Sztálin 1941. július 3-ai rádióbeszéden felszólította honfitársait, hogy indítsanak partizánmozgalmakat az előretörő német csapatok mögött. Arra azonban még várni kellett, míg a partizánmozgalmak komoly kárt tudtak okozni a németeknek. Az elszórt partizánegységek akcióit kemény német megtorlás követte: a 707. hadosztály Belorussziában egyetlen hónap alatt majdnem 10 500 „partizángyanús" személyt lőtt agyon - két német katona lelövéséért.
Ezek a német lépések minden moszkvai lelkesítésnél nagyobb lendületet adtak a partizánháborúnak.
Sztálin 1942 tavaszán, a szovjet téli offenzíva után központosította a mozgalom irányítását, s a Vörös Hadsereg részben hivatalos tisztjeinek, valamint az NKVD megbízottainak segítségeivel katonai fegyelmet is bevezettek. A nem engedelmeskedő partizánokat teketória nélkül főbe lőtték. A parancsot követőket azonban ellátták élelemmel, kötszerrel és fegyverrel, néhány egység még ágyúkat és tankokat is kapott.
A „partizánkörzeteket" olyan területeken alakították ki, ahol nem volt erős a német jelenlét, s ahol a terepviszonyok - sűrű erdők, járhatatlan mocsárvidékek, hegyek stb. - kedveztek a gerilla hadviselésnek. Becslések szerint 1942-43 telén Belorussziába területének kb. a 60 százalékán a partizánok voltak előnyben.
Híres partizánrégió volt még Leningrádtól délre Porhov környéke, valamint a Moszkvától délnyugatra elterülő Brjanszki-erdő. Orjol körzetében kb. 18 000 partizán felügyelt egy csaknem 500 falut magában foglaló területet, amelyen leszállópályák is voltak a sebesültek elszállítására és a hátországból érkező utánpótlás fogadására.
1943 nyarától a partizánok hatékony háborút viseltek a német vasútvonalak ellen. 1943 júniusában a német Középső Hadseregcsoport 1092 támadást jegyzett fel. A németek azzal is próbáltak védekezni, hogy a vasútvonalak mentén kb. 200 méteres sávban kivágták a fákat és kiirtották még az aljnövényzetet is. Nappal meg tudták védeni a vágányokat este azonban a partizánok ott aknázták alá és robbantották fel ahol jónak látták. A partizánmozgalom 1944-ben ért véget, ahogy az előretörő Vörös Hadsereg felszabadította a Szovjetunió utolsó nyugati területeit is. Sok partizán a hadsereg katonájaként harcol tovább.
Nők is...
...nagy számban harcoltak a partizánok között nők is. Sokan a német kényszermunka elől szöktek az erdőkbe.
Írta: Zeki
