Oktatás a Harmadik Birodalomban

"Ez az új birodalom senkinek nem adja oda az ifjait, hanem fogja az ifjúságot, és saját tanítását, saját nevelését adja majd az ifjúságának!"

Adolf Hitler

Cikkemben a Harmadik birodalom tanügyi rendszerét szeretném röviden bemutatni, hisz ahhoz, hogy megérthessük a náci Németország katonai sikereinek és a későbbi bukásának az okát, ismernünk kell az akkori német nevelést is.

A Harmadik Birodalomban a tanítás nem dohos tantermekre korlátozódott, hanem a Führer álmának megfelelően spártaian szigorú politikai és katonai képzéssel egészítették ki. Az oktatás csúcspontját nem az egyetemek és műszaki főiskolák jelentették, amelyek az ifjúság elenyésző részét fogadták be, hanem a kötelező munkaszolgálat tizennyolc évesen, majd a sorozást követően a kötelező katonai szolgálat.

I. Nemzetszocialista felfogás

I.1. A nép szerepe

Ahhoz, hogy megérthessük a III. Birodalom oktatásügyi felépítését, tudnunk kell, hogy a nemzetiszocialista felfogás szerint minden nép a Teremtő azon alkotása, amely az egyén fölött áll.

"A népek életüket az örökkévalóságtól kapták és ha van erejük, bátorságuk, tehetségük és akaratuk annak megtartására és fejlesztésére, akkor teljesítik hivatásukat."

Ezért tartja a nemzetiszocializmus az akaratot a közösségért való munkálkodás előfeltételéül és ezért tulajdonít neki olyan nagy fontosságot az ifjúság és az egész nemzet nevelésében. Az életet és a nevelést egyenértékűnek tartották, hisz a nevelés az életre irányuló rendszerezett hatások sorozatával volt megegyező. A nevelés főiránya az önkéntes szolgálatra való akaratnevelés felé haladt. A nemzetiszocialista renden épülő élet kikötötte a világos szabályokat és eszményeket, amelyek a bajtársiasság, bátorság, becsületesség, hűség és igazság voltak, éppen ezért arra törekedtek, hogy a nép alkotó erejét felhasználva új, vezető rétegeket teremtsenek és minden egyénben a népe jelenéért és jövőjéért való felelősséget fejlesszenek ki.

I.2.A lélek, a szellem és a test harmóniája

A nácik hatalomra jutása fordulópontot jelentett a német nevelésügyben, hiszen az ő szemszögükből a sok évtizeden keresztül folyó túlhajtott értelmi nevelés a természet adta rendet nem nagyon vette figyelembe. A régi idők „értelmi" embere, azt hirdette, hogy a tudás hatalom és nem méltatta eléggé a szív érzését, a lélek feszítő erejét. Ennek ellenére a nemzetiszocialisták nem tagadták a tudás hatalmát, elismerték azt, de mégsem szolgálták megfelelőképpen.

A nemzetiszocializmus tehát szakítani akart a múlttal, mert az nem vette tekintetbe a természetes élet törvényeit. Hiszen a régi idők a humanitás jelszavával a fajától, népétől és vérétől független „embert" nézték, mellőzték a lélek s az akarat nevelését és csak a tudást tartották elérendő célnak. A nevelés alapja az individualizmus és az intellektualizmus volt, ezzel szemben a III.Birodalom ifjúsági szervezeteiben, a kötelező munkaszolgálat- és munkatáborokban, a rohamosztagosok alakulatában, stb olyan nevelés folyt, mint talán sehol máshol.

Erre a nevelésre a szellem, a lélek és a test hármas eszméje volt jellemző. A közösséget szolgálta minden intézkedés, cselekedet és szándék, akárcsak a léleknek a hármas működése: az értelem, érzelem és akarat. Ezekből az következik, hogy e hármas lelki funkciónak megfelelő nevelés — vagyis az értelmi, esztétikai és erkölcsi nevelés — a közösséget tartotta központi célnak.

Mindezen értékek mellett a testnevelésre is nagy hangsúlyt fektettek, hiszen csak egészséges, edzett, erős egyedek voltak képesek az összesség javára elvégezni azokat a feladatokat, amit a nemzetiszocialista államberendezés megkívánt.
Hitler a Mein Kampfban a következőket írta:

„A nemzetállam egész oktatásügyének elsősorban nem arra kell irányulnia, hogy puszta tudással töltse meg a fejeket, hanem arra, hogy fizikailag makkegészséges testeket építsen". Ám kiemelte azt is, hogy emellett nagyon fontos a fiatalok megnyerése, majd kiképzése egy új nemzetállam szolgálatára.

A német ifjú legyen (Hitler szavaival:) „karcsú és nyúlánk, gyors, mint az agár, szívós mint a szíj és kemény, mint az acél". A gondos testnevelés célja azonban nem a rekordra törés, hanem az egész test harmonikus fejlesztése, hogy mindig frissen szolgálhassa a népi közösséget. A közösség szolgálata a rugalmas testen kívül, acélakaratot, jó kedvet és egyenes jellemét kívánt, amit Hitler a német nevelés legmagasabb céljául tűzött ki. E mellett azonban az értelmi nevelést sem hanyagolták el.

A fentiekből adódóan a német tanuló erényei a következők kellett legyenek: tisztesség, becsület, hűség, felelősség, áldozatkészség, bátorság, elhatározási erő, önbizalom, szerénység, engedelmesség illetve saját munkájának és annak feladatkörének alapos ismerete és tudása.

II. Nevelés

Bernhard Rust

1934. április 30-án Bernhard Rust, SA-Obergruppenführer, Hannover egykori Gauleitere lett a tudomány- és oktatásügyi illetve a népi kulturális birodalmi miniszter. Elég sok mindent elmond az róla, hogy azon az állásponton volt , hogy először tapasztalatokat kell gyűjteni, azután óvatosan s előrelátóan, de annál alaposabban kell az iskola-törvényt megszerkeszteni, mert annak hibái - az erdőgazdálkodáshoz hasonlóan - csak igen későn kerülnek a felszínre. Ezért kezdetben csak kísérletezés folyt, hogy aztán majd a leszűrt eredmények alapján olyan oktatási törvény születhessen, amely minden tekintetben megfelel a német nemzetiszocialista, népi közösségen felépült állam- és életrendnek.

II.1. A nevelés alapelvei a III.Birodalomban

Az 1933. május 18-án megjelent „Vezérgondolatok az iskolarendhez" címen kiadott rendelet megszabta az iskolai nevelőmunka irányát: „Az iskola legnagyobb feladata, az ifjúságot nemzetiszocialista szellemben a népiség és állam szolgálására nevelni. Az egész belső és külső iskolai életnek ezt a feladatot kell szolgálnia... A Hitler-Ifjúság ezt a munkát az akarat edzése, az önnevelés előmozdítása és a testnevelés útján egészíti ki. Az iskolának és a Hitler-Ifjúság szervezetnek azonban az ifjúságra való igénye mellett tekintettel kell lennie a szülők nevelési részvételére és a családi élet fenntartására és ápolására is."

Ez a rendelet megmutatja, hogy az ideológia mely külső tényezőkre támaszkodik a nevelés szempontjából: az iskolára, az ifjúsági szövetségre és a családra.

II.1.1.Iskolaközösségek (Schulgemeinden)

A felfogás az úgynevezett „Schulgemeinden"-ek (iskolaközösségek) felállítása és szervezése során jutott elsősorban kifejezésre, melyet 1934. okt. 24-én kibocsájtott rendelettel hoztak létre, és ez többek között azt mondta ki: „Habár a szülői háznak, az iskolának és a Hitler-Ifjúságnak sajátos külön felelősségteljes feladata van, mégis valamennyi közösen felelős az egyetemes nevelés sikeréért, tehát a nevelési módokért is..." .

Ennek az iskolaközösségi szervnek, amelyet a szülők, a tanítók és a Hitler-Jugend szervezettől kiküldött ifjúsági vezető alkotta, az volt a feladata, hogy minden neveléskérdésben tanácskozás és tanácsadás útján döntsön.

II.1.2. Hitler-Ifjúság(Hitlerjugend) és a leányszövetség (BDM)

Fontos szerepe volt ebben a nevelőmunkában a Hitlerjugendnek, mely tulajdonképpen a bajtársiasság, a lovagiasság és az önnevelés iskolája volt. Nem túlzás azt állítani, hogy a Hitler-Ifjúság és „BDM" (Bund-Deutscher Mädel) a leányszövetség, a jellemnevelés és bajtársiasságra való nevelés terén többet és jobbat nyújtott, mint maga az iskola.

II.1.3. Állami ifjúsági nap (Staatsjugendtag)

A fentiek mellett az 1934. júniusi 7-ei rendelet az összes német iskolákban minden szombatot „Staatsjugendtag"-nak, állami ifjúsági napnak nevezett el és ezt a napot a Hitler-Ifjúság nevelőmunkájának rendelkezésére bocsátotta, ahol a Hitler-Ifjúság a 10-13 éves tanulókkal ezeken a szombati napokon reggel 7-től este 7-ig és télen reggel 8-tól este 6-ig szabadon rendelkezett.

Hitler 1937. május 1-jén kijelentette: – "Ez az új birodalom senkinek nem adja oda az ifjait, hanem fogja az ifjúságot, és saját tanítását, saját nevelését adja majd az ifjúságának!" – S nem a levegőbe beszélt, hisz pontosan ez történt.

II.2. Az oktatásügy átszervezése

Az általános iskola első osztályától az egyetemig terjedően gyors ütemben nácifikálták a német iskolákat. A kitűzött célok elérése érdekében jól szerkesztett egységes tankönyvek bíztosítottak a tanulók rendelkezésére. Igaz, hogy a birodalom minden vidékének megfelelő egységes tankönyv szerkesztéséről nem lehetett szó, ezért az egységesnek mondott tankönyv mindig alkalmazkodott a helyi körülményekhez, csak a felépítése, magja és szelleme maradt egységes mindenütt.

A tanmenetet is megváltoztatták, a Mein Kampfot pedig a pedagógusok hivatalos lapja, a Deutsche Erzieher szavaival „tévedhetetlen pedagógiai vezérlő csillagukká" tették.

II.2.1.Tanárok

"Az 1937-es közalkalmazotti törvény megkövetelte a tanároktól, hogy „a párt által támogatott állam akaratának végrehajtói" legyenek, s álljanak készen arra, hogy „bármely pillanatban fenntartás nélkül védjék a nemzetiszocialista államot". Egy korábbi rendelet a tanárokat közalkalmazottaknak minősítette, s így a faji törvények hatálya alá kerültek. A zsidókat természetesen eltiltották a tanítástól. Minden tanár esküt tett arra, hogy hűséges és engedelmes lesz Adolf Hitler iránt. Később pedig nem taníthatott olyan férfi, aki megelőzően nem szolgált az SA, a Munkaszolgálat vagy a Hitlerjugend kötelékében. Az egyetemi oktatójelöltek hat hetes megfigyelőtáborba vonultak, ahol náci szakértők figyelték nézeteiket és jellemüket, s jelentésüket az oktatási minisztériumhoz küldték: az adta ki a jelöltek „politikai megbízhatóságán" alapuló engedélyt a tanításra."

Mindazon tanárokat, akik nem voltak megfelelően hűek az ideológiához, eltávolították, így a maradékuk többé-kevésbé náci érzelmű vagy egyenesen párttag volt. A természettudományok oktatása, amelyben Németország hosszú időn keresztül élenjárt, hanyatlásnak indult. A nagy oktatókat, mint a fizikus Einsteint és James Franckot, vagy a kémikusok közül Fritz Habertet, Richard Willstättert és Otto Heinrich Warburgot elbocsátották vagy nyugdíjba küldték.

Albert Einstein

James Franck

Fritz Haber

Richard Willstätter

Otto Heinrich Warburg

Valószínüleg az egyetemi tanárok nagy része az új rezsimtől a monarchikus Németország újjászületését várta. A nácik sokuk számára túlságosan harsányak és erőszakosak voltak ahhoz, hogy hozzájuk csapódjanak, tanaik viszont előkészítették a talajt az eljövetelükhöz.

"Egyeseket meglepett az, hogy az egyetemi karok milyen sok oktatója adta meg magát a felsőoktatás elnáciasításának az 1933. évet követően. Noha a hivatalos számadatok a rezsim első öt éve alatt elbocsátott professzorok és oktatók számát 2 800 főben adják meg, ami az oktatói összlétszám egynegyede volt, a marburgi egyetemről 1933-ban elbocsátott Wilhelm Roepke professzor megfogalmazásában mégis „rendkívül kevés" volt azoknak a száma, akik a nemzetiszocializmussal való szembenállásuk miatt veszítették el állásukat. Kevesen voltak, az igaz, de a német tudományos világban szépen csengő nevek is voltak köztük: Karl Jaspers, E. I. Gumbel, Theodor Litt, Karl Barth, Julius Ebbinghaus és még több tucatnyian. Legtöbbjük emigrált, előbb Svájcba, Hollandiába, Angliába, végül pedig Amerikába."

Az egyetemi tanárok nagy többsége azonban a helyén maradt, és 1933 őszén nyilvános fogadalmat tett, hogy támogatni fogják Hitlert és a nemzetiszocialista rezsimet. Julius Ebbinghaus professzor 1945-ben így nyilatkozott: „A német egyetemek, amikor még tehették volna, nem helyezkedtek szembe nyilvánosan és minden erejüket latba vetve a tudás és a demokratikus állam lerombolásával. A zsarnokság éjszakáján nem őrizték a szabadság és a jog jelzőtüzét."

Néhány számadattal is szolgálni szeretnék William L. Shirer könyvéből:

"Hat évnyi náciasítás után az egyetemi hallgatók száma több mint a felével 127.920-ról 58.325-re csökkent. A műegyetemeken, ahonnan a német természettudósok és mérnökök származnak, még nagyobb volt a hanyatlás; a hallgatói összlétszám itt 20.474 -ről 9.554-re zuhant"

II.2.2. Adminisztráció

Az óvónőtől az egyetemi oktatóig a pedagógia minden dolgozójának kötelező volt belépnie a Nemzetiszocialista Tanárok Szövetségébe, amely a törvény szerint felelősséget vállalt azért, hogy „a nemzetiszocialista doktrínával összhangban hajtsák végre minden tanár munkájának ideológiai és politikai összehangolását"

1933-ig a német középiskolák a helyi önkormányzatok, az egyetemek pedig a tartományi kormányzatok fennhatósága alatt álltak. A nácik hatalomra kerülése után minden oktatási intézmény a birodalmi oktatási miniszter felügyeletébe került. Ő nevezte ki az egyetemek rektorait és dékánjait, akiket korábban az adott karokon dolgozó teljes jogú-professzorok választottak meg, illetve ugyancsak az ő feladat volt az egyetemi hallgatók és a tanárok egyesületének vezetőinek a kiválasztása.

A korábban létrjött Egyetemi Előadók Nemzetiszocialista Szövetsége döntő szerephez jutott a tanárok kiválasztásánál, és gondoskodott arról is, hogy a tananyag összhangban legyen a náci elmélettel.

II.2.3.Hitlerjugend (HJ)

Hitler nem a középiskolákban akarta felkészíteni Németország ifjúságát az életre, hanem a Hitlerjugend szervezeteiben. Azokban az években, amíg a náci párt a hatalomért küzdött, a Hitlerjugend épp csak létezett, 1932-ben, a köztársaság fennállásának utolsó évében össztaglétszáma csupán 107 956 fő volt, szemben a Német Ifjúsági Szövetségek Birodalmi Bizottságába tömörült különböző szervezetek körülbelül tízmillió fiatal tagjával. Fontos itt megjegyezni, hogy a világ egyetlen országában sem volt olyan élénk és tömeges az ifjúsági mozgalom, mint a weimari Németországban.

Baldur von Schirach

A feladat végrehajtását a dinamikus Baldur von Schirachra bízta. Ő 1925-be lépett be a pártba, 1931-ben a párt ifjúsági vezetőjévé vált, majd 1933 júniusában „a Német Birodalom Ifjúsági Vezetőjévé" nevezték ki.

A fiatalság felkészítését a Hitlerjugend felhasználásával képzelte el, amiről tudni kell, hogy a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt 1922 és 1945 között működő ifjúsági szervezete volt, a Sturmabteilung (SA) után a náci párt második legrégebbi paramilitáris szervezeteként indult müncheni központtal, Jungsturm Adolf Hitler néven. Az 1923-as sörpuccsot követően a szervezetet feloszlatták és csak 1926-ban alakult meg újra.

Schirach első intézkedései közé tartozott a Német Ifjúsági Szövetségek Birodalmi Bizottságának országos irodájának elfoglalása, az Ifjúsági Szövetségek elnökének az elűzése és pozíciójának illetve szervezetének a megszüntetése, ezáltal több millió dollár értékű tulajdon ( Németország területén elszórt többszáz ifjúsági szálló) került a HJ kezébe.

Schirach vezetése alatt 1935-re a német fiúk közel 2/3-a lett Hitlerjugend tag. 1936. július 1-jétől a HJ állami intézménnyé vált és elvárták, hogy minden "árja" fiatal tagja legyen.

" ... A Német Birodalom területén a német ifjúság egészét a Hitlerjugend keretein belül szervezik meg. A német ifjúság a családi és iskolai nevelés mellett fizikai, szellemi és erkölcsi nevelésben fog részesülni ... a Hitlerjugend által."

1936. december 1-jén Hitler rendeletbe hozta azt a törvényt, amely minden nem náci ifjúsági szervezetet törvényen kívül helyezett. Schirach, akinek a hivatala korábban az oktatásügyi minisztérium fennhatósága alatt volt, közvetlenül Hitler irányítása alá került.

A Hilterjugend zászlója

II.2.4. A HJ felépítése röviden

A. Fiúk a HJ-ben

Hattól tizennyolc éves korukig,a lányok és fiúk egyaránt a Hitlerjugend különféle szervezeteibe tartoztak.

„A hat és tíz év közötti fiúk, a Pimfek egyfajta tanulóidőt szolgáltak a Hitlerjugendnél. Minden gyermek előmeneteli füzetet kapott: ebbe jegyeztek fel a náci ifjúsági mozgalomban elért minden előrehaladását, beleértve az ideológiai fejlődését is. Tíz esztendős korában a gyermek a megfelelő atlétikai, táboréleti és a nácifikált történelem tárgyában letett vizsgák után a Jungvolk tagjává lépett elő, ahol a következő szövegű esküt tette:

"Ε vérlobogó jelenlétében, amely Führérünket képviseli, esküszöm, hogy minden energiámat és erőmet országunk megmentőjének, Adolf Hitlernek szentelem. Hajlandó és kész vagyok életemet adni érte: Isten engem úgy segéljen!"

A tizennégy esztendős fiú már a tényleges Hitlerjugend tagja lett, s az maradt tizennyolc éves koráig, amikor a Munkaszolgálat vagy a hadsereg kötelékébe került. A Hitlerjugend óriási, az SA-hoz hasonlóan paramilitáris alapokon nyugvó szervezet volt, amelyben a férfikor felé haladó ifjak nemcsak a tábori élet, a sport és a náci ideológia területén, hanem katonailag is rendszeres képzésben részesültek."

A „Landjahr"-t közvetlenül pályaválasztása előtt kellett teljesíteni,melynek célja és értelme főleg a városi ifjúságnak a falusi élettel való megértése volt, jelentősége abban a népi, tájismereti, biológiai és gazdasági ismeretszerzésben volt, amit a városi tanuló elemi iskolai tanulmányainak befejezése után, saját földmívelő, gyakorlati munkája útján megszerzett. A tanulónak igen érdekes élményben volt része akkor, amikor megismerkedett a paraszti élettel, az ősi vér és rög hamisítatlan lényegével, a vidéki élet értékével, de ugyanakkor meggyőződött annak szükségszerűségéről és jelentőségéről is.

B. Lányok a HJ-ben

A Hitlerjugend a lányokat sem hanyagolta el. A tíz és tizennégy év közötti korú lányok voltak a Jungmädelek. A megfelelő korú fiúkéhoz hasonló képzést kaptak, hétvégeken ők is nehéz hátizsákokkal terhelt hosszú meneteléseken vettek részt, s elsajátították a náci filozófia alapjait.

„A hangsúly azonban a nőknek a Harmadik Birodalomban játszandó szerepén volt: mindenek felett egészséges gyermekek egészséges anyáinak kellett lenniük. Ezt még erősebben hangsúlyozták akkor, amikor a tizennégy éves lányok a B.D.M., a Bund Deutscher Mädel (Német Lányok Szövetsége) tagjai lettek."

Hasonlóan a fiúkhoz a vidéki élet figyelembevételével alakultak meg az egy-két évig tartó iskolázási idővel szervezett „Bäurliche Frauenschule"-k. Ezekben a leányiskolákban (1935. óta működtek) a falusi nő feladatainak betöltésére, a paraszti élet nyújtotta kérdések lehető legjobb megoldására készültek fel a 16-ik életévüket betöltött leányok. A második évfolyamot is elvégzett leányok pedig a falu életében későbben még vezető szerephez is juthattak, mert néhány évi további gyakorlat után „háztartási gondozónő" címmel és megbízatással irányító munkásságot vállalhatnak. Ezek a gondozónők a „ländliche Haushaltungspflegerin"-ek voltak.

C. Taglétszám

"1937 végére a Hitlerjugend taglétszáma 7 728 259 fő volt. Nagy szám, de ezzel együtt is körülbelül négymillió fiatalnak sikerült kívül maradnia a szervezeten, s 1939 márciusában a kormány törvényt bocsátott ki, amelyben minden fiatalt ugyanolyan módon sorozott be a Hitlerjugendbe, mint ahogy a hadsereg intézte a bevonultatást."

Igaz ugyan, hogy 1939-ig nem volt kötelező a tagság, de aki érvényesülni szeretett volna, annak be kellett lépnie.

II.2.5. Középiskola és felsőoktatás

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az általános kötelező munkaszolgálat teljesítése nélkül senki sem kerülhetett főiskolára. A középiskoláknak az volt a feladata, hogy a testileg, jellemileg és szellemileg különösen jól fejlett és tehetséges ifjúságot úgy nevelje, hogy az képes legyen majdan a politikai, kulturális és gazdasági életben betöltendő magasabb, vezetőállásában mértékadóan munkálkodni.

"A középiskoláknak tehát az is a kötelességük, hogy a rábízott ifjúságból az arra méltatlanokat és tehetségteleneket elkülönítse, a kiválókat pedig támogassa. Az állandó vizsgálatok a testi, jellembeli, szellemi és népi alkalmassági szempontok szem előtt tartásával folytak.

A testi kiválasztás szempontjai:

Azok a tanulók, akik súlyos, vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, továbbá öröklött vagy örökölhető betegségek hordozói, középiskolákba nem vehetők fel. Kétséges esetben tisztiorvosi vizsgálat dönt.
Azok a fiúk (és leányok), akik a testápolástól-huzamosan vonakodnak, kizáratnak.
A testnevelő gyakorlatoknak teljesítése alól való kivonás és akarati okból való huzamos gyakorlatozási képtelenség szintén elegendő ok a kizárásra.

Jellembeli kiválasztás szempontjai:

akik az illem és az erkölcs ellen cselekednek, továbbá
akik a bajtársiasság és közösség gondolata ellen bűnöznek és végül
akik a fegyelem, rend, nyíltság és becsületesség ellen vétenek, eltávolítandók

Szellemi kiválasztás szempontjai:

akik nem érik el a gondolkodási képesség és szellemi követelmények alsó határát; továbbá
akik nem érik el a szellemi összérettségi fokot, szintén eltávolítandók;
az általános elégségesnél többet ér, ha a tanuló valamely tárgyban kiválót mutat, bár a többiből gyenge. Ilyen esetben mellőzhető a kizárás.

Népi kiválasztásnál:

Árja tanulók nem mellőzhetők nem-árják javára.
Az iskola, az állam és népközösség ellen ismételten vétők kizárandók.

Így látjuk tehát, miként védekezett a nemzetiszocialista Németország a tehetségtelen és hitvány, tanulóanyag felszínre jutása ellen és egyben miként biztosította a kiválóknak egészséges környezetben való fejlődését. De azt is látjuk, hogy a tanulók elbírálásánál — a testi és értelmi képesség mellett — mily fontos tényező volt a tanuló jelleme és erkölcse."

II.2.6.Elitképzés a Harmadik Birodalomban

A Harmadik Birodalom a politikai, gazdasági es katonai elit képzésére három iskolatípust alapított: az Adolf Hitler Iskolát, a Nemzeti Politikai Nevelőintézeteket és a Rendi Várakat.

A. Adolf Hitler iskolák

„ Az Adolf Hitler Iskolák kiválogatták a legígéretesebb tizenkét esztendős Jungvolk-tag gyerekeket, és hatéves intenzív képzéssel készítették őket elő a pártban és a közigazgatásban végzendő vezetői munkára. A gyerekek spártai fegyelemben éltek a bennlakásos iskolában amelynek elvégzése után jogosultak voltak egyetemre jelentkezni. 1937 után tíz ilyen iskolát indítottak: a braunschweigi Akademie volt köztük a legrangosabb intézet."

„Ez a Hitler Adolf iskola épült a Vezér . . . . .-ik évében a felnövekedő nemzedéknek nemzetiszocialista hitben való nevelése érdekében. A német ifjúságnak kiválasztottjai, tekintet nélkül a szülők állására, vagyonára és vallására, díjtalanul készülnek elő a birodalom vezetésének feladataira. Engedelmesség, hűség és bajtársiasság az a három erény, amellyel minden ifjúnak majd népe előtt példaadóan kell elöl járnia."

B. Politikai Nevelőintézetek

„A Politikai Nevelőintézetek célja a régebben a porosz katonai akadémiákon alkalmazott típusú oktatás újbóli bevezetése volt. Egy hivatalos kommentár szerint ez „a katonai szellemet" helyezte előtérbe, „annak jellemzőivel: a bátorsággal, kötelességérzettel és egyszerűséggel egyetemben". A náci elvek külön oktatása egészítette ki a nevelést. Az iskolákat az SS felügyelte: innen kerültek ki intézetek igazgatói és legtöbb tanára. 1933-ban három ilyen iskolát alapítottak, a háború kitöréséig pedig harmincegyre nőtt a számuk, közülük három lányiskola volt."

C. Rendi Várak

„A piramis csúcsán az ún. Rendi Várak, az Ordensburgok álltak: A tizennegyedik-tizenötödik századbeli teuton lovagrend várainak atmoszféráját idéző intézetekben képezték a náci elit krémjének krémjét." Ide rendszerint az Adolf Hitler Iskolák és a Politikai Nevelőintézetek legjobb tanulói kerültek be.

Négy ilyen Vár volt, és a diák egymás után mind a négyet végigjárta. "A hatesztendős képzés első évét „faji tudományokra" és a náci ideológia egyéb vonatkozásaira szakosodott Várban töltötték a tanulók. A hangsúlyt, itt a szellemi tréningre és a fegyelemre helyezték, a testnevelés alárendelt szerepet játszott.

Ez a rangsor Megfordult a második évben, abban a Várban, ahol az atlétika és a sport, közte a hegymászás és az ejtőernyős ugrás volt a legfontosabb. A harmadik Várban másfél esztendőt töltöttek a diákok politikai és katonai ismeretek elsajátításával. Végül tanulmányai negyedik és utolsó fázisában a jelöltet a kelet-poroszországi Marienburgban lévő Rendi Várba küldték a lengyel határ mellé. Itt, annak a várnak a falai között, amely öt évszázaddal azelőtt a teuton lovagok erőssége volt, a politikai és katonai képzés fő hangsúlyát a keleti kérdésre helyezték, és a Lebensraum örök keresése során a szláv területekre történő terjeszkedés német szükségét és jogát sulykolták a hallgatók fejébe. Mint kiderült, tudatosan és kitűnően készítették fel itt a fiatalokat az 1939-ben és azután bekövetkező eseményekre."

III.Összefoglaló

„Így képezték hát a fiatalságot élni, dolgozni és meghalni a Harmadik Birodalomban... A fiúk és lányok roppant boldognak látszottak, tele voltak az élet és a Hitlerjugend szeretetével. És nem lehetett kétség a felől sem, hogy egészséges és jó volt az a gyakorlat, amely szerint a legkülönbözőbb hátterű gyerekeket, szegényeket és gazdagokat, munkás és paraszti leszármazottakat, üzletemberek és arisztokraták csemetéit terelték egybe, és közös feladatokat adtak nekik. A legtöbb esetben nem ártott meg a városi gyerekeknek, hogy hat hónapot a kötelező Munkaszolgálatban töltsenek, ahol a szabadban éltek, és megtanulták a kétkezi munka értékét, meg azt, hogyan lehet jól kijönni a más társadalmi osztályból származókkal. Aki azokban az időkben beutazta Németországot, és táboraikban beszélgetett a fiatalokkal, s láthatta, amint együtt dolgoznak, játszanak és énekelnek, annak látnia kellett, hogy bármilyen gonosz tanokkal is tömték őket, az ifjúsági mozgalom attól még hihetetlenül dinamikus volt.

A Harmadik Birodalom fiatalsága erős és egészséges testtel nőtt fel, a hazája jövője iránti és a saját magába vetett hittel eltelve, s olyan erős bajtársi érzéssel, amely széttört minden gazdasági, társadalmi és osztálykülönbséget. Ez jutott eszembe 1940 májusában, amikor az Aachen és Brüsszel közötti országúton láttam a különbséget a napfényben és megfelelő étrenden töltött kamaszkor után bronzbarna, jóvágású német katonák és a beesett mellű, szűk vállú, tésztaszín arcú, rossz fogú első angol hadifoglyok között, akik tragikus példát szolgáltattak arra, mennyire elhanyagolta Anglia az ifjúságot a két világháború között."

"A nemzetiszocializmus visszaadta a német nemzetnek saját jövőjébe bízó hitét, kezébe pedig a kivert kardot. A hitet becsületes munkával, a kardot hősi elszántsággal telítette meg. Amit ajkával hirdetett, azt tettel valóra váltotta. A nevelés egyik óriási alappillére: a szó és a tett összhangja, legteljesebb harmóniába olvadva tűnik szemünk elé."

Felhasznált irodalom:

- Soós Tihamér: Nemzetszocialista nevelés a III. Birodalomban, Budapest, 1941
- William Lawrence Shirer: A harmadik birodalom felemelkedése és bukása, A náci Németország története, Teleteacher, 1996, 152-158 oldal

Írta: Péter Attila