1941-decemberében Chełmnoban a Ner folyó partján megnyitották a lengyel területek első haláltáborát. Egy park közepén egy kis kastélyban működött és az ipari méretű gyilkolás első példája volt. Személyzete 10-15 Gestapófunkcionárius valamint 120-150 łodzi és poznani rendőr és csendőr volt. A tábor első parancsnokául Herbert Lange SS Haupsturmführert nevezték ki felszámolásakor, pedig Hans Boothmann bűnügyi biztos SS Haupsturmfürer állt az élén. A környékbeli kisvárosokban és falvakban lakó zsidókból álló első csoport 1941. december 8-án érkezett Chełmnoba. 1942 elejétől folyamatosan érkeztek szállítmányok a wartherlandi gettókból és Łodzból de lengyeleket, szovjet hadifoglyokat, német antifasisztákat, cigányokat és zsidókat is szállítottak ide a megszállt államokból. A chelmnoi tábor mintegy 200 napig működött és a foglyok megsemmisítésének itteni modelljét kisebb változtatásokkal valamennyi táborban alkalmazták. A vasúton szállított embereket átmenetileg zsinagógában tartották majd keskenyvágányú vasúton, szállították őket a Powiercie állomásig onnan, pedig teherautókon a táborba. Az út következő állomása az állítólagos fürdő és tetvetlenítő volt, hogy azt a látszatott, keltsék, mintha németországi munkára való továbbszállítást készítenék elő.
Ezután következett a végső állomás: a foglyokat gázkamra-autókon szállították tovább, amelyek hermetikusan zárt kocsiszekrényébe bevezették a motor kipufogó gázát. Három ilyen autót hozattak Berlinből. A nagyobbikba 150-175 a másik kettőbe 80-100 ember fért. Ezeket, az autókat korábban fogyatékosok meggyilkolására használták. Az összezsúfolt áldozatok 3-5 perc alatt megfulladtak az autókban. A tetemeket ugyanezek az autók szállították a közeli erdőbe ahol a foglyok egy csoportja a Waldkommandó előre megásott gödrökben elföldelte őket. Az erdőt a rendőrség őrizte, és magas fallal kerítették be. 1942-től a holttesteket az erdőben máglyákon égették el később két krematóriumi kemencét használtak erre a célra. Elföldelés előtt a tetemeket megtisztították az ékszerektől. Ezt a munkát is foglyok végezték, akiknek a hullák elföldelésében is részt kellett venniük. Más munkacsoportok a Hauskommandók a ruhákat osztályozták, a vetkőzőt takarították, és az értéktárgyakat gyűjtötték össze. 1943. IV. 7-én a kastélyt és a krematóriumot felrobbantották. A chelmnói tábor működését több mint egy felfüggesztették és a gyilkos üzem csak 1944 tavaszán indult újra. Egészen 1944 nyaráig működött az utolsó transzport júliusban érkezett. 1944 nyarának végén lebontották a barakkokat és csak 47 fogoly munkás maradt a helyszínen.
Életük 1945. I. 17-éről 18-ára virradó éjjel ért véget, amikor a Vörös Hadsereg közeledtének hírére fegyveres harc után legyilkolták őket. Mindössze hármuknak sikerült elmenekülni. Ez a tábor kicsinek, jelentéktelennek tűnhet az olyan halálkombinátokkal összehasonlítva, mint amilyen Auschwitz-Birkenau is volt de ebben a kis táborban alig 300 nap alatt mintegy 310000 embert gyilkoltak meg elsősorban warterlandi, német, osztrák, francia, belga, luxemburgi, holland és magyar zsidókat. Itt ért véget lengyelnek például a Zamosc környéki lengyel gyermekeknek, łodzi és włoclaweki szociális otthonok lengyel lakóinak 5000 szovjet hadifogolynak sok cigánynak és valószínűleg 82 lidicei cseh gyermeknek az élete is.
Részlet a Holokauszt, a XX. század szégyene kéziratból
Írta: Szinyéri Tibor
