A Siluro a Lenta Corsa (SLC = lassan haladó torpedó) tulajdonképpen egy elektromos meghajtású, tenger alatti műveletekhez kialakított harceszköz volt. Az SLC személyzetét két búvár alkotta, akik lovaglóülésben, egymás mögött helyezkedtek el. Az 1936-os próbák során e szerkezettel már 2 órát lehetett a víz alatt tartózkodni. A további munkálatok során végül sikerült az elektromos meghajtást tökéletesíteni, valamint használható navigációs műszert készíteni, illetve a légzőkészülék és búváröltözék problémáit is megoldani. A 6,5 m hosszú torpedó orrába – egy könnyen eltávolítható – kb. 250-300 kg tömegű időzített robbanófejet (tapadóakna) szereltek. A bevetési területre többnyire közepes tengeralattjárók szállították az SLC-ket, amelyekből egyidejűleg három ilyen eszközt is hordozhattak a zárt hengeres konténereikben. Az egyenként kibocsátott emberi torpedók a cél előtti utolsó szakaszt már önállóan tették meg. 1938-ban a fegyverként is bevethető eszközöket a Junio Valerio Borghese herceg, fregattkapitány X. MAS flottillájába vonták össze. A különleges egység irányítását utóbb Ernesto Forza fregattkapitány vette át. Borghese herceg pedig a Sciré nevű naszád parancsnoka lett, amely 1941 decemberében Alexandria közelébe szállította azt a három emberi torpedót, melyek december 18–19-én éjjel csapást mértek a britek közel-keleti flottájára. E sikeres akció során süllyedt el a HMS Valiant és a Queen Elizabeth csatahajó, valamint megsérült két másik hajó is.
TECHNIKAI ADATOK
-
Gyártó: San Bartolomeo La Spezia Matricola
-
Vízrebocsátás: 1935-től kezdődően
-
Méretek: hossz 6,54 m; szélesség 0,53 m
-
Személyzet: 2 fő
-
Fegyverzet: első változat 220 kg robbanóanyag, az utolsó verzió robbanótöltete 300 kg
-
Merülési mélység: 15-30 m
-
Meghajtás: egy 1,1 LE-s elektromotor
-
Hatótávolság: 16 km
-
Teljesítmény: max. sebessége 4,5 km/h
