Hivatalos nevén a Kínai Népi Forradalom Hadimúzeuma az egyetlen, a teljes kínai haderőről szóló átfogó hadtörténeti múzeum. Az 1960-ban a kommunisták polgárháborús győzelmének 10. évfordulójára megnyitott pekingi létesítmény a kínai hadtörténet 1840 utáni időszakára, különös tekintettel a Népi Felszabadító Hadsereg első négy évtizedének harcaira (az 1937-45 között folyó kínai-japán háborúra, az 1927-49 között folyó kínai polgárháborúra, az 1950-53 közötti koreai háborúra és az 1969-es szovjet-kínai konfliktusra) és nyomokban az utóbbi 20 év néhány fejlesztésére koncentrál. A jelenleg átalakítás alatt álló múzeum udvarán felállított pavilonokban Kína büszkén mutatja be a látogatóknak a japán, a kínai nacionalista, az amerikai és a szovjet haderő ellen elért sikereinek tárgyi bizonyítékait.
A múzeum
Az 1958-60 között épült sztálini stílusú épület, mely a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg hőstetteinek szándékozott emléket állítani, a Kínai Népköztársaság alapításának 10. évfordulójára emelt ún. 10 pekingi nagy épület egyike, a megbonthatatlannak szánt szovjet-kínai barátság időszakának egyik szimbóluma. A 95 méter magas, a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) 6 méter átmérőjű szimbólumával díszített objektum előtt található jókora udvaron a kínai munkásság hadseregfejlesztéshez nyújtott erőfeszítéseit bemutató szocreál szobrok, illetve a szárazföldi erőket, a haditengerészetet és a légierőt szimbolizáló fehér márványszobrok találhatók. Az udvar méretei azt is lehetővé teszik, hogy az épület bő egy éve tartó átalakítása miatt helyet adjon a PLA múzeumban kiállított páncélos, tüzérségi és repülőeszközeinek, valamint az általa zsákmányolt nacionalista, japán, amerikai, kanadai és szovjet hardvernek is. A kiírások címe ugyan (mandarin-angol) kétnyelvű, a részletes (és néha érzelemmel fűtött) leírások azonban kizárólag mandarin nyelven adnak betekintést az amúgy Kína nagyhatalmiságához talán kevéssé illő módon meglehetősen zsúfoltan egymás mellé pakolt eszközök történetébe. Az átalakítások miatt a tárlatból csak a 20. századi eseményekhez kötődő kínai, szovjet, japán, amerikai, német, olasz és osztrák fegyverzet tekinthető meg, így cikkünkben is a PLA most elérhető tárlaton tárgyalt időszakáról (1927-1969) és az udvaron kiállított hardverekről adunk egy kis ízelítőt.
A PLA első évtizedeinek rövid története
A PLA születése és a polgárháború első szakasza
A 20. század első fele meglehetősen turbulens időszak volt Kína történelmében, hisz a Csing-dinasztia bukása után szűk négy évtizedig nem létezett szilárd központi hatalom, így központi hadsereg sem az országban. A zavaros időszakban eleinte a Csing-kor egyetlen, valamilyen szinten ütőképes modern kori hadserege, a Beiyang vezetői domináltak, az ő befolyásuk azonban hamarosan a Peking körüli országrészre redukálódott, míg a többi tartományban különféle hadurak illetve mozgalmak, például a Szun Jat-szen által alapított Kuomintang (KMT), illetve az 1921-ben alakult Kínai Kommunista Párt domináltak. A KMT az 1920-as évek elejére létrehozta saját hadseregét és katonai akadémiáját a déli Whampoa-ban. Az akadémia vezetője, Csang Kaj-sek a modern kiképzést kapó tisztekre támaszkodva hamarosan domináns pozíciót szerzett a KMT-ben, és a hadúri rendszer felszámolásért indított északi offenzívájának sikere után 1927-ben a vele addig szövetséges, önálló bázissal bíró kommunistákkal való leszámolás mellett döntött. A Csang lépése elleni tiltakozás vezetett a kommunista vezetésű nancsangi KMT-erők lázadásához 1927. augusztus 1-jén, mely esemény a Népi Felszabadító Hadsereg születésének is a dátuma. A Zhu De és Csou En-laj vezette erők azonban kezeti sikereik után kénytelenek voltak a Jinggangshan hegységbe visszavonulni, ahol egyesültek a Hunani Szovjetet megalakító és az ún. Őszi aratási felkelést megszervező Mao Ce-tung erőivel.
A Mao és Zhu De által létrehozott Vörös Hadsereg elsősorban elszegényedett parasztokból és a KMT katonaszökevényeiből álló erői Jiangxi tartományban megalakították a Jiangxi Szovjetet, melyet azonban hamar meggyengítettek a frakcióharcok és elsősorban az, hogy Mao politikai ellenfelei kiiktatására 1931-32-ben komoly tisztogatást rendezett a pártban és a hadseregben, ami utóbbi drasztikus létszámcsökkenéséhez és meggyengüléséhez vezetett. 1934-re a Kuomintang erői komoly csapást mértek a kommunistákra, így a Vörös Hadsereg erői a Hosszú Menetelés néven elhíresült egy évig tartó, 9-10.000 kilométernyi visszavonulásukban a déli Jiangxi tartományból az északi Shaanxi tartománybeli Yan'anba helyezték át székhelyüket. A Hosszú Menetelés ugyan a kommunista erőknek komoly veszteséget okozott (az Első Vörös Hadsereg erői például tizedükre apadtak), ugyanakkor megerősítette Mao első és Csou második számú pozícióját a párton és Zhu De vezető szerepét a fegyveres erőkön belül, ahogy a Vörös Hadsereg olyan vezetői rétegét is "kinevelte", mint a később Zhu-hoz hasonlóan a 10 marsall közt helyet kapó Peng Dehuai és Lin Piao, a Maoval politikai konfliktusba kerülő Liu Sao-csi, vagy a később meghatározó szerephez jutó Teng Hsziao-ping.
A második világháború és a polgárháború második szakasza
Bár már Mandzsúria japán elfoglalása után felerősödtek a hangok a polgárháború befejezésére (tábornokai 1936-ban rövid időre még Csangot is túszul ejtették ennek érdekében) az 1937-es japán támadás és Nanking bevétele végül mind a KMT-t mind a kommunistákat a japánellenes összefogásra, az ún. Második Egyesült Front megkötésére ösztönözte. A KMT alá rendelt kommunista főerők különösen a Sárga-folyó völgyében, Shanxi, Hubei és Shandong tartományokban fejtettek ki erős japánellenes gerillatevékenységet, ezen akciók viszonylagos sikereik mellett ugyanakkor jelentős vérveszteségekbe kerültek, mint például az ún. Száz ezred offenzíva 1940 második felében. A Második Egyesült Front azonban Csang Kaj-sek kommunistákat újfent meggyöngíteni akaró tevékenysége okán 1941-ben felbomlott és a polgárháború alacsony intenzitású folytatásához vezetett. A kommunisták Mao nyomán nemcsak a KMT-ellenes gerillatevékenységüket újították fel, de nekikezdtek vidéki tömegbázisuk kiépítésének is. Az általuk ellenőrzött területeken a szegényparasztságnak kedvező föld-és adóreformot hajtottak végre, széleskörű népszerűségre téve szert és megágyazva a japán vereség utáni újabb polgárháborús konfliktus viszonylag gyors és sikeres lezárásának.
A második világháború ugyan japán vereséggel zárult, Kína számára mindez ugyanakkor mindössze egyik konfliktus befejezését és egy félbemaradt másik folytatását jelentette. Bár a kínai japán erők nagy része a KMT-nek adta meg magát, Mandzsúriában viszont Csangnak nem voltak erői, így az ottani Kvantung hadsereg az őket két hét alatt lehengerlő szovjeteknek adta meg magát, akik az egész területet a kommunistáknak játszották át, az elfogott japán fegyverkészletekkel együtt (a szovjetek viszont a mandzsúriai ipari kapacitást azért leszerelték és a háború sújtotta szovjet gazdaság számára hazavitték magukkal). Bár Csang az USA légihídja segítségével megpróbálta megvetni a lábát a térségben, ugyanakkor Észak-Kína jelentős része végleg a kommunisták bázisa lett. A KMT és a kommunisták közötti sikertelen csungkingi és nankingi tárgyalások után ismét a fegyvereké lett a főszerep.
Az 1946-ban Népi felszabadító Hadsereggé (PLA) átkeresztelt Vörös Hadsereg szűk másfél milliós hadereje csak a KMT hadseregének alig harmadát tette ki. A Csang Kaj-sek féle nacionalista erők ugyan mind létszámban, mind szervezettség és felszerelés terén komolyabb hadsereg benyomását keltették az elsősorban gerillahadviselésre alkalmas PLA-val szemben és eleinte jelentős amerikai támogatást is kaptak, ugyanakkor képtelenek voltak a vidéken egyre népszerűbb és beágyazottabb vörösökre végső vereséget mérni. A nacionalisták ugyan 1947 elején bevették a Mao székhelyéül szolgáló Yan'an városát, nem tudtak csapást mérni a Vörös Hadseregre, mely kerülte a KMT főerőit, gyors visszavonulásokra volt képes és gerillahadviseléssel igyekezett a nacionalistákat felőrölni. Alig másfél évvel a polgárháború 1946 júniusi kezdete után a KMT erőinek létszáma megfeleződött, miközben a PLA megduplázta erejét. 1948-ban a kommunisták hosszú arcok után elérték és bevették Senjangot, végleg ellenőrzésük alá vonva Észak-Kínát, illetve Luojang bevételével elvágták a Hszianban rekedt KMT-erőket. A Huaihai hadművelettel 1948-49 fordulójára a kommunisták megszilárdították uralmukat Közép-és Észak-Kína fölött.
Csang Kaj-sek 1949 elejére elvesztette a Jangcétól északra fekvő kínai területek feletti ellenőrzést. A szovjetek által még 1944-ben Hszincsiang-Ujgur szovjet határ menti területein létrehozott Második Kelet-Turkesztáni Köztársaság és az ili-fölkelés lekötötte a Csanggal szövetségben álló, és a térséget korábban befolyása alatt tartó hui Ma-klán haderejét, ami a KMT nyugat-kínai pozícióit és megrendítette. A PLA 1949. áprilisában átkelt a Jangcén és bevonult Nankingba, majd az 1949 nyári északnyugati hadműveletben legyőzte vagy a maga oldalára állította a KMT-barát hui klánokat is. Csang Kaj-sek és kormánya először Kantonba, majd Csungkingba, Csengtuba, végül Tajvanra menekült és Mao Ce-tung 1949. október 1-jén a pekingi Mennyei Béke terén kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot. A KMT szórványos ellenállását Dél-Kínában végül 1950 nyarára sikerült végleg megtörni.
Koreától a Damanszkij-szigetig
A PLA a polgárháború megnyerése után egy közel 4 millió főt számláló, még mindig jobbára parasztfölkelőkből és KMT-katonaszökevényekből álló haderő volt, mely elsősorban japán, illetve a KMT-től zsákmányolt amerikai fegyverzettel és harcjárműparkkal rendelkezett, ugyanakkor sem komoly légierő, sem haditengerészet nem volt a birtokában. Értelemszerűen szükség volt a hadsereg reguláris haderővé való átszervezésére, fegyverzetének és ruházatának egységesítésére. 1950-ben a szovjet-kínai barátsági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény nyomán a szovjet mintájú modernizálási folyamat megindult. A PLA például megkapta első egységesített egyenruházatát, és a PLA még a délen küzdő nacionalista erők maradványai ellen a szovjetek MiG-15-ös harci gépeiből is kapott.
Kína a polgárháború lezárulása után hamar újabb háborús konfliktusba bonyolódott. A Kim Ir-szen észak-koreai vezető által Sztálin beleegyezésével kirobbantott koreai háború (1950-53) az ENSZ BT ellenintézkedését (a szovjetek akkortájt épp a kommunista Kína ENSZ BT-képviseletének hiánya miatt bojkottálták az üléseket) és a Douglas MacArthur-vezette ENSZ-erők beavatkozását váltotta ki. Bár Maót aggasztotta az amerikaiak megjelenése a Korea és Kína határát jelző Jalu-folyó közelében, a polgárháborúból épp csak kikászálódó PLA-t - joggal - nem érezte késznek az ENSZ-erőkkel való szembeszállásra. A szovjetek korlátozott légierős támogatásának ígéretével a kínai erők végül mégis beavatkoztak a konfliktusba.
A PLA Északi Határvédelmi Erőkből verbuvált ún. Népi Önkéntes Haderő (PVA) 250 ezer katonája Peng Dehuai vezetésével 1950 novemberében átzúdult a határon és egészen Szöulig vetette vissza az ENSZ-erőket. A PVA/PLA beavatkozása azonban megmutatta a kínai haderő gyengeségeit is. A sereg ugyan megfelelő meleg ruházattal indult az őszi harcokba, a téli lábbelik viszont hiányoztak, ahogy a megfelelő szállítóeszközök és a légierő is. Bár a szovjetek Mandzsúriába jelentős légierőt telepítettek, azok bevethetőségét jelentősen korlátozták. Az amerikai ellencsapások hatására a PVA/PLA kezdeti erői 1951 februárjára jelentős veszteséget szenvedtek: a haderő 40%-a harcképtelenné vált és a 38. szélességi fok mögé szorult vissza. A fokozatosan megérkező kínai erősítés és a korlátozott szovjet támogatás csak a patthelyzet fenntartására volt elegendő. A kínaiak a harcokban számos jelentős helyi sikert értek el, jobbára azért, mert a PLA/PVA a harctéri parancsnokoknak nagyobb függetlenséget tett lehetővé, mint a többi kommunista ország hadereje, ez persze annak is köszönhető, hogy a PLA vezetői és tisztjei egyben a párt felső köreihez is tartoztak, így a politikai tiszti rendszer kevésbé volt meghatározó vagy értelmezhető, mint például a szovjet hadseregben. Az 1953 júliusi fegyverszünettel lezárt, Kínában a mai napig az Amerikai Agresszió Ellen és Korea Megsegítéséért Vívott Háborúnak nevezett konfliktust a közel 400 ezer halott (köztük Mao legidősebb és egyetlen egészséges fia) és ugyanannyi sebesült ellenére a hivatalos kínai felfogás mégis sikerként könyveli el, hisz a PLA elsőként szállt többé-kevésbé sikeresen szembe a nyugati hadseregekkel. Ennek bizonyítékaként a múzeum büszkén mutatja be a harcokban zsákmányolt amerikai, brit, kanadai és egyéb harcieszközöket.
Az 1950-ben beindított modernizáció 1953-54-től további lendületet vett. A PLA-t szovjet mintára, szovjet tanácsadók segítségével alakították át, új katonai körzeteket alakítottak ki, újjászervezték a tisztképzést és 1955-ben a haderő új, szovjet mintájú öltözetet és rendfokozati rendszert kapott. 1953-ban szovjet segítséggel megnyílt Kína első repülőgépgyára is Senjangban. A PLA T-34-es harckocsikat és partvédő naszádokat is vásárolt a szovjetektől, emellett a kínaiak 1956-tól licenszben gyártani kezdték az AK-47-es gépkarabély kínai változatát is. A szovjetek viszont a beígért nukleáris létesítményeket természetesen késleltették, komoly frusztrációt okozva ezzel Pekingben. Bár a PLA újabb konfliktusokba bonyolódott, mint például az 1954-55-ös első és az 1958-as második tajvani válság, vagy az 1962-es kínai-indiai háború, a hadsereg továbbra is számos hiányossággal küzdött a pénz és megfelelő létszámú szakképzett tisztikar hiánya miatt. A Moszkvával való viszony megromlása, majd az 1960-as szakítás nyomán pedig a jelentős, bár Kína méretéhez képest mégis korlátozott hatású szovjet technikai és pénzügyi segítség is elapadt. Bár Kína 1964-ben nukleáris hatalommá vált, Peking teljesen magára maradt félig átalakított haderejével, és egyre kevésbé korszerű szovjet és azok kínai koppintásából álló eszközparkjával. A Kulturális Forradalom (1966-76) a hadseregen belüli frusztráció levezetését és a helyzetért való bűnbakkeresést is szolgálta, a Mao és Lin Piao marsall, védelmi miniszter vezetésével végbemenő, ideológiai mázzal elöntött tisztogatássorozatnak többek közt Peng Dehuai marsall is áldozatául esett.
A szovjetekkel való viszony az 1960-as évek végére végleg elmérgesedett és valódi határkonfliktusba torkollt. Mao felmelegítette a kínaiak által a polgárháború és a szovjet-kínai barátság korában nemigen forszírozott Usszuri-folyó menti rendezetlen határ körüli vitákat és a PLA-t fegyveres akcióra utasította. 1964 után fokozódtak a kínai határsértések és provokációk a Damanszkij-sziget térségében, majd 1969 márciusában a kínaiak megtámadták a szigeten lévő PLA-katonákat távozásra felszólító szovjet határőröket. Bár a szovjet válaszcsapás hamar megérkezett, a kínaiak sikeresen kilőtték és zsákmányul ejtették a Moszkva által mozgósított, addig szupertitkosnak minősülő négy T-62-es közepes harckocsi egyikét, melyet (természetesen az eszköz áttanulmányozása után) a pekingi Hadimúzeumban helyeztek el. A hadseregben is komoly károkat okozó kulturális forradalom természetesen semmilyen módon nem szerepel a tárlaton, miközben a szovjetektől szerzett T-62-es páncélost a kínai haderő szovjetek elleni sikerének bizonyítékaként tárják a látogatók elé.
Akit a PLA múzeumban be nem mutatott később, részletesebb története is érdekel, a kínai haderőről írt sorozatunkban mindennek haderőnemekre lebontva bővebben is utánaolvashat.
A kiállítás
A KMT-től zsákmányolt P-51D Mustang vadászgép, mely az 1949. október 1-jei Tienanmen téri, a Kínai Népköztársaság kikiáltása alkalmából tartott PLA-parádén a légierő bemutatóját vezette.
A tajvani légierő amerikai gyártmányú T-33A gyakorlógépe, pilótája 1969. májusában gépével Kínába dezertált.
Az 1961-ben létrehozott tajvani Fekete Macska felderítőzászlóalj által használt U-2 nagymagasságú felderítőgépének maradványai. Kína ötöt lőtt le ebből a típusból, jelen példányt a kiállíthatóság érdekében 4 lelőtt gép roncsaiból állították össze a múzeum számára.
F-86F Szablya, mellyel 1949. májusában szerelték fel a KMT légierejét, és melynek pilótája gépével 1963. júniusában Kínába dezertált.
Kanadai gyártmányú tajvani U-6A Hód repülőgép, mely 1983. áprilisában dezertált Kínába.
Kínai Dongfeng-1 föld-föld rakéta, melyet az 1956 októberében létrehozott 1. Kínai Rakétatechnikai Intézetben terveztek és gyártottak 1960-ban. Ezt a technológiát mindössze 4 évig használták.
Szovjet T-34-es közepes harckocsik, feltehetően Moszkva adományaként kerültek a PLA tulajdonába.
Bosszantó zsúfoltság: KMT-től zsákmányolt osztrák gyártmányú Bohler 47 mm tankelhárító ágyú, amerikai gyártmányú M1A1 75 mm hegyi löveg, illetve Japántól zsákmányolt 94M 37 mm tankelhárító ágyú. Jobbszélen a második sorban egy német 75 mm-es hegyi löveg kínai másolata látható, melyet Szecsuán és Hunan tartományok határán zsákmányolt a Vörös Hadsereg. Ez az egyetlen ágyú, mely épségben átvészelte a Hosszú Menetelést és működőképesen érkezett meg Yan'anba.
Kínai 59-1M 130 mm-es ágyú
Japán 90M 75 mm-es tábori ágyú, melyet a kommunista 8. hadsereg zsákmányolt a japánoktól.
Japán 10M 120 mm-es légelhárító ágyú, melyet a japánok telepítettek a Wusong-fokra, hogy a Jangce, a Kelet-kínai tenger és a Huangpu folyó találkozási pontját ellenőrizzék. Sanghaj 1945-ös felszabadításakor a KMT 1949-ben a PLA ejtette zsákmányul.
Német 120 mm-es erődvédelmi ágyú, melyet a Csing-dinasztia megrendelésére gyártottak 1890-ben. Az ágyú Guangxi tartományban szolgált.
Kína első visszatérő felderítő műholdjának kapszulája. A Hosszú Menetelés 2 rakéta által 1975. november 26-án űrbe bocsátott műhold 47-szer kerülte meg a földet, majd november 29-én sikeresen ért földet a kijelölt helyszínen, ezáltal Kína lett a harmadik ország, mely sikeresen tesztelt visszatérő műholdat.
Kínai Mengshi taktikai jármű. A Senjangi Repülőgépgyár által kifejlesztett és 2006 óta gyártott harmadik generációs, négykerékmeghajtású eszköz a HMMVW alapján készült.
Kínai Yongshi második generációs terepjáró.
Szovjet Regis-110 Sedan. Miután Sztálin egy 1949-es felvételen meglátta, hogy Mao zsákmányolt amerikai dzsipeken ülve tart seregszemlét, úgy döntött, hogy egy szovjet járművet adományoz a kínai vezetőnek erre a célra. A fenti járművet Mao 1949-50 fordulóján tett moszkvai látogatásán kapta meg. A Regist az 1950-es és 1960-as években Dél-Kínában használta Mao, amikor csapatszemlét tartott.
A sejtelmes kiírás szerint: "Zhu De sedanja. Egy baráti ország adományozta 1950-ben" (Vajon melyik?!)
Kínai Liebao könnyű terepjáró. A kiállított példányon szállították a PLA lobogóját Makaóba 1999. december 20-án, amikor Kína átvette az ellenőrzést a korábbi Portugál gyarmat felett.
Kínai 75M 105 mm önjáró löveg.
Amerikai M26 Pershing közepes harckocsi, melyet 1950. decemberében zsákmányolt a PVA a koreai háborúban
Amerikai M4A1 Sherman közepes harckocsi, melyet 1950. decemberében zsákmányolt a PVA a koreai háborúban
Amerikai M19 40 mm-es önjáró légelhárító löveg. 1951-ben zsákmányolta a PVA Koreában
Kínai 1970M 140 mm-es önjáró rakétakilövő.
Olasz gyártmányú CV33 könnyű felderítő harckocsi, 1949-ben zsákmányolta a PLA a Kuomintangtól
Kanadai lángszóró harckocsi, 1951 márciusában zsákmányolta a PVA Koreában
Kanadai Uc-F1 Caterpillar könnyű szállító jármű, 1950 decemberében zsákmányolta a PVA Koreában
Amerikai gyártmányú M3A3 könnyű harckocsi, melyet Santung tartományban zsákmányolt a PLA a Kuomintangtól 1948. szeptemberében. Még abban az évben a yongkumani ütközetben a harckocsi áttörte az ellenséges vonalakat és 30 lövést adott le közeli célpontokra, ezért a jármű a "Siker tankja" kitüntető elnevezés birtokosa
97M japán közepes harckocsi, melyet a PLA talált elhagyatva Mandzsúriában a japán megadás után. A PLA szolgálatában részt vett Tiencsin 1948-as elfoglalásában, ezért a "Szabadság előmozdítója" elnevezést kapta, illetve az a megtiszteltetés érte, hogy a Népköztársaság kikiáltása alkalmából rendezett pekingi parádén ez a tank vezette a páncélosok felvonulását.
Szovjet M-13 "Katyusa" rakétakilövő. A második világháborúban használt szovjet eszközt a PVA vásárolta, majd vetette be a koreai harcokban. A kiírás szerint "megrengette az ellenséget", amikor 8 amerikai állást lőtt ki. Koreai részvételéért Vörös Zászló Renddel jutalmazták.
Kínai 1974M önjáró rakétavető.
Kínai HY-1 első generációs, rövid hatótávolságú hajó elleni rakéta 1974-ből.
Szovjet gyártmányú T-34/85 közepes harckocsi. A PVA vásárolta a szovjetektől és vetette be a koreai harcokban. 1953 júliusában elakadt egy bombatölcsérben, de kitartóan tüzelt az ellenségre, kilőve 5 páncélost és 9 védőállást, ezért a "Népi hősök tankja" kitüntető elnevezést kapta.
Kínai első generációs T-59 közepes harckocsi, melyet Kína 1955-ben vásárolt szovjet T-54A harckocsik lemásolásával fejlesztett ki.
Kínai T-62 könnyű harckocsi
Kínai T-63 kétéltű harckocsi
Kínai T-63 lánctalpas páncélozott szállító harcijármű
Szovjet T-62 közepes harckocsi
Ezt a korábbi cikkünkben is említett példányt az 1969 márciusi Damanszkij-szigeti szovjet-kínai határkonfliktusban zsákmányolta a PLA. Az akkor még titokban tartott szovjet járműből négyet vetett be a szovjet hadvezetés a szigetet megszállás alatt tartó kínaiak ellen, az 545-ös számozású példányt azonban találat érte, a kiszálló parancsnokot pedig lelőtték. A sérült, az Usszuri-folyó jegén rekedt járművet a szovjetek sikertelenül próbálták visszaszerezni, illetve megakadályozni azt, hogy a féltve őrzött technológia a kínaiak kezére kerüljön. Miután az olvadás és a jármű súlya miatt a jég beszakadt, a T-62-t végül a kínai haditengerészet (PLAN) egységei emelték ki és vontatták partra. A járművet a kínaiak alaposan áttanulmányozták, majd a pekingi Hadimúzeumban állították ki
Szovjet MiG-15uti gyakorlógép
Kínai HQ-2 föld-levegő rakéta
Szovjet Tu-2 bombázó
Kínai Senjang J-8 vadászgép. A példány 1969 júliusában repült először
Szovjet gyártmányú kínai MiG-15, melyen a nemzeti hősnek számító Wang Hai repülőász, a Koreában harcoló 3. kínai repülőhadosztály tisztje repült. Wang négy ellenséges gépet lőtt le, illetve további ötöt talált el.
Kínai Senjang J-7 vadászgép
Kínai Senjang J-6 vadászgép, mely az 1960-as és 1970-es években a kínai légierő fő fegyvere volt. A kiírás szerint 1964-68 között 20 ellenséges gépet lőtt le, köztük egy amerikai RF-101-es felderítőgépet és további tajvani kémrepülőgépeket
Kínai Senjang J-5 vadászgép, a kínai repülőgépipar első sugárhajtású repülője, melynek végsebessége kicsivel maradt el a hangsebességtől. A gép 1956. október 1-jén debütált a pekingi katonai parádén.
Japán gyártmányú 99M kiképzőgép. Az 1946-ban az északkeleti Jilin tartományban létrehozott PLA repülősiskola egyetlen eszköze ez a Kuomintangtól zsákmányolt gép volt. Mivel akkortájt rendes üzemanyag sem volt a környéken, a kiírás szerint a gépet alkohollal tartották üzemben.
Kínai A-5 szuperszonikus csapásmérő repülőgép
A jelenleg kiállított fegyverek talán legrégebbike, egy "Csodálatot keltő tábornok" tarack Kang-hszi császár uralkodásának 29. évéből (1691)
414-es számú japán gyártmányú ágyúnaszád, mely a KMT folyami és tengeri erőinek nagy részével egyidőben, Lin Cun vezetésével dezertált a kommunistákhoz 1949. április 23-án Nankingban. A hajó a toumenshani ütközetben sikerrel küzdött a tajvani KMT-erők ellen 1951-ben
Szovjet K-123 torpedónaszád, melyet Kína az 1950-es évek elején vásárolt. A hajó az első tajvani válság idején, 1954. novemberében elsüllyesztett egy tajvani hadihajót, a kínai haditengerészet (PLAN) első torpedós győzelmét aratva ezzel.
Forrás: katpol.blog.hu
