A Brit Királyi Légierő Múzeuma

London mára az ott dolgozó kitántorgók révén a második/ötödik (aligha vette bárki is a fáradságot, hogy pontosan utánanézzen, hanyadik) legnagyobb magyar várossá vált, így ha valaki rokonokat, ismerősöket látogat odakint, vagy az unortodoxia elől a ködös Albionba menekülve éppen belevág pizzasütő/biciklis futár/stb. karrierjébe, annak javasoljuk, hogy mindenképpen látogasson el a RAF londoni múzeumába. Tömegközlekedéssel is kiválóan megközelíthető (Északi vonal, Edgware ág, Colindale állomás), a belépés pedig díjtalan, így megmaradnak a fontok egy esti pub meglátogatására, ahol a nap élményeitől megihletve ki lehet beszélni, hogy végül is a Spitfire vagy a Bf-109 volt-e a jobb gép. Az alábbi, 2009-ben készített képeket a blog.hu berkeiben vacsad néven futó olvasónk bocsátotta rendelkezésünkre, melyért ezúton is köszönetet mondunk neki.

Két törékeny szerkezet a repülés hőskorából: a Csatornát elsőként átszelő Blériot XI, melyet az 1. vh. kezdeti szakaszában felderítésre használtak, és az egykori brit birodalmi rendfenntartás költséghatékony eszköze, ergo az arab és pastu törzsi felkelők réme, a de Havilland 9A.

Ez a mediterrán körülmények között vívott harcra átalakított Bf-109 alváltozat (G-2/Trop) hol máshol, mint Tobruk közelében került a britek kezére, ahol szétlőtt, de még javítható állapotban találták és a reptéren lévő más Bf-109 roncsok kannibalizálásával végül is röpképes állapotba hozták (az afrikai hadszíntéren használt porszűrő nincs rajta az orron lévő beömlőnyíláson). A háború alatt propaganda- és tesztcélokat is szolgált a britek kezében, majd sokáig légibemutatókon szórakoztatta a nagyérdeműt egészen az 1997-es balesetéig. Mögötte és jobbra egy Kawasaki Ki-100-Ib, a hajdanvolt japán császári hadsereg légierejének büszkesége és egyik legkiválóbb vadászgépe, amely egy - már sorozatban gyártott - sárkányszerkezet és egy megbízható csillagmotor ötvözéséből született, újabb ékes példát szolgáltatva arra, hogy a szükségmegoldás nem feltétlenül rossz megoldás. A levegő szamurájainak bánatára azonban csak 1945 elején állt hadrendbe.

Balra a 2. vh. legstílusosabb, legtöbbet sztárolt amerikai vadászrepülője, a P-51D modell látható. A típust nem is olyan rég George Lucas is népszerűsítette, elcsesz sajátos történelemszemléletű filmjével. A kiállított példányt szerencséjére (vagy éppen pechjére) már túl későn gyártották le 1945-ben, ezért nem tudta kivenni a részét minden háborúk ősanyjának légicsatáiból. Először az amerikaiak, majd Kanada használta kiképzésre, majd magánszemélyek között járt kézről kézre 45 évig, mint egy krack-ribanc, míg 2003-ban a RAF Múzeumának nem adományozta utolsó gazdája.

A Hawker Hurricane-nel (ez a példánya egy Mk. I) bizony kibabrált a Hollywood-alapú történetírás. Habár az angliai csatában legalább akkora, sőt inkább nagyobb szerepe volt, mint a Spitfire-nek, mivel nemcsak feladatköre, de kinézete is az igavonó öszvérre hasonlított, emiatt a kecsesebb, repülő sportkocsi külsővel rendelkező Spitfire Mk I. mindig elorozta előle a rivaldafényt. Pedig nemcsak Anglia egén virított, több mint két tucat ország használta, a szovjetek közel 3000-et kaptak belőle a Lend Lease keretében (és a pilóták jobban is kedvelték, mint a Spitfire-t, ami túl kényes volt az orosz sztyeppe viszonyaihoz), és földi támadógépként (Hurribomber) egészen 1944-ig használták.

A de Havilland Mosquito B.35, avagy a "fából készült csoda". Ez volt a legendás típus utolsó bombázóváltozata, így a 2. világháborúban már nem vetették be. A háttérben egy Boeing AGM-86B robotrep cirkálórak repülő haditechnikai eszköz. Jobbra egy Ju-88R-1 éjszakai vadász, amely érdekes módon nem azért van ilyen jó állapotban, mert valamelyik légitámaszponton hátrahagyva a szövetségesek hadizsákmánya lett a háború után, hanem mert személyzetéből két főt beszervezett a brit hírszerzés, így 1943-ban a géppel együtt Skóciába dezertáltak. Maga a típus egyébként bizonyíték arra, hogy a többfunkciós harcirepülő koncepciója régebbi, mint azt alighanem sok laikus gondolja.

A Short Sunderland Mk. V egy igazi repülő disznó, pontosabban a brit beceneve szerint "Repülő Sündisznó". A WW2 előtt utasszállítónak tervezett gépet igen hamar felfedezte magának a brit Légügyi Minisztérium, és még éppen időben, 1938-ban csatasorba állította, mint tengerészeti felderítő/tengeralattjáró-vadász bombázót. A háború majd minden hadszínterét megjárta. Egy híres esetben egy szem Short Sunderland aratott győzelmet 8(!) JU-88C ellen, melyek a könnyű préda reményében rátámadtak. A brit gép hatot lelőtt belőlük, és szitává lyuggatva, de visszatért a támaszpontjára. A világháború után még hosszú ideig rendszerben állt, megjárta Koreát és kivette a részét a Berlini légihídból, utolsónak Új-Zéland küldte nyugdíjba 1967-ben.

A Vickers Wellington B.X., amely egy másik típushoz hasonlóan a napóleoni háborúk neves hadvezéréről kapta a nevét. Jobbra egy mindkettőnél jóval ismertebb 2. világháborús szövetséges bombázó, a Consolidated B-24 Liberator (L-20-FO alváltozat). Az indiai légierő kötelékében szolgált, mielőtt kiállítási tárgy lett belőle.

A találó elnevezésű Hawker Tempest V és a vadászgépek soron következő generációját képviselő Gloster Meteor F8. Ez a változat a 2. világháborúban már nem látott éles bevetést, Koreában viszont már igen.

Egy efféle múzeum aligha számíthatna jelentős hírnévre, ha nem vonultatna fel néhányat a Nagynémet Birodalom "csodafegyverei" közül. A közelebbi bemutatásra ezen a blogon talán nem szoruló Me-262A-2a és a "népi vadász", a He-162A-2. Ahogy neve is utal rá, lényegében eldobható volt - akárcsak a pilótája.

A "megtorló" V-2/A4, egy új korszak hajnalának képviselője, a korabeli technika csúcsa. Sajnos azonban nem mind arany, ami német, ezért a V-2-höz egyéb rekordok is kötődnek, mint például a fegyver, aminek példátlan módon több emberéletet követelt a legyártása, mint a bevetése (biztos jó minőséget produkáltak az éhhalál szélén vergődő, tífuszos kényszermunkások), a halálos áldozat / kilőtt rakéta arány alulról súrolta a hármat, és összességében a Birodalom háromszor annyi pénzt szórt el a V-programokra, mint amennyibe a Manhattan-terv került. Werner von Braunnak mindenesetre jól mutatott a CV-jében, amikor bekopogott a NASA-hoz.

A V-1 és a V-2 mellett a náci Németország másik nagy fehér elefántja, Hermann Göring "birodalmi marsall", 1:1 méretarányban.

A látogató betekintést nyerhet abba, hogyan irányították az angliai csata idején a szigeteket védő vadászkötelékeket. Balra a RAF néhány járműve, a háttérben pedig egy igazi ritkaság, a Fw-190 utólag kiképzőgéppé átalakított változata (A-8/U-1).

2. világháborús légibombák

Humber Mk.III felderítő harcjármű

A víztükrön, szárazföldön és a repülőgép-hordozó fedélzetén egyaránt elboldoguló Supermarine Seagull V (későbbi és kevésbé hízelgő nevén Walrus, azaz rozmár). A 2. vh. során több mint 7500 pórul járt pilótát mentettek ki a hullámok közül ilyen ormótlan gépekkel. Jobbra a nem sokkal kecsesebb Supermarine Stranraer, a történelem egyik utolsó kétfedelű hidroplánja. Ahogy a haditechnikához annyira nem konyító nézők is bizonyára ki tudták következtetni, a 2. vh. alatt legfőbb feladata a pilótaoktatás és a járőrözés volt.

Ezek a képek a brit légvédelmi erők technológiai fejlődését mutatják. A 3,7 hüvelyk (94 mm) kaliberű QF löveg, jobbra pedig a Bristol Bloodhound Mk. II, amely a hidegháború első évtizedeiben a RAF-támaszpontok védelmének fő eszköze volt. Csak én gondolom úgy, hogy egy légvédelmi rakétának tulajdonképpen elég találó név a "véreb"?

Az Avro Blue Steel nukleáris rakéta, melyet annak idején a híres V-bombázók hordoztak (volna). Viszonylag kiforratlan technológia lévén nem ez volt a brit hadiipar legjobban sikerült terméke, így nem is állt sokáig hadrendben. Balra a BAC Lightning, amely minden más vadásztípusnál tovább szolgált a RAF kötelékében, mellesleg Albion első harcirepülője, amely elérte a hangsebesség kétszeresét. (Ez egy F6 változat.)

Harrier GR.3 és az AJ-169 Martel radar elleni rakéta.

Panavia Tornado GR1B. Az itt látható példány az 1991-es Öböl-háborút is megjárta. Jobbra egy Westland Whirlwind HAR10 mentőhelikopter. Nem összekeverendő a kevés bevetést látott kétmotoros vadászgéppel.