem... A New Jersey többnyire a Csendes-óceánon tevékenykedett, de szinte mindig ott volt ahol az USA erődemonstrációt kívánt tartani. 1983 végén Nicaragua partjainál hajózott, decemberben pedig Libanon környékén lőtt Szíriai légvédelmi állásokat. Teljesen felújították a hajó elektronikai rendszerét, a hajtóműveket, a hadműveleti központot és a fegyverrendszert - pl. már "Tomahawk" rakétákat is indíthattak a hajó fedélzetéről. A hajó farának átalakítása után 4 db helikopter tárolása és üzemeltetése is lehetővé vált. 1990-ben, az Öböl-háború idején a New Jersey két testvére, az Iowa és a Missouri nehéztüzérségével lőtte Kuvait városánál az iraki egységeket. 1991-ben került sor "sokadik", ezúttal végleges tartalékba helyezésére. 2000 januárjában hozták nyilvánosságra, hogy múzeumként kívánják megõrízni az utókor számára.