A német páncélos hadviselés sikerének egyik alapvető feltétele a megfelelő taktikai felderítés volt. Ebben fontos szerepet játszottak a páncélos hadosztályok kötelékébe tartozó páncélgépkocsik. Az első nagyobb példányszámban rendszeresített "nehéz" páncélgépkocsi típusok az Sd.Kfz 231, Sd.Kfz 232, valamint a Sd.Kfz 233 jelzésű 8x8-as meghajtású járművek voltak. A 8700 kg tömegű, 80 km-es sebességre képes Sd.Kfz 233 egy darabig megfelelt az elvárásoknak, de a Szovjetunió elleni támadás után ez (és elődei) a jármű már egyre kevésbé felelt meg a követelményeknek: páncélzata és fegyverzete elégtelen volt, a mozgékonyságuk sem felelt meg az úttalan orosz sztyeppék viszonyainak. Ekkor vált szükségessé egy nehezebb második generációs páncélgépkocsi-család kifejlesztése. A fejlesztéshez 1942-ben kezdtek hozzá, és 1943-ban meg is született az első SdKfz 234-es.
TECHNIKAI ADATOK
-
Hossz: 5,85 m
-
Szélesség: 2,20 m
-
Magasság: 2,25 m
-
Súly: 8300 kg
-
Legénység: 4 fő
-
Fegyverzet: egy 75mm Kw.K. 37 L/24 ágyú, és egy 7.92 mm-es MG42 géppuska
-
Motor: egy 180 LE-s 8 hengeres Büssing-NAG L8V-G
-
Sebesség: 80 km/h úton
-
Hatótáv: 300 km
-
Páncélzat: 5-30 mm
