Ez a rövid írás nem hagyományos értelemben vett történelmi cikk, hanem egy barátom sugallatára született.
Cricova híres turisztikai látványosság a Moldovai Köztársaságban, a fővárostól, Chișinăutól pár kilométerre. A környék már az ókori időkben is jó bortelmelő vidéknek számított.
A középkortól a környező mészkőbarlangokban a bor hűtésére már kisebb-nagyobb pincéket vájtak, amiket később a szovjet időben sikeresen összekötöttek és egy barlagrendszerszerű óriási borospincét hoztak létre, melyben jelenleg több, mint 1 millió különböző évjáratú bor található. Nagy előnye a barlangnak, hogy a különleges mikroklímának köszönhetően a hőmérséklet állandóan 12 Celsius-fok.
Hermann Göring nagyon lelkesedett a borokért, így az elfoglalt területekről előszeretettel "kölcsönvett" néhány bort a saját gyűjteményébe. A Barbarossa-hadművelet megkezdése után a borokat Cricovára szállították, majd az oroszok gyors előrenyomulása miatt a térség, a borokkal együtt újra szovjet kézre került 1944-ben.
A győztes szovjet csapatok miután hadizsákmányként megszerezték a német pincék tartalmát, nem juttatták vissza eredeti tulajdonosaiknak, hanem magukkal vitték. 1954-ben a a Göring-gyűjtemény megmaradt borait újra elhelyezték a pincékben, és turisztikai látványosságként felhasználták.
A gyűjtemény talán legértékesebb darabja egy 1902-ből származó zsidó húsvéti bor, egy Yan Bekher pezsgő ugyanabból az évből (a Jan Becher cég legismertebb terméke a Becherovka), illetve 5 darab Château Mouton Rothschild 1936-ból.
Számos híres ember tárolja itt a magán borgyűjteményét még ma is. A leghíresebb közülük Vlagyimir Putyin, de alig két saroknyira volt Mihail Szaakasvili gyűjteménye, kicsit odébb pedig a közép-ázsiai diktátorok helyezték el kedvenc boraikat.
Sajnos csak néhány kép van, aki szeretne többet látni, az látogasson el a helyszínre.
A pincerendszer térképe : 2 szintes, a felsőbb szinteken vannak a borok, az alsóban a pezsgők.
Zsidó húsvéti bor, 1902, Jeruzsálem
Jan Becher pezsgő, 1902, Csehország
Köszönet barátomnak a beszámolóért és a képekért.
Írta: Péter Attila
