A németek és az olaszok által megszállt európai országokat sikerült totálisan megfélemlíteni, ahogy azt az ellenállási mozgalmak is tanúsították. E mozgalmakat az a hit hozta létre és működtette, hogy egyszer eljön majd a győzelem. Arra is szükség volt, hogy lakosság legnagyobb része a normális életét folytassa, hiszen így lehetett a legjobban fedezni az ellenállok tevékenységét. Ez néha megkívánta a passzív kollaborálást is a megszállókkal. Nélkülözhetetlen volt a külső támogatás is, és ennek érdekében Churchill 1940 nyarán létrehozta a Speciális Hadműveletek Parancsnokságát (Special Operations Executive, OSS) 1942 májusában alapították meg.
A SOE és az OSS szabotázsakciók végrehajtását és a hírszerzést tekintette az ellenállás két fő feladatának. Az előbbi nem csak lekötött bizonyos megszálló erőket, hanem akadályozta az adott ország iparának a tengelyhatalmak szolgálatába állítását is. Az ellenállás gyakran szigorúan titkos és a szövetségesek számára létfontosságú katonai információkat is meg tudott szerezni – például a német atombombaprogram keretében folyó norvégiai nehézvízgyártásról vagy V-fegyverek kifejlesztéséről. A különböző csoportok tevékenységének koordinálása érdekében a SOE és az OSS összekötő ügynököket alkalmazott, és gondoskodott fegyverek, robbanóanyagok és egyéb eszközök megfelelő kezekbe jutásáról.
Az ellenállás igen nehéz körülmények között működött. A hegyekkel és erdőségekkel borított terepeken könnyebb volt a dolguk, mint Németalföld vagy Dánia sík vidékén, ahol szinte elrejtőzni sem lehetett. Problémát okozott az is, hogy a különböző politikai felfogású csoportok között sokszor elég nehéz volt kialakítani az együttműködést, Franciaországban például a csoportok egy része De Gaulle-t támogatta, akikkel nem volt túl jó viszonyban az egészen más elképzelésekkel rendelkező kommunista csoportok. Állandóan fenn állt egymás elárulásának a veszélye. Az ellenállás szervezeteibe gyakran beszivárogtak náci-szimpatizánsok is vagy éppen olyanok, akik egyszerűen pénzt akartak szerezni honfitársaik elárulásával. Az Abwehr is nagy szakértelemre tett szert az ellenállás tagjainak felismerésében és lebuktatásában.
1942 márciusában például sikerült „megfordítani” egy hollandiai SOE-rádióst, és 18 hónapon át hamis híreket továbbítani vele Londonba. Ennek következtében a németek sok ügynököt elfogtak, s egy időre gyakorlatilag felszámolták a holland ellenállást. A problémák viszontagságok ellenére az ellenállási mozgalom nagyban hozzájárult a szövetségesek győzelméhez.
Az ellenállás fő fegyverei:
- Sten (Brit)
- Steyr MP34 (Ausztria)
- M3 "Grease Gun" (Amerika)
- Schmeisser MP40 (Német)
- Luger (Német)
Az ellenállás különleges fegyvere:
