A német Birodalmi Légügyi Minisztérium (Reichsluftfahrtministerium – RLM) megrendelésére – az 1930-as évek második felében – készítették el az Arado Ar 79 repülőgép első vázlatait a warnemündei Arado Flugzeugwerke GmbH repülőgépgyárban.
Az Arado Ar 79 háromnézeti ábrája
A gépet Walter Blume okleveles-mérnök és Wilhelm von Nees irányításával 1937-ben tervezték, majd az elkészített prototípusok a D-EKCX és a D-EHCR polgári lajstromjelzést kapták. A kétüléses műrepülő-, iskola- és túragép egy monoplán, alsószárnyas elrendezésű konstrukció volt. Az oktató és a pilótajelölt a kabinban az egymás melletti üléseken foglaltak helyet. Az Ar 79-es hárompontos futóművei – a farokfutó kivételével – behúzhatóak voltak. A szárnyak fából, a héjszerkezetű törzs eleje pedig – a motor miatt – acélváz szerkezettel készült, míg a törzsvég is faborítást kapott. A vezérsíkok az Arado gépekre oly jellemző szerkezeti formát hordozták magukon.
Egy hangár előtt a D-EHCR polgári lajstromjelű Arado Ar 79 V2-es prototípus
1938-ban az Ar 79 két prototípusával több sebességi rekordot is megdöntöttek, amiket a FAI (Fédération Aéronautique Internationale – Nemzetközi Repülő Szövetség) szakemberei is hitelesítettek:
-
1938. július 15-én az 1.000 km-es távon 229,04 km/h átlagsebességet értek el (pilóta: Lüber, gép: Ar 79A V1, D-EKCX)
-
1938. július 29-én a 2.000 km-es távon 227,029 km/h átlagsebességet értek el (pilóta: Seelbach, gép: Ar 79A V2 D-EHCR)
-
1938. december 29. és 31. között az átalakított D-EHCR lajstromjelű Ar 79-el (egy ledobható 106 literes üzemanyagtartályt és egy 520 literes tartályt építettek a pilótafülke mögé) összesen 6.303 km-ert repültek a líbiai Bengazi-ból az indiai Gaya-ba, miközben átlagsebessége 160 km/h volt. (A gép december 17-én indult Németországból Pulkowski főhadnaggyal, és Jenett hadnaggyal. Ezután az Ar 79 váratlan hibáit 1939. január 1-én és 2-án kijavították, majd 14-én – több közbenső leszállással – Bangkokból folytatták az utat Szumátrára és Balira, míg végül január 16-án Sydney-ben értek földet. 1939. február 10-én indult vissza Pulkowski egy indiai utassal.)
„Kategóriájának leggyorsabb repülőgépe” – írta a korabeli újságtudósítás. A felső képen Blume főkonstruktőr és Lüber repülőgép-vezető láthatók, míg az alsón maga a rekordgép
E világszenzációkról a korbeli sajtó is élénken beszámolt, melyek következtében megélénkült a kereslet az Ar 79-esek iránt nemcsak belföldről, hanem még külföldről is. Így többek között Magyarország vásárolt a típusból (a Bücker Bü 131 mellett), sőt a magyar kormányzó fiának, Horthy Istvánnak szintén volt egy saját Ar 79-es magángépe, mellyel ő maga is sokat repült. Ezen kívül az Arado Ar 79B változatú gépek közül, 1944-1945-ben – a német és magyar sportrepülő-egyesületektől – hadi használatba a Magyar Királyi Honvéd Légierő is átvett 16 példányt (T.001 jelzéssorban), melyeket 1944-1945-ben futár feladatokra, vagy pilóták gyors szállítására használták.
Németországban, 1941-ig négy változatban készültek az Ar 79-esek (A, B, D, E). A gyártási darabszámot tekintve igen különbözőek a források: egy helyen 48, míg máshol 72 elkészített darabot említenek.
A berlini Technikmuseum-ban a D-FMVT lajstromjelű gép Lufthansa festéssel
A világ egyetlen Arado Ar 79B-1 altípusú repülőgépe napjainkban a berlini Deutsches Technikmuseum-ban látható. Ezt a repülőgépet 1939-ben, 0047 gyári számmal Brandenburg-Briest-ben gyártották. Német szolgálatban egészen 1945-ig repült, majd 1961-ig francia „fennhatóság” alatt ált. Csak ezt követően térhetett vissza Németországba, ahol D-ECUV lajstromjellel a Lufthansa kötelékében repült tovább. Végül a Technikmuseum gyűjteményébe került és 2001 őszén először láthatta – a D-FMVT lajstromjelű gépet – a nagyközönség.
Az Arado Ar 79 műszaki adatai:
-
Gyártó: Arado Flugzeugwerke GmbH
-
Típus: műrepülő-, iskola- és sportrepülőgép
-
Személyzet: 2 fő
-
Motor: 1 db 105 LE-s (78 kW) Hirth HM 504A-2 fordított, 4 hengeres, léghűtéses, soros dugattyús-motor
-
Fesztávolság: 10,00 m
-
Hosszúság: 7,62 m
-
Magasság: 2,10 m
-
Szárnyfelület: 14,00 m²
-
Üres tömeg: 460 kg
-
Max. felszálló tömeg: 760 kg
-
Szárnyterhelés: 57,00 kg/m²
-
Max. sebesség: 230 km/h tengerszinten
-
Utazósebesség: 205 km/h
-
Leszállósebesség: 68 km/h
-
Emelkedőképesség: 4 m/s, 1.000 m-re 3 perc 48 másodperc alatt emelkedett
-
Csúcsmagasság: 5.500 m
-
Hatótávolság: 1.025 km
-
Fegyverzet: alapvetően nincs (de néhány kisebb bombát vihetett magával)
Felhasznált irodalom:
William Green: Aircraft of the Third Reich (1st edition). Aerospace Publishing Limited. London, 2010.
David Donald: The Encyclopedia of World Aircraft. Prospero Books, 1997.
Jörg Armin Kranzhoff: Arado: Geschichte eines Flugzeugwerks. 1. Auflage. Aviatic, Oberhaching, 1995.
Heinz J. Nowarra: Die deutsche Luftrüstung 1933–1945. Bernard und Graefe. Koblenz
Michael J. H. Taylor: Jane’s Encyclopedia of Aviation. Studio Éditions, London, 1989.
Bonhardt Attila-Sárhidai Gyula-Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete. Zrínyi Kiadó. Kecskemét, É. n.
http://www.wehrmacht-history.com/luftwaffe/trainers/arado-ar-79-trainer.htm
http://www.histaviation.com/Arado_Ar_79.html
http://www.aviastar.org/air/germany/arado_ar-79.php
http://www.flugzeuginfo.net/acdata_php/acdata_ar79_en.php
http://www.luftfahrtmuseum.com/htmi/itf/ar79.htm
http://1000aircraftphotos.com/Contributions/Braas/4964.htm
http://www.repulomuzeum.hu/ARCHFOTO/AR-79.htm
http://en.wikipedia.org/wiki/Arado_Ar_79
http://de.wikipedia.org/wiki/Arado_Ar_79
http://fr.wikipedia.org/wiki/Arado_Ar_79
Írta: Kiss Kálmán