Hitler lelkesen helyeselt. 1942. augusztus 15-én, amikor Himmler és Globocnik SS-Gruppenführer társaságában szemlét tartott egy megsemmisítő táborban, kifogásolta, hogy túl lassan halad az öldöklés: "Az egész akciót meg kell gyorsítani, jelentősen meg kell gyorsítani!" Globocnik azt javasolta, hogy ássanak el bronz emléktáblákat, megörökítendő, hogy nekik "volt bátorságuk végrehajtani ezt a gigászi feladatot". Hitler azt felelte: "Igen, derék Globocnikom. Azt hiszem, teljesen igaza van." A végső megoldás nem vad pusztítás, mészárlás volt, mint a történelem más nagy bűncselekményei. Itt a fejlett, korszerű tudományt használták föl embertelen célokra. Az antiszemitizmust és az egész fajelméletet tudományosnak tekintették. Ennélfogva a tudományt a fajvédelem szolgálatába állították, megteremtendő a "tiszta" népet. A vegyészek kialakították az emberirtás legtudományosabb módszereit. Az orvosok állítólagos orvosi célokból megkínozták a zsidókat és kifosztották a tetemeket. Szakképzett műszakiak megépítették a haláltáborokat, tökéletesítették a hamvasztókemencéket. Még azok is, akik kezdetben tétováztak, kisvártatva úgy érezték - ahogy Oppenheimer mondta a hidrogénbombáról, hogy a "végső megoldás" problémái örömteli szépségűek. Talán a lelkiismeret kevésbé volt érzékeny a háború általános tűzviharában. Mindenesetre egyetlen magas helyről sem hallatszott tiltakozás. Németország erőforrásait a harcterekről az ártatlanok legyilkolására irányították át. Hogy hány embert gyilkoltak meg, pontosan sohasem fogjuk megtudni; talán négy-, talán hatmilliót. A messzi Szovjetunióban egy Anton Schmid nevű, magányos német őrmester rendszeresen segített a zsidóknak a szökésben, amíg észre nem vették. Akkor agyonlőtték. A második világháborúban ő volt a jó német.
A többi nép viselkedése sem volt sokkal jobb. A francia rendőrség teljes mértékben együttműködött a németekkel a halálvonatok megtöltésében. A magyarok kiszolgáltattak minden idegen zsidót, bár a magukéit megpróbálták megtartani. A pápa hallgatott. Dániában viszont, amikor riadót fújtak, az egész lakosság összefogott, és elbújtatta a dán zsidókat, amíg azok biztonságban át nem hajóztak Svédországba. A hollandok is megtették volna ugyanezt, ha módjukban állt volna. A faji téboly még tovább ment. Az antiszemitizmusnak hosszú történelme volt már, de a nácik előtt senkinek sem jutott az eszébe, hogy likvidálja a cigányokat is. Most őket is összegyűjtötték és a gázkamrákba küldték, a "végső megoldás" nevében.
