„Győzelem bármi áron, győzelem minden iszonyat ellenére, győzelem, bármilyen keserves legyen is az út. Mert győzelem nélkül nincs tovább élet.” - Winston Churchill
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket.
A Waffen-SS legkülönösebb, csak és kizárólag
propagandisztikus értékkel bíró alakulata a Britische Freikorps ( Brit
Szabadcsapat ) volt. Az ötlet az alakulat felállításáról különös módon nem
Heinrich Himmler-től vagy Adolf Hitlertől, hanem különös módon egy brit
állampolgártól, John Amery-től származott. A szakadár férfi
önkéntes ajánlata politikai szempontból hatalmas sokkhatást eredményezett a
brit parlamentben, ugyanis John Amery Leopold Stennett Amery fia volt. Leopold
Stennett Amery korábban gyarmati miniszteri posztot töltött be Indiában, majd a
második világháború kitörésekor beválasztotta Churchill a háborús kabinet
tagjai közé
John
Amery Párizsban tartózkodott Franciaország elestekor. Gyermeki csodálattal
szemlélte a legyőzhetetlennek tűnő Wehrmachtot, hogy mily fölényes
magabiztossággal foglalta el az országot. A férfi továbbra is Párizsban maradt
a megszállás idején is. A náci eszmékkel szimpatizálva, mély benyomással a
Wehrmacht erejét illetően, nem is csodálkozhatunk azon, felvételét kérelmezte a
Waffen-SS kötelékébe, amit viszont elutasítottak, mert brit állampolgár volt. Miután a III. Birodalom megtámadta a
Szovjetuniót, Amery ismét felkereste a Waffen-SS párizsi toborzóirodáját egy
különös ajánlattal. Azzal állt elő, hogy szeretne egy brit állampolgárokból
álló önkéntes alakulatot felállítani, hogy segítse a III. Birodalom harcát a
bolsevizmus ellen. A zavart elméjű férfi merész álma az volt, hogy sikerült
1000-1500 önkéntest toboroznia a bolsevizmus elleni harc, imigyen a náci eszmék
égisze alá. A németek elfogadták Amery ajánlatát, de a vezetés már a kezdetek
elején elhatározta, hogy az osztagot harcban nem vetik be, hanem csak
propagandacélokra fogják felhasználni.
John Amery, hogy önkénteseket
toborozzon végigjárta a hadifogolytáborokat, ám csak egyetlen személy
csatlakozott hozzá. Nyilvánvalóvá vált, hogy Amery-nek nem sikerül kellő
önkéntest toboroznia, ezért a Waffen-SS vezetése úgy döntött, hogy ejti a
hatalmas propagandaértékkel rendelkező alakulat ügyét. Ám Heinrich Himmler
SS-Reichsführer nem kívánta ily könnyedén sutba dobni az ötletet ezért
úgynevezett „hétvégi táborokat” szervezett a hadifoglyoknak, melyek Berlinben
kerültek megrendezésre. Hogy miféle agymosásnak vették alá a hadifoglyokat nem
tudni, de mintegy 300 fő jelentkezett. A Waffen-SS Britische Freikorps végül is
alig 60 fővel került felállításra. Többségében brit állampolgárok alkották az
alakulatot, de akadtak közöttük kanadaiak, új-zélandiak, ausztrálok és egy
dél-afrikai is volt közöttük.
Az alakulat a már fentebb is
említett Britische Freikorps nevet kapta, mely kifejezés 1943 novemberében tűnt
fel először az RSHA dokumentumaiban, ám ténylegesen 1944 novemberében állt fel
az alakulat. A Waffen-SS vezetése mindent megtett, hogy a létszámot jelentős
mértékben növelje, de a toborzások rendre kudarcot vallottak.
Noha a Britische Freikorps
számottevő katonai erőként szóba sem jöhetett, mégis külön rangjelzéseket és
csapatjelzést gyártottak a számukra: a különleges egyenruha hajtókáján három
fekvő oroszlán volt, a zubbony karján az angol címerpajzs volt található. A
Britische Freikorps tagjai katonai esküt is tettek, de nem a III:Birodalom vagy
Adolf Hitler szolgálatára, hanem a bolsevizmus elleni harcra esküdtek fel.
Saját zsoldkönyvvel és egyéb dokumentumokkal rendelkeztek.
A háború után több önkéntest is
elfogtak a szövetségesek.
John Amery is megpróbált elmenekülni, de
Olaszországban elfogták és bilincsbe verve szállították Nagy-Britanniába. 1945
november 28-án bíróság elé állították és hazaárulás vádjában bűnösnek mondták
ki. December 29-én kötél általi halálra ítélték. A főbűnöst kivégezték, ám a a
fogságba esett túlélőkre már csak szerényebb büntetést róttak ki.
Szögre akasztották a fegyvert, dalra fakadtak, hangosan kurjongattak, megajándékozták egymást, sőt futballmérkőzést játszottak december végén a lövészárkok ellentétes oldalán küzdő katonák. A legtöbbször szó szerint fizikai összeborulásra csak a karácsony…
Az Ivo Dzsimáért folytatott küzdelem a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik legvéresebb ütközete volt. A Kuribajasi tábornok vezette közel 22 ezres japán haderő a korábbi gyakorlattól eltérően nem a partvonal…
A USS Albacore (SS-218) egy Gato osztályú tengeralattjáró volt, amely a második világháború során a csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot 1944-es elsüllyedéséig. A roncsot víz alatti régészek találták meg a japán…
Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.
Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.
Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.