Az 50 mm-es BK 5 fedélzeti ágyú kifejlesztésével a Rheinmetall-Borsig AG-t bízták meg a német Birodalmi Légügyi Minisztérium, az RLM (Reichsluftfahrtministerium) illetékesei. Ezen kívül 1944 végére a Mauser cégnél is elkészítettek egy hasonló űrméretű fegyvert MK 214 jelzéssel. Ez ágyú mindössze abban különbözött a BK 5-től, hogy a Mauser saját tervezésű tárat szerkesztett hozzá.
Az Mk 214A második prototípusát (MK 214A V2) 1945. március 11-én beépítették a 111899-es gyári számú (W.Nr. 111899) Messerschmitt Me 262A-1a típusú sugárhajtású vadászrepülőgépbe. A gép orrát azonban át kellett tervezni, és egy dudort építettek rá, hogy elférjen a normál fegyverzet (4 db 30 mm-es MK 108-as gépágyú) helyett az új fedélzeti ágyú. A repülőgép – valamint a tervezett széria – hivatalos típusjelzése ezután az Me262A-1a/U4 lett. Ezzel a prototípussal 1945. március 19-én (más források szerint már 1945 február végén) emelkedett először a levegőbe a sugárhajtású gép. A gép pilótája Karl Baur volt. Márciusban már végrehajtották a légi lőpróbákat is. Ezután a gép a Jagdverband 44 (JV 44) alakulathoz került, ahol Wilhelm Herget őrnagy repült vele. A fegyver egyetlen harci bevetésére 1945. április 16-án szövetséges bombázók ellen került sor. A repülőgép a háború végén felrobbant.
Ezen kívül a Mauser ágyút felszerelték még a V 083-as jelű Me 262A-1a (W.Nr. 170083) prototípus repülőgépre is. Ez a gép az MK 214A harmadik példányát kapta meg. A repülőgép 1945 április végén – május elején Lechfelden állomásozott, ahol aztán végül az amerikaiak zsákmánya lett. A háború után – egy német pilótával (!) – Cherbourgba repülték át, ám a gép útközben műszaki hiba miatt lezuhant. A pilóta azonban ejtőernyővel sikeresen megmenekült.
Egy harmadik Me 262 A-1a/U4-et is megépítettek a háború végén Augsburgban. Ez a példány azonban már rendszeresítve sem lett a Luftwaffe-nál, hanem brit csapatok foglalták le.
A Mauser MK 214A ágyút kísérletképpen egy Junkers Ju 88-as bombázógépen is kipróbálták. A háború végén, a további tervek között szerepelt, hogy beépítik majd a legújabb fejlesztésű Dornier P 252/3, a Heinkel He 162A, az Me 262E-1, valamint a Messerschmitt P 1112 gépekbe is, ám ezek az elképzelések „időhiány miatt” már nem valósultak meg. Csakúgy az ágyú továbbfejlesztett változata, az 55 mm-es MK 214B sem, amely egy könnyebb (630 kg), de nagyobb tűzgyorsaságú fegyver (180 lövés/perc) lett volna. Jóllehet ez utóbbinak 1944 áprilisában megkezdték a fejlesztését, mégis a háború vége miatt már nem sikerült a megkezdett kísérleteket befejezni.
Műszaki adatok:
-
Gyártó: Mauser
-
Űrméret: 50 mm x 420 mm
-
Teljes hossz: 4,16 m
-
Csőhossz: 2,825 m
-
Tömeg: 718 kg
-
Tűzgyorsaság: 150 lövés/perc
-
Lövedék kezdősebessége: 930 m/s
-
Lövedék súlya: 1,54 kg
-
Tár súlya 100 db lövedékkel: 494 kg
Felhasznált irodalom:
Dieter Herwig – Heinz Rode: Luftwaffe Secret Projects. Ground Attack & Special Purpose Aircraft. Midland Publishing. Hinckley, 2004.
Ian V. Hogg: German Secret Weapons of the Second World War. Greenhill Books. London, 1999.
Die deutschen Spezialeinheiten. Neuer Kaiser Verlag, 2003.
Creek Smith: Me 262 Erprobung und Einsatz. Heel Verlag, 2001.
Chamberlain Gander: Enzyklopädie deutscher Waffen. Motorbuch Verlag, 1999.
Írta: Kiss Kálmán
