A spanyol polgárháború az utolsó jelentősebb fegyveres konfliktus volt, a történelem legnagyobb háborúja előtt. Sokak szerint a spanyol polgárháború mindössze Spanyolország belügyének tekinthető, és az európai történelem egyik mellékeseménye. Ez azonban minden tekintetben pontatlan. Habár a háború célja a hatalom megszerzése volt, és közvetlen következménye, hogy Spanyolországban fasiszta típusú diktatúra jött lére, és vezetője Francisco Franco tábornok haláláig volt Spanyolország első embere, sok más következménnyel járt, a II. világháború kirobbanáshoz. A spanyol polgárháború bebizonyította Európának, hogy a fasizmus erősödőben van, és a demokrácia hanyatlik. Hitler és Mussolini kipróbálhatták legújabb fegyvereiket, Európa két legnagyobb hatalma az Egyesült Királyság és Franciaország tétlenül nézték, az események alakulását, és Hitler számára bebizonyosodott a végzetes felismerés, hogy nincs erő Európában, aki szembemerne, vagy tudna szállni vele. Az 1936. július 17.-től, 1939. április 1.-ig tartó háború több volt, mint spanyol belügy. A II. világháború főpróbája volt, ahol bebizonyosodott, hogy a két hatalmi tömb, a Tengelyhatalmak, és a Szövetségesek közül melyik fél, erősebb katonailag, és politikailag. Bebizonyosodott, hogy Németország és Olaszország kész a háborúra, míg Franciaország és az Egyesült Királyság nem, és az is bebizonyosodott, hogy a 30-as évek Európájában a demokratikus államformák sebezhetők a fasiszta típusú államformákkal szemben.
Előzmények
A Spanyol polgárháború előzményekor, legtöbben a Franco vezette 1936. július 17.-i puccsot tekintik. Azonban Spanyolországban, a harmincas években már teret nyert a kettészakadás gondolata, legalábbis politikai szempontból. Az ország bal, és jobboldali gondolkodású tömörülései, politikai téren többször is szemben álltak már egymással, a puccsot követő években. A polgárháború az ellentétek fegyveres megnyilvánulását jelentette, nem pedig a megszületését. 1931-ban a Spanyol uralkodó XIII. Alfonz lemondott trónjáról, és elmenekült az országból. Ekkor alapvetően két nagy politikai tömb alakult ki, több kisebb-nagyobb párttal és mozgalommal. A baloldali tömböt, a liberálisok, szociáldemokraták, szocialisták, kommunisták különböző szervezetei alkották, melyek egy baloldali beállítottságú a korban népszerű szocialista/kommunista típusú államot akartak létrehozni. A jobboldali tömböt, a fasiszták, monarhisták, konzervatívok különböző szervezeti alkották, mely a királyságot favorizálták, a nacionalizmust, és a kor másik népszerű fasiszta/monarhista típusú államformát vizionáltak.
Két jelentős csoport alakult a harmincas évek elején, amely a polgárháború főszereplőinek tekinthetők. Az egyik az un. Népfront volt, amely egy baloldali tömörülés volt. Mivel Spanyolországban ekkortájt egyetlen olyan baloldali párt sem volt, amely egyedül tudott volna győzni, minden párt felett. A különböző gondolkodású, de baloldali beállítottságú pártok egyesülését eredményezte a Népfront létrejötte, amely az 1936-os választásokat, kis előnnyel de megnyerte. A másik mozgalom az un. Falange Espanola volt. Ez a kezdetekben csak kisebb pártnak számított. Különösebb politikai jelentősége nem is lett volna, ha a mozgalmat 1937-ben nem Francisco Franco irányítja, aki a Spanyol hadsereg egyik tábornoka volt. Franco azért nevezhető központi szereplőnek, mert a katonai puccsot is ő kezdeményezte, a Spanyol hadsereget is ő irányította a háború alatt, illetve ő fordult Adolf Hitlerhez is segítségért. Franco a háború kitörésekor irányította, az un. Nacionalista oldalt.A kormányzó Népfrontot a 36-os választástól a háború kitörésig, rengeteg probléma övezte, nem csak a megosztottság a különböző gondolkodású párt és kormányvezetők között, hanem maga a vezetés kérdése is. Az államfő személye probléma volt az új vezetés számára, hisz az akkori államfő Niceto Alcalá Zamora nem felelt meg a Népfront számára, helyére Manuel Azana került, a kormányfő pedig Casares Quiroga lett. Quiroga nem számított erőskezű vezetőnek, amely nagyban befolyásolta a későbbi események alakulását.
A polgárháború kitörése
A polgárháború nem egy előre megtervezett esemény volt. A Franco vezette Falange mozgalom, egy katonai puccs révén akarta megszerezni a hatalmat. Francisco Franco és Emilio Mola két befolyásos tábornok volt, akik 1936. július 17.-én Spanyol-Marokkóban próbálta meg átvenni a hatalmat. Ez nem sikerült, a puccs megbukott, azonban Franco hatalom vágyát nem vette el. Megszerezte a hadsereg befolyásos részét különösen, Spanyolország észak-nyugati részén, és az ország észak-afrikai gyarmatain. A köztársasági kormány főleg az ország középső és dél, dél-nyugati részein tudta megőrizni hatalmát. Mivel mindkét tömb a hatalomért küzdött, az ország két részre szakadt. Azonban a polgárháborúval kapcsolatban nem csak katonai illetve politikai kettészakadásról érdemes beszélni. A polgárháború során megjelentek a népirtás különböző formái. A két fél kölcsönösen is meggyilkoltatta a számukra ellenséges személyeket. A köztársaságiak megölették a római-katolikus papokat, míg a nacionalisták mindenkit, akit kommunistának hittek. Sok ezer civil esett áldozatul, a polgárháborús harcok, illetve az ideológiai különbségek miatt.
A szembenálló felek
Az ország két részre szakadása miatt, két hatalmi csoport jött létre. A köztársasági oldalt, a baloldali kormány, és annak különböző támogatói csoportok képviselték. A nacionalista oldalt, pedig a Falangista mozgalom, és a hadsereg jelentős része. A háború kitörését követően, a külföldi nagyhatalmak is ilyen-olyan módon szerepet vállaltak a háborúban. A köztársasági oldal segítséget kért, mind Franciaországtól, mind Nagy-Brittaniától, ők azonban ezekben az években, az elzárkózás politikáját folytatták, és nem kívántak újabb európai háborút kirobbantani. A legnagyobb segítséget, a külföldi baloldali gondolkodású önkéntes egységek jelentették, több ezer ember ment Spanyolországban, hogy harcoljon a Köztársaságért. Köztük franciák, britek, németetek, amerikaiak stb. A köztársasági oldalt egyetlen ország volt hajlandó ténylegesen támogatni, az nem más volt, mint a Szovjetunió. Sztálin maga jelentette ki, hogy támogatja a köztársaságiakat. Véleménye szerint, ha a nacionalisták győznek, Európában erőre kap a fasizmus. Sztálin embereket, katonai tanácsadókat és fegyvereket küldött Spanyolországban, de ez a segítség koránt sem volt akkora, mint amekkorát Franco kapott.
A nacionalisták a kezdetektől fogva előnyösebb helyzetben voltak, mivel a hivatásos hadsereg nagy része az ő kezükben volt. Ezen felül (nem hivatalosan) támogatta még a Katolikus egyház is. A legnagyobb segítség azonban, a két diktátor Adolf Hitler és Benito Mussolini nyújtotta, akik katonákkal, repülőkkel, harckocsikkal támogatták őket, a kor legmodernebb fegyvereivel. Persze a két diktátor számára, a Spanyol polgárháború csak mellékes esemény volt, de örültek, hogy fegyverzetüket kipróbálhatják éles helyzetben is. Franco meg örült mindennemű segítségnek, amely a hatalomra juttatja.
A háború
A júliusi puccs után, a Nemzeti Ellenkormány Franco vezetésében Burgosban alakult meg. A Köztársaságiak szilárdan tartották magukat Katalóniában, Baszkföldön és az ország déli vidékeinek nagy részén. Szeptember-októberében Madridban megalakult a vegyes kormány Largo Caballero vezetésével. A két tömb az ország teljes területén harcban állt egymással. A két hadsereg korántsem volt egyforma. Míg a Nacionalistákat támogatta a német Kondor-légió, és nagyszámú olasz erők, a Köztársaságiakat mindössze a nemzetközi brigádok önkéntesei támogatták. Lelkes idealisták álltak szemben puskákkal, és gránátokkal, a német tankok és repülőkkel szemben.
A Nacionalista csapatok hamar megmutatták milyen erőt is képviselnek fasiszta szövetségeseikkel 1937. április 26.-án a Kondor-légió a föld színével tette egyenlővé a baszkföldi Guernica városát. Október végére Franco csapatai ellenőrzésük alá vonták Spanyolország észak-nyugati területeit. A fővárosért Madridért a harcok 1936-39-ig tartott. 1936 második felében rohamokkal próbálták bevenni a fővárost, de a Köztársaságiak erős védelmet építettek ki, mind a helyi lakosság, mind a nemzetközi brigádok segítségével.
A Köztársasági hadsereg kisebb-nagyobb sikereket is elértek. 1937-es brunetei, guadalajarai, és terueli műveletben. Azonban a Köztársasági csapatok szinte maguktól omlottak össze, mikor Madridban a Köztársaságiak oldalán szétesett az egység, és az anarchisták, szociáldemokraták és a kommunisták egymás ellen fordultak. Eközben 1939 januárjában-februárjában Barcelona nacionalista csapatok kezére került, és a Köztársaságiak feladták Katalóniát.A harcok 1939. április 1.-ig tartottak Madridban, a spanyol-olasz-német csapatok könyörtelenül bombázták a várost, több ezer civil halálát okozva. A Köztársaságiak oldalán pedig teljes volt a káosz. Miután bevették Madridot, Franco bejelentette a polgárháború végét.
Következmények
Franco a háború végével átvette a teljes politikai hatalmat, amely haláláig, 1975-ig tartott. Spanyolországban fasiszta típusú diktatúra alakult ki, bár a mai napig kérdéses, hogy maga Franco fasiszta lett volna. Sokak szerint mindössze egy szélsőségesen konzervatív nacionalista volt, aki kemény kézzel irányította az országot. Spanyolország politikailag a Tengelyhatalmakkal szimpatizált, de soha nem lépett szövetségre Hitlerrel. Későbbiekben Franco és Hitler kapcsolata megromlott, mégis politikai hasonlóságuk miatt Franco többször nyújtott segítséget Hitlernek, harcoltak spanyol önkéntesek a keleti fronton, és a Szövetséges partraszállás terveit 1944-ben ami a spanyol tengerparton értek földet a németek kapták meg, a sors iróniája, hogy a történelem egyik legnagyobb csalása volt, mivel a terveket szándékosan jutatták el Spanyolországba tudván, hogy a németek kezére kerül, és minden terv hamis volt.
A háború után, Hitler számára bebizonyosodott, hogy a Szövetséges erők nem akarnak háborúzni, és hogy új fegyverei fejlettebbek és hatékonyabbak, mint a kor bármely hadseregéjé. Ez a túláradó optimizmus és magabiztosság vezetett, hogy alig hat hónappal később, Németország hadat üzent Lengyelországnak, amivel kitört a második világháború.
Írta: Szerencsi Gábor
