Az első rész 5 éve jelent meg, és a MoH: Allied Assault azonnal nagy siker lett. Úgy készítették el a pályákat, hogy nem érezte az ember, hogy valójában egy lineáris útvonalat követ, megkaptuk azt a játékélményt, ami mellett nem volt zavaró, hogy kijelölt úton kell haladnunk. Ugyan ezt ismételték meg a 2004-ben megjelent MoH: Pacific Assault-ban is, bár tény, hogy ez nem hozott akkora sikert, mint a MoH:AA, de azért egyszer mindenképp érdemes volt végig vinni.
A Medal of Honor: Airborne megmaradt a gyökereknél a témát és a főbb dolgokat tekintve, mégis sok újdonságot sikerült beépíteni a játékba úgy, hogy azok minden esetben pozitívan érintették annak menetét.
Hat küldetés áll előttünk, ezen kívül az elején egy gyorskiképzés. Szerencsére nem kell az összes fegyverrel lövöldözni, és bokro tugrani, kifejezetten az ejtőernyős bevetésen van a hangsúly, háromszor kell kiugranunk a repülőből, és a megadott helyen földet érni. Szerencsére jól sikerült megoldani az esés közbeni irányítást, így nem lesz nehéz dolgunk. Arra érdemes figyelni, hogy jól érjünk földet, mert ha ezt elhibázzuk, hosszú másodpercekbe kerül, mire feltápászkodunk, és fegyvert ragadhatunk, és ez nagyon nem jön jól, ha mondjuk pár ellenséges katona között landolunk. Úgy érjünk földet, hogy haladjunk előre (értelemszerűen az előre nyilat nyomva), így amint leérünk, katonánk eldobja az ernyőt, és előkapja az elsődleges fegyverét.
A pályákról nem írok bővebben, tessék belenézni Wheeler végigjátszásába elakadás esetén, bár elég egyértelmű az iránytű általában, olyan esetben voltam én is bajban, mikor több szinten mozgunk (az utolsó 2-3 pálya már nagyon összetett). Nem kell kétségbe esni, tessék még egyszer körbejárni, és logikusan gondolkodni.
Az egyik újítás magával az ejtőernyős ledobással áll kapcsolatban. Az eddigi részekben elindultunk a pálya egyik végéről, és át kellett menni a túloldalára. A MoH:A-ban minden pályát ugrással kezdünk, persze többnyire szétlövik a gépünket, de hát ilyen egy légiszállítású hadosztály élete (a játéknagyrészt a 82-esek történetét viszi végig). Kiugrás után ott érünk földet,ahol akarunk. Vannak zöld füsttel megjelölt területek, ahol biztonságban összeszedhetjük magunkat, a többi részen jó eséllyel esünk németek közé. Főleg a városban játszódó pályákon érdemes például tetőre, erkélyre érkezni, innen egyszerűbb leszedni az ellenfeleket, mint az utcaszintről. Ha nem sikerül egy küldetés elsőre, akkor lehet, hogy érdemes más irányból támadni, vagy más sorrendben teljesíteni a feladatokat. Társaink általában nem túl okosak, de ha jól használjuk ki őket, akkor elvonják a figyelmet rólunk, miközben mi eredményesebben haladhatunk.
Minden pálya előtt összeállíthatjuk fegyverzetünket, ami egy pisztolyból, és két nagyobb fegyverből állhat. Az első küldetésekkor ennek mégn incs túl nagy szerepe, de később egyre inkább előre kell gondolkodnunk, és az eligazítás alapján eldönteni, mire is lesz szükségünk.
Érdemes egy-két általunk kedvelt fegyverre összpontosítani,mert a játék során fejleszthetjük ezeket. Ha az adott fegyverrel megölünk bizonyos számú (10-30-50) ellenfelet, 3 lépcsőben fejlődik az. Például a G43-hoz nagyobb tárat, puskagránátot, és zoomolni képes távcsövet kapunk,amivel jó alternatíva nagyobb csoportok, és mesterlövészek ellen is. Ha az adott fegyvert egy lelőtt némettől vesszük el, és rendelkezünk hozzá upgrade-del, akkor felvéve ugyanúgy használhatjuk, mintha magunkkal hoztukv olna, csak meg kell várni, míg felszereli rá katonánk a kiegészítőket.
Van azért olyan is, ami nem tetszik. Ilyen a mentési rendszer. Ha teljesítettünk egy feladatot a pályán belül, akkor elértünk egy checkpointot, ahol automatikusan elmenti az állásunkat a gép, és ha meghalunk,akkor innen folytathatjuk, tehát nincs olyan, hogy a szorult helyzetben F5-öt nyomva bebiztosítjuk magunkat.
Kétszer esett meg, hogy bug miatt kellett újratöltenem a pályát, valahol beragadt egy német katona, és mivel nem tudtam megölni, nem engedett tovább a játék.
Teljesítményünk alapján kitüntetéseket is kaphatunk, például a pontosságunkért, ha minden fegyverrel öltünk, stb. Ezt én nem tartottam különösen érdekesnek, de ha valaki meg akarja mindet szerezni, annak jól össze kell szednie magát.
Easy szinten nem túl nehéz a játék, kellemesen lehet lövöldözni, de ha nem figyel az ember, akkor itt is gyorsan hal, főleg az utolsó 2-3 pályán, amik sokkal jobban sikerültek az elsőkhöz képest. Hardon természetesen igen bekeményít a MoH:A, és így a játékidő is jóval hosszabb, köszönhetően annak, hogy sokkal jobban meg kell gondolnunk, hogy kidugjuk-e a fejünk a hordó mögül, vagy nem.
Összességében nagyon tetszett az új Medal of Honor, a grafika is hozza az elvárt szintet, és a kivitelezés is profi lett. Az újítások sokkal jobbá teszik, mintha készítettek volna egy játékot, ami a jelenben játszódik, de a játékmenet maradt volna a régi. Szóval instantget.
| Jó: | Rossz: |
| A játékélmény szinte utolérhetetlen Ejtőernyő és a hozzá kapcsolódó "szabadság" Fejlődő fegyverzet |
Lehetne hosszabb Checkpoint rendszerű mentés |
Forrás: theSOURCE
