A Vergeltungswaffe 1 (1. megtorlófegyver, V-1) kifejlesztésének kulcsa a megfelelő hajtómű megtalálásában rejlett. Ennek munkálatai a huszas évek végére nyúltak vissza, lehetséges hadi alkalmazását 1938-tól kezdték vizsgálni. Magának a "szárnyas bombának" a munkálatai 1942 nyarán kezdődtek. Ekkoriban Flakzielgerät 76-nak (FZG 76) nevezték a berendezést. Ehhez a sárkány a Fieseler gyár adta, a fegyver az általuk adott Fi 103-as néven is ismert. Az első sikeres kísérletre 1942 végén került sor, ám gyártási nehézségek is adódtak, és a jól tájékozott brit hírszerzés és felderítés is sok adatot szolgáltatott a titkos munkáról. Ennek következtében több súlyos légitámadás is érte a fõ kísérleti telepet, Peenemündét. Harci alkalmazását többször elhalasztották, de a normandiai partraszállás után már nem várhattak a németek a "csodafegyver" bevetésével. A britek többféle ellenszert is alkalmaztak a fõleg London ellen irányuló támadásokkal szemben. A léggömbzárak, a partközelbe telepített légvédelem és az annak háta mögött tevékenykedő vadászok is sok V-1-est semmisítettek meg. Több támadás érte a rögzített kilövőállásokat is.
TECHNIKAI ADATOK
-
Fesztávolság: 7,74 m
-
Szélesség: 5,71 m
-
Motor: 1 db Argus As 014 pulzáló rakétahajtómű ; max. tolóerő 335 kp
-
Súly: 2160 kg (harckészen)
-
Robbanótöltet: 848 kg
-
Sebesség: 576 km/h (760 m-en)
-
Hatótávolság: max. 322 km
-
Utazómagasság: 914 m
