Második világháború

A Kaiten-osztályú, öngyilkos zseb-tengeralattjáró volt a legkisebb japán búvárnaszád a II. világháború. 1944 tavaszán kezdték tervezni, s talán a kétségbeesés fegyverének nevezhető. Egy személy ült benne, és nekirohanással kellett az ellenséges hajót felrobbantania. Bevetése meglehetősen egyszerű forgatókönyv szerint zajlott: egy tengeralattjáró 2-6 öngyilkos torpedóval megközelítette az ellenséget, ezek a célponttól 6000-7000 méteres távolságban leváltak, és támadást indítottak. Az ember vezette torpedók 30 csomós sebességre gyorsultak, és a víz alatt közelítették meg az ellenséges hajókat, majd a célponttól 1000 méterre felmerültek, korrigálták az irányt, ismét alámerültek, és becsapódtak. Abban az esetben, ha a kezelő elvétette az irányt, kézi vezérléssel gyújthatta be a robbanótöltetet, hogy elkerülje a fulladásos halált. Összesen 419 ilyen naszádocskát építettek. E típusnak volt még három, némileg variált osztálya is. Ezekben (Kaiten 2., 3. és 4.) már két személy tartózkodott, és 1550 kg robbanótöltetet vittek magukkal. A Kaiten öngyilkos tengeralattjárók első alkalmazására az 1945. január 11-én kezdődő Kongo-hadművelet során került sor, a bevetett öngyilkos torpedók java nem érte el a célpontokat és számos hordozó tengeralattjáró is megsemmisült.