Az egyik legrosszabb hírű tábort 1937-ben, a Weimar mellett fekvő dombok között állították fel a nácik belső ellenségeik számára. Az első évben 3 ezer, 1938-ban a német területi hódítások és az antiszemita pogromok hatására 20 ezer fogoly érkezett ide. A lágerhálózat fejlődésének eredményeképp a létszám 1943-ra, 17 ezerre csökkent. A foglyok nagy része még ekkor is a német állampolgárok közül került ki. Buchenwald jelmondatát: "Mindenkinek a magáét" (JedemdasSeine) a nácik sajátos módon ültették át a gyakorlatba.
A környéken létrehozott hatalmas Thyssen-, Krupp-, I. G. Farben- és Siemens-üzemekben, -fegyvergyárakban és kőbányákban a foglyok igen rossz körülmények között töltötték a munkanapokat. Estétől reggelig a náci mércével is szadista Otto Karl Koch parancsnok és klientúrája kínzásainak voltak kitéve: gyakoriak voltak a kikötések, az akasztások és agyonverések. Eközben Koch példátlan korrupciós hálózatot épített ki. Ellopta és eladta az élelmet, a munkaerőért járó fizetést zsebre tette, fényűző körülmények között élt. Még egy állatkertet is létrehozott, ahová az SS-ek jártak családjukkal. A foglyok irigykedve nézték, amint a medvéket mézzel és lekvárral táplálják, mialatt ők éheznek. A parancsnok felesége, a szadista és kielégíthetetlen szexuális étvágyáról hírhedt Ilse Koch tetovált foglyokra vadászott, megölette őket, majd megmunkált bőrükből ajándéktárgyakat készített. Sokan pusztultak el az értelmetlen tífuszkísérletek során is. Koch ellen 1941-ben sikkasztás miatt vizsgálat indult, de Himmler közbelépésének köszönhetően csak áthelyezték a majdaneki (Lublin) tábor élére. Itt azonban folytatta üzelmeit, különösen sok szlovák zsidóktól elvett értéktárgyat lopott, ezért 1942-ban letartóztatták. Később egy SS-bíróság elítélte és közvetlenül a háború vége előtt, 1945. április 26-án kivégezték.
A táborban igen erős volt a kommunisták által irányított ellenállási mozgalom, amely megpróbálta javítani az általános körülményeket, és hatásosan szabotálta a hadiipari termelést. Évekig szervezték felkelésüket, és mindent ennek rendeltek alá: elsősorban a katonai tapasztalatokkal rendelkezőket és az erőseket akarták megkímélni. A háború után sok jogosnak tűnő bírálatot kaptak azért, mert gyakran az SS elveinek ismeretében eleve menthetetlennek tartott zsidókat áldozták fel, őket küldték a legrosszabb munkahelyekre. A rettegett Doraaltáborból napi 100 zsidó áldozat holtteste érkezett a krematóriumba. 1944 tavaszától 20 ezer zsidót hoztak, az összlétszám 40 ezerre, majd 110 ezerre nőtt. A foglyokat összezsúfolták, zsidók ezrei teleltek át sátrakban. Az élelmezés drasztikusan romlott. 1945 áprilisában az SS sikeresen evakuált 28 ezer foglyot, de a tábor teljes kiürítését és az utolsó 20 ezer, főleg zsidó rab elszállítását az ellenállás megakadályozta. Április 11-én, amikor az SS megkezdte a tábor kiürítését, az ellenállási mozgalom fegyveresei megszállták a fontosabb pontokat és felszabadították magukat. Néhány óra múlva megérkeztek az amerikaiak. Buchenwaldban összesen 250 ezer embert tartottak fogságban hosszabb-rövidebb ideig, közülük 56 ezren meghaltak.
Részlet a Holokauszt, a XX. század szégyene kéziratból
Írta: Szinyéri Tibor
