A nácizmus egyik legérdekesebb okkult vonatkozása a Führer különös mániája volt. Hitler ugyanis megszállottja volt a varázserejű tárgyaknak. Érdeklődése a végzet lándzsája felé fordult. A legenda szerint ez a lándzsa volt az, amelyikkel egy névtelen (ismeretlen, csak feltevések vannak a katona nevére vonatkozólag) római centurió megdöfte a keresztre feszített Jézus holttestét, hogy megbizonyosodjon a halál beálltáról. Nikodémus elbeszélése szerint ezt a katonát Longinusnak hívták; és miután megsebezte Jézus holttestét, az arcéra csöppenő vér meggyógyította szembaját. Ezért hívják a fegyvert Longinus lándzsájának, illetve szent lándzsának is. Longinus a légióból leszerelve csatlakozott az apostolokhoz, híres fegyverét azonban magánál tartotta, amelyet - a legenda szerint - Szent Péternek ajándékozott, aki magával vitte Rómába. Természetesen, mint minden komolyabb ereklyének, a lándzsának is több másolata készült. Egyet őriznek a Vatikánban, egyet Örményországban, Ecsmiadzinban, egyet pedig Ausztriában. A nácizmushoz kapcsolódó darab a bécsi Hofburgban található, melynek kalandos története Rómából indult.
Állítólag itt találta meg Heléna császárnő,
akitől fiához Nagy Konstantinhoz, az első keresztény császárhoz jutott a IV.
században. A fegyvert kapcsolatba hozták Theodosius császárral is, aki ott volt
Róma ostrománál Alarik gót király. aki a lándzsával a kezében segítette
visszaverni Attila seregeit. Később Martell Károlyhoz került, aki legyőzte az
arabokat 732-ben Poitiers-nél. A pápa Nagy Károlynak adományozta az ereklyét,
aki negyvenhét győztes csatában emelte a magasba. (Ezt állítják az udvari történészek, akik
feljegyezték, hogy a szerencsét hozó lándzsa egyben az uralkodó végzete is
lett, mert egyszer elejtette, és ekkor lelte halálát). Károlytól Nagy Ottó
örökölte, aki az augsburgi csatában ezzel védelmezte a magyarok ellen a szent
Római Birodalmat.
A német-római császárok oly nagyra tartották a lándzsát, hogy - golgotai kereszt egyik darabját magában foglaló kegytárggyal együtt - koronázáskor mindig az uralkodó előtt hordozták. A birodalom hanyatlásakor az austerlitzi csata után a lándzsa kis híján Napóleon kezébe került. Kevésen múlott az értékes ereklye kimentése Bécsből. A lándzsa 1912-ben a birodalmi jelképekkel együtt a Habsburgok birtokára, a Hofburg kincstárba került, majd kiállításon is bemutatták őket a Bécsi Múzeumban.
Itt találkozott az ősi ereklyével Adolf Hitler, és itt ismerkedett meg a neki tulajdonított mágikus erők mítoszáról is. Hitler már az első találkozás után a lándzsa hatása alá került, révülten figyelte a fegyvert. Bevallása szerint a lándzsát nézve tudatosult benne, hogy már tartotta kezében a mágikus ereklyét a történelem folyamán, s általa irányította a világ sorsát. Hitler úgy érezte, hogy a lándzsa kapcsolat közte és az ősi germán hadvezérek között. Ekkor olyan élmény érte őt, mely - mint írta - „ablakot nyitott előttem a jövőre, amelyen keresztül hirtelen megvilágosodást kaptam, hogy a világ sorsának kulcsa fekszik előttem".
Az Anschluss végrehajtását követően Hitler még a bécsi bevonulásának az éjszakáján, Himmler és más SS-tisztek kíséretében elment a Hofburgba, hogy elhozzák Longinus lándzsáját. Beszámolók szerint Hitler a múzeum kincstárában egy teljes órát töltött egyedül a fegyver előtt, majd személyesen vette ki a tárolóból, és a többi birodalmi ékszerrel együtt Nürnbergbe szállítatta. Hitler bukását azonban semmiféle szent lándzsa nem akadályozhatta meg. A bombázások miatt az ereklyét egy lakóház pincéjébe helyezték biztonságba, de a rejtekhely nem maradt titokban. 1945. április 30-án délután 14 óra 10 perckor Patton tábornok parancsára William Horn hadnagy az amerikai kormány nevében lefoglalta a végzet lándzsáját. Különös egybeesés, hogy nyolcvan perccel később, 15 óra 30 perckor Adolf Hitler Berlinben, a Führerbunkerban öngyilkos lett. Eisenhower tábornak parancsára a birodalmi jelképeket - köztük a lándzsát - visszaszállítottak Bécsbe, ahol ma a Habsburgok történelmi székhelyén, a Schatzkammerban, Hofburg kincstárában láthatók.
Írta: Zeki
