1. ábra: a "Kotwica", vagy "Vasmacska", a lengyel nemzeti ellenállás jelképe
Elérkezett az 1944-es varsói felkelés 71. évfordulója. Lengyel testvéreinknél ilyenkor minden augusztus elsején légoltalmi szirénák hangjánál dermed meg egy percre Varsóban az élet, és minden polgár fejet hajt a 63 napig tartó kegyetlen utcai harcban elesett közel 15 000 harcos, és 200 000 halott civil emléke előtt, akik egy adott jelre fegyvert fogtak és felkeltek a hat éve tartó megszállás ellen. Ám mi, vezetett el idáig? Hogyan lehetett képes egy teljes hadsereg titokban felkészülni a harcra? Mennyiben volt szervezett a lengyel ellenállás, és ez a szervezettség a maga jellegzetességeivel mennyire tekinthető mai normák szerint többnek egy „egyszerű” felkelő mozgalomnál? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a következő írás.
2. ábra: Német katonák a német-lengyel határon 1939-ben (propagandafelvétel)
Lengyelország 1939. szeptember 1.-i német, és szeptember 17-i szovjet megtámadása nemzeti katasztrófát jelentett a fiatal, még csupán 21 esztendős második Lengyel Köztársaság számára, melyet a két hódító nagyhatalom egyhavi harc után egymás közt feloszt. A lengyel kormány Románián keresztül Franciaországba menekül, ahol a hónap végén, Wladyslaw Sikorski tábornok vezetésével megalakul az emigráns lengyel kormány, mely decemberben felveszi a Lengyel Nemzeti Tanács nevet.
Ezalatt Lengyelország területén is megkezdődik egy földalatti hadsereg megszervezése, melyben a hadsereg az élen jár. Elsőként Kazimierz Sosnkowski tábornok vezetésével jönnek létre ilyen csoportok, aki 1939. szeptember 18-án állítja fel megbízható tisztekből álló partizánalakulatait. A csoportok megkezdik titkos fegyverraktárak, műveleti bázisok, biztonságos házak létesítését, és az átállást a „földalatti háborúra”. Ez a szervezet még csupán egy korlátozott próbálkozást jelent, melyet bár szakképzett hivatásos katonák irányítanak, több benne az érzelmi töltet, mint a valós lehetőség. Mégis kijelöl egy irányt, melyet közel öt éven keresztül folytatnak a lengyel fegyveres erők.
3. ábra: Kazimierz Sosnkowski tábornok
A következő, immár komolyabb szerveződést Varsó német ostromának végnapjai szülik, 1939. szeptember 27-én, egy nappal a lengyel főváros eleste előtt hozza létre Juliusz Rómmel tábornok parancsára a Służba Zwycięstwu Polski (Lengyelország Győzelmi Szolgálata) elnevezésű politikai katonai szervezetet (SZP) Michał Tokarzewski-Karaszewicz tábornok. Ez a szervezet alávetette magát az emigráns (párizsi) lengyel kormány, azon belül is Sikorski tábornok utasításainak, és feladatául kapta Lengyelország 1939. szeptember 1. előtti határainak visszaállítását, egy titkos földalatti hadsereg megszervezését, valamint a hadsereg felett diszponáló lengyel földalatti kormány felállítását. A szervezetet belső politikai ellentétek után (főként Sikorski tábornok ellenzékének megerősödése miatt) 1939 novemberében alakítják át.
4. ábra: Władysław Sikorski tábornok az emigráns lengyel kormány vezetője
Az SZP-ből létrejövő új szervezetet, a Fegyveres Harc Egyesületét (Związek Walki Zbrojnej – ZWZ) 1940 januárjában két műveleti igazgatóságra tagolták. Az első, Stefan Rowecki ezredes parancsnoksága alatt Varsóban székelt, és a német megszállók elleni harc volt a feladata, míg a másik az SZP korábbi vezetőjének Michał Tokarzewski-Karaszewicz tábornoknak a vezetése alatt Lwów központtal a szovjet megszállók ellen harcolt. Ez a rendszer viszonylag nagy önállóságot biztosított a szervezetnek, amely bár formailag az emigráns (párizsi, majd londoni) lengyel kormány fennhatósága alatt működött, ténylegesen a megszállt Lengyelországban maradt katonatisztek irányították.
A katonai fegyelem és egy bizonyos szintű, lokális centralizáció éppen ezért teljesen természetes volt a ZWZ számára. Ebből a rugalmatlanságból is adódott, hogy mikor 1940 márciusában Tokarzewski-Karaszewicz tábornokot a német-szovjet határon az NKVD letartóztatta és bebörtönözte, a szervezet egyensúlya felborult, és a körülbelül 20 000 főt számláló „árnyékhadsereg” működés- és döntésképtelenné vált. Hiszen a lengyel ellenállók a szovjet megszállók elleni harc vezetőjét vesztették el, aki kompromittálhatta az egész szervezetet. A következő döfést az egyébként hatékonyan megszervezett földalatti hadsereg politikai elköteleződésének, a Német Birodalom 1941. június 22-i Szovjetunió elleni támadása adta meg, melynek hatására az évszázados történelmi ellenségből egy csapásra politikai szövetséges lett a németekkel szemben. Nem is csoda, hogy a szovjetek Tokarzewski-Karaszewicz tábornokot is kiengedték a börtönből, hogy a szovjet oldalon harcoló lengyelekből álló Anders hadsereg hadosztályparancsnokaként harcoljon a németek ellen.
1942. február 14-én jött létre a megszállt Lengyelország területén működő ellenálló csoportokat, és a ZWZ még nem dekonspirált részeit tömörítő Honi Hadsereg (Armia Krajowa – AK), melynek feladatát a londoni lengyel vezérkar az alábbiakban határozta meg: Partizán-hadviselés a német megszállókkal szemben, a fegyveres erők földalatti újraszervezése, a német megszállás végső szakaszában pedig egy általános fegyveres felkelés kirobbantása, melyet a győzelem kivívásáig folytatnak. Az AK 1943 nyarára már közel 200 000 katonával rendelkezett, akiket rendszeres titkos kiképzésben részesítettek, és akiknek több mint, 50 000 lőfegyver állt a rendelkezésére a feladataik elvégzésére. Melyek is voltak ezek a feladatok?
5. ábra: Lengyel partizán wz. 28-as golyószóróval
Két szakaszra bontható a lengyel ellenállás működésének időtartama, két egymástól eltérő műveleti környezetben: az első, leghosszabb műveleti időszakban a hangsúly a Honi Hadsereg és elődszervezete éveken át földalatti hadseregként, aszimmetrikus hadviselést folytatott, a számbeli és technikai fölényben lévő ellenséges megszálló hadsereggel szemben, melyet kollaboráns helyi erők is segítettek, és amely igyekezett a lakosságot kemény megtorlásokkal megfélemlíteni, ezáltal elszigetelni az AK erőit. A második, sokkal rövidebb műveleti időszak során az AK reguláris hadseregként viselkedve, konvencionális hadviselésben vett részt a Varsói Felkelés során, összhangban a meghatározott irányelvekkel olyannyira, hogy a németek az elfogott felkelőket hivatalosan is hadifogolyként, nem pedig partizánként azonosították.
Ebből a kettősségből jön fel az a kérdés, amivel a cikk írója valójában foglalkozni kíván: tekinthető-e a lengyel Honi Hadsereg különleges műveleti erőnek, avagy konvencionális hadsereg? Ehhez meg kell vizsgálnunk a „különleges művelet” fogalmát, mely a 2009. januári „AJP 3.5: Allied Joint Doctrine for Special Operations” - Szövetséges egyesített különleges műveleti doktrína alapján a következő:
„A különleges műveletek olyan katonai műveletek, amelyet különlegesen kiválasztott, szervezett, kiképzett és felszerelt erők hajtanak végre olyan harcászati eljárásokat alkalmazva, amelyek nem jellemzőek a hagyományos erőkre. (…) Ezek a tevékenységek a katonai műveletek minden fajtájában alkalmazhatók a hagyományos erők műveleteitől függetlenül, vagy azokkal együttműködve. Katonapolitikai szempontok megkívánhatják a rejtett vagy titkos módszerek alkalmazását és fokozott fizikai, politikai kockázat felvállalását is.”
Vegyük sorra tehát azokat a jellemzőket, melyeknek egy különleges műveleti erőnek meg kell felelnie, és vizsgáljuk meg, illenek-e a fenti állítások a Honi Hadsereg erőire!
Különleges kiválasztás
A Honi Hadsereg reguláris katonai minta alapján, jelesül a lengyel hadsereg mintájára szerveződött alakulatokba, tagjai rendfokozatokat és beosztásokat birtokoltak. A különleges kiválasztás ebben az esetben mindenek előtt a lojalitás és a hazaszeretet megvizsgálásából állt, hiszen egy titkos hadseregnek létérdeke, hogy ne kerülhessenek be közé potenciális árulók, ellenséges kémek, akik akarva-akaratlanul is dekonspirálhatják a szervezet munkáját. Így a Honi Hadsereg tagjainak, hasonlóan a mai különleges erőkhöz „csendes profikká” kellett válniuk.
6. ábra: Lengyel cserkészek a varsói felkelés során
Különleges szervezés
A Honi Hadsereg műveleti környezete magával vonta a különleges szervezési szükségszerűségeket, és lehetőségeket. A hadsereg legalacsonyabb szervezeti egysége a szakasz (pluton) volt, mely 35 – 50 főből állt. Ennek a viszonylag nagy számnak az oka kereshető a hatásos tűzerő kifejtésében (hiszen a Honi Hadsereg fegyvereinek többsége nem sorozatlövő eszköz volt), valamint az önálló működés feltételeinek megteremtésében is, hiszen egy-egy szakasznak adott esetben képesnek kellett lennie egyedül is végrehajtani a kapott feladatot. Ám talán a legfontosabb oka ennek a meglepően nagy számnak az, hogy az 1939-es „hivatalos” lengyel lövészszakasz létszáma teljesen feltöltött állapotban 57 fő volt.
Az 1943-tól hivatalosan is felvett hagyományos katonai szervezési minta mellett lehetőség és szükség volt egyfajta tagozódásra, a Honi Hadsereg tagjainak aktivitása alapján. A Honi Hadsereg magját alkotó hivatásos tisztek álltak a legmagasabb konspirációs szinten, hamis személyazonossággal, biztonságos házak hálózatával, teljes „munkaidőben” végezték a hadsereg kiképzését, irányítását, és a kapcsolattartást a londoni emigráns kormánnyal. A második csoport tagjai az úgynevezett „erdei emberek” (leśni ludzie) voltak, akik a keleti front partizánháborújához hasonló harcban álltak a német megszállókkal, mozgalmi nevek mögé bújva, a helyismeretükben bízva. A harmadik, legnépesebb csoport tagjai a kettős életet élő „támogatók” voltak, akik bár a Honi Hadsereg kiképzett tagjai voltak, az ellenállásban végzett munkájuk mellett, vagy épp annak elfedésére kifelé jogkövető állampolgárok képét mutatták.
7. ábra: Lengyel felkelő Varsóban 1944-ben
Különleges kiképzés
A Honi Hadsereg tagjait stratégiai szinten reguláris gyalogos egységekként készítették fel, és képezték ki, ám taktikai értelemben sokkal nagyobb hasznát vették a különleges helyzetükből adódó különleges kiképzésnek. Itt jöttek be a képbe az úgynevezett „Csendes láthatatlanok” (Cichociemni), azaz a Nagy-Britanniában állomásozó emigráns lengyel hadsereg különleges alakulatának tagjai. A 2613 jelentkezőből csupán 606 jelentkező jutott át a brit Stratégiai Műveletek Hivatalának (Strategic Operations Executive-SOE) kiképzésén, melynek célja különlegesen képzett önkéntesek ejtőernyős szakemberek ledobása volt Lengyelországban, ahol ők azután utánpótlást szállító és összeköttetést jelentő légi hidat működtettek, vagy ami még fontosabb, különleges kiképzést nyújtottak az általuk elért Honi Hadsereg alakulatoknak. Természetesen mindegyik SOE-ügynök lengyel katonai rendfokozatot viselt, és hivatalos lengyel katonai beosztása volt. A fő tantárgyakat a robbantás, a fegyverismeret, a titkos műveletek előkészítése és végrehajtása jelentette a fizikai felkészítés mellett. Így ezek a különleges műveleti katonák (mai kifejezéssel: operátorok) szaktudásukból kifolyólag sok esetben átvehették a Honi Hadsereg alakulatainak vezetését, vagy kiképzését, és ennek során átadták az általuk megszerzett különleges műveleti tudást és irányelveket. A varsói felkelésben összesen 91-en vettek részt közülük.
Különleges felszerelés
Szintén a különleges műveleti környezetből adódik az a helyzet, hogy a Honi Hadsereg tagjainak lehetősége nyílt különleges megoldásokra a felszerelések terén is. A kezdeti időszak diverzáns bevetéseinek során a Honi Hadsereg katonái gyakran használták a fél- vagy teljes álcázást, azaz egy adott ruházat legszembetűnőbb darabjait, vagy akár egészét (pl. teljes német egyenruhát, hamisított, vagy lopott iratokat, stb.) viseltek és használtak a bevetések során, ezzel is megtévesztve az ellenséget.
8. ábra: Błyskawica (Villám) géppisztoly használatban
A műveleti környezet változásával, és a kitűzött célok második felének elérésével, azaz a nyílt fegyveres felkelés kirobbantásakor a reguláris hadviselés elemeinek bevonásával azonban megjelennek az egyértelműen egyenruházati elemnek tekinthető karszalagok, nemzeti színű szalagok, melyeket a zsákmányolt német egyenruhán viselve jelezték a Honi Hadsereg katonái egyértelműen hovatartozásukat. Valamint előkerültek a háború elejéről megmaradt hajdani egyenruhák is, melyek egyértelművé tették: a Honi Hadsereg tagjai nem rejtett, hanem nyílt harcban vesznek részt. Különleges felszerelésnek tekinthetőek továbbá a házi készítésű (improvizált) fegyverek és eszközök is, melyeket teljesen az ellenállási mozgalom gyártott le. Ilyenek például a Błyskawica (Villám), vagy a KIS géppisztolyok, a K-típusú lángszóró (melynek alapját egy háti permetező adta), vagy a Kubuś („Micimackó”) páncélozott csapatszállító harcjármű, melyet egy Chevrolet teherautó alvázára építettek.
9. ábra: K-típusú lángszóró
Hagyományos erőkre nem jellemző harcászati eljárások
A Honi Hadsereg katonái a harcok kezdeti szakaszában szinte kizárólag aszimmetrikus hadviselést folytattak, ami a közel hatezer(!) célzott gyilkosság és a közel ötezer megrongált, vagy megsemmisített katonai jármű mellett 25 000 ipari szabotázscselekményt is jelentett, melyek során például 92 000 tüzérségi lövedéket, és 70 000 katonai hűtőberendezést (pl. repülőgépek, harckocsik, gépjárművek hűtőit) rongáltak meg. Nem beszélve az öt elzárt olajkútról, a 38 felrobbantott vasúti hídról, valamint a közel 20 000 megrongált vasúti szerelvényről. Ezek a cselekmények összesen a legmagasabb becslések szerint 920 000 német katonát kötöttek le, és tartottak a megszállt Lengyelország (a Lengyel Főkormányzóság) területén biztonsági feladatok ellátására.
Az ellenséges célpontok szabotálása, és az ellenséges erők elleni harc mellett a Honi Hadsereg nagy hangsúlyt fektetett a hírszerzésre is. Az európai kontinensről a brit hírszerzéshez befutó értesülések 43%-át a lengyel Honi Hadsereg hírforrásai biztosították, ezek közül kiemelkedő a német V-1 és V-2 rakétaprogramokról, valamint a német koncentrációs táborokról szóló tárgyi bizonyítékokkal (rakéta-alkatrészek, fényképek, térképek, helyszíni beszámolók) is szolgáló jelentések.
A harmadik különleges harcászati területet a lélektani hadviselés (mai kifejezéssel: PsyOps) jelenti. A lengyel ellenállás rajtaütéseivel tudatosan demoralizálta a német erőket, falfirkák, és háborúellenes szlogenek terjesztésével éreztette a jelenlétét. Emellett 1941 és 1944 között folyt le az „N-hadművelet”, melynek keretében a Honi Hadsereg „N” („német”) alosztálya részletekbe menően hamisított szórólapokkal, újságokkal, kitalált, de valódinak látszó német politikai pártok és mozgalmak sajtóanyagával árasztotta el a német katonákat. A műveletnek egy fontos célja volt: elhitetni a Lengyelországban állomásozó német csapatokkal, hogy szülőföldjükön, sőt, egyenesen a hadseregen belül egy erős Hitler-ellenes koalíció működik, mely legfontosabb feladatának tartja a háború azonnali befejezését, és a békekötést. Az „N-hadművelet” törekvése az egyes német katonák moráljának aláásása, zavarkeltés, dezinformáció, és mindenek előtt a hiteles megjelenés volt. Éppen ezért nyolc kitalált folyóirat, több meghamisított lengyel napilapszám, és háborúellenes röplapok tízezrei jutottak el a német katonákhoz, mind egyetlen üzenettel. A hamisítás annyira jól sikerült, hogy a háború után még sokáig élt annak a nyolc német antifasiszta szervezetnek a mítosza, melyeket valójában lengyel nyelvészek, történészek, és újságírók, a Honi Hadsereg katonái találtak ki.
10. ábra: Deutschland Kaput hirdeti a szórólap
Emellett az ismert német tisztek és hivatalnokok gyakran kaptak címükre hamisított meghívókat, hivatalos értesítéseket (például kijárási tilalmat, vagy kilakoltatást elrendelő felhívást, esetleg gázálarc-hiányról szóló értesítést), hamisított parancsokat. A futárok legtöbbször a lengyel Cserkészmozgalom fiatal tagjai voltak, akik egyébként is újságkihordással foglalkoztak, kiváló fedést biztosítva a feladatnak.
Az akció keretén belül például 1942. április 30-án, több mint kétszáz, németek által üzemeltetett gyár és üzem igazgatósága kapta meg a parancsot „egyenesen Berlinből”, mely szerint minden munkásnak egy fizetett szabadnapot köteles kiadni arra a napra, megemlékezve a náci párt hatalomra jutásáról. A Honi Hadsereg számos más módon is igyekezett borsot törni a megszállók orra alá, szintén a Cserkészmozgalom bevonásával. Minden németnek két „méhcsípést” (csínytevést) kellett elszenvednie. Ilyen csínyek lehettek a lakás kulcslyukának eltömése, éjszakai telefonbetyárkodás, a postájuk ellopása, vagy más, a Honi Hadsereg szakértői által összeállított „haditettek”.
Rejtett vagy titkos módszerek alkalmazása
A Honi Hadsereg konspiratív módszerek egész sorát alkalmazta a szervezet, annak tagjai, és a megszerzett, vagy fennálló helyzeti előny védelmére. Mint a fentiekből kiderül, mind a hírszerzés, mind a kémelhárítás sarkalatos pontja volt az ellenséges vonalak mögött küzdő szervezetnek. A Honi Hadsereg szervezetét alkotó kilenc „igazgatóság” közül három valamilyen formában foglalkozott a hírszerzés vagy a kémelhárítás különböző válfajaival, a „Kettes Igazgatóság” pedig teljes egészében a hírszerzés és kémelhárítás feladatkörét fedte le.
Fokozott fizikai, politikai kockázat
A Honi Hadsereg minden tagja megszállt területen harcolt, fizikailag elvágva a Londonban székelő saját kormányától, csupán konspirált úton tartva a kapcsolatot a szervezet többi tagjával, betartva a parancsnoki láncot és a katonai fegyelmet. A szervezet tagjai a megszálló erőkkel szemben minden fronton (polgári engedetlenség, ellenpropaganda, szabotázs, menekültek bujtatása, fegyveres szembenállás) és minden módszerrel felléptek, ezzel folyamatosan kitették magukat, és ismerőseiket, családtagjaikat a megszállók megtorlásának nagyon is valós fizikai veszélyének. A Honi Hadsereg egyik katonája, Witold Pilecki százados önként jelentkezett, hogy elfogassa magát, és az auschwitzi koncentrációs táborba kerülve kiderítse, mi is történik ott. A tábori tartózkodása során igyekezett ellenálló-csoportot alakítani, majd tapasztalataival és benyomásaival együtt megszökött a koncentrációs táborból, hogy jelentésével fényt derítsen a valós tényekre, és tömeges kitörést szervezzen a táborból, mely politikai okokból végül elmaradt.
Az újfajta politikai kockázatokkal a Honi Hadsereg tagjai a háború záró szakaszában szembesültek. A szervezet célja a londoni emigráns kormány hatalomba segítése volt a győzelem kivívása után, ez a cél pedig folyamatos összeütközésben volt a szovjetek háború utáni Európa-képével. Éppen ezért a Honi Hadsereg már 1944 közepétől szembesült az erősödő lengyel kommunista ellenálló-csoportok fenyegetésével, melyekkel szemben fel is lépett. A háború után pontosan ennek a Honi hadseregnek a maradékai voltak azok, melyek „elátkozott katonák” néven még az 1950-es évek legelején is harcban álltak a kommunista lengyel belbiztonsági erőkkel, és a szovjet titkosrendőrséggel. Utolsó tagjukat 1963-ban csalták tőrbe és ölték meg tűzharcban. Az új lengyel kommunista rendszer a varsói felkelés vérbe fulladását követően annak megtervezőit, és főbb résztvevőit is az itthon jól ismert koncepciós perekben ítélte el „nyugati kapcsolatok”, „hazaárulás”, vagy éppen „kémkedés” vádjával.
Összegzésképpen kijelenthető, hogy a lengyel Honi Hadsereg működése mindkét fázisában saját meghatározása szerint, és az angolszász szövetségesek értelmezésében is reguláris hadseregnek minősült, mely különleges helyzetéből adódóan különleges lehetőségek és megoldások között válogathatott, mint nemzeti ellenállási mozgalom. A legnagyobb meglepetést azonban talán a német reakció jelentheti, hiszen a varsói felkelés leverését követően a legyőzött ellenséget a genfi egyezmény alapján bírálták el katonákként, nem pedig partizánokként, így került a felkelés 15 000 lengyel katonája német hadifogolytáborba.
11. ábra: A Honi Hadsereg katonái német hadifogságba vonulnak
A szó klasszikus értelmében vett reguláris hadseregről volt tehát szó, mely azonban működésének legnagyobb részét katonai szervezési kereteken belül, de végig ellenséges területen, aszimmetrikus hadviselést folytatva töltötte. Ez a helyzet talán sem a háború során, sem azóta, nem reprodukálta magát, hiszen bár léteztek és léteznek gerilla szervezetek, melyek élvezik egyik, vagy másik nagyhatalom támogatását (pl. Tito partizánjai), nem létezik olyan „árnyékhadsereg”, mely létszámában, és technikai apparátusában, valamint szervezési elveiben ilyen összetett lenne, és ennyi, zömmel különleges műveleti feladatot le tudna fedni tevékenysége során. Természetesen, ez önmagában még nem lehet elég ahhoz, hogy egy több százezer fős fegyveres erőt teljes egészében különleges műveleti erőnek tekintsünk, akkor sem, ha annak egyes elemei kifejezetten a mai különleges műveleti alakulatok szellemi-, vagy éppen jogelődjének tekinthetőek. Ám az is igaz, hogy maga a Honi Hadsereg, mint hivatalos hadsereg képes volt fennmaradni egy hivatalosan nem létező ország területén, ez pedig önmagában kimeríti a különleges hadviselés fogalmát.
Zárszóként, és érdekességként lehet megjegyezni, hogy Lengyelországban a mai napig nagy kulturális hatása van a Honi Hadsereg hajdani működésének. A „Cichociemni” alakulat különleges ejtőernyős ügynökei például a lengyel GROM terrorelhárító különleges műveleti egység elődeinek tekinthetőek, az utóbbi hagyománytiszteletből hivatalosan fel is vette a „Csendes Láthatatlanok” elnevezést. Emellett a „Strzelec” lövészegyesület és félkatonai kulturális szervezet hivatalosan is a Honi Hadsereg utódjaként jellemzi magát, mely felkészíti tagjait a lengyel nemzetet fenyegető hagyományos ellenségek elleni küzdelemre. A szervezet célja könnyűgyalogos egységek megszervezése civil önkéntesekből, melyek készek segíteni egy háborús helyzetben a hivatásos lengyel hadsereg harcát bármely betolakodóval szemben.
12. ábra: A lengyel GROM terrorelhárító különleges műveleti egység operátorai - karjukon a "Kotwica"
Kiss „Nix” Dávid
Források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Service_for_Poland%27s_Victory
https://en.wikipedia.org/wiki/Union_of_Armed_Struggle
https://en.wikipedia.org/wiki/Cichociemni
https://en.wikipedia.org/wiki/Warsaw_Uprising#Opposing_forces
https://en.wikipedia.org/wiki/Operation_N
https://en.wikipedia.org/wiki/Home_Army
Dr. Forray László: A Magyar Honvédség Különleges Műveleti Képessége, a Katonai Erők Alkalmazásának Keretei Között (in.: Hadtudományi Szemle 2012. 5. évf. 1. – 2. szám p. 10.)
https://en.wikipedia.org/wiki/K_pattern_flamethrower
https://en.wikipedia.org/wiki/B%C5%82yskawica_submachine_gun
