Második világháború

A 7,7 cm-es SG 113-as tulajdonképpen egy hátrasiklás nélküli páncéltörő ágyú volt, melyet földi célpontok – elsősorban harckocsik – elleni harchoz fejlesztették ki az RLM megrendelésére. A SG 113-at 1944-ben a brunswicki Herman Göring Werke-ben Dr. Hackemann és Dr. Schwetzke mérnökök tervezték, a Rheinmetall-Borsig egyik leányvállalatánál. A fedélzeti fegyvert 1944 végén a Luftwaffe kísérleti telepén, Rechlinben (más forrás szerint: Tarnewitz-ben) először 3 db átalakított Henschel Hs 129B-0 (köztük a WNr. 0016-os repülőgépen), majd pedig Focke-Wulf FW 190F-8 típusú vadászgépeken is kipróbálták.

 

A 7,7 cm-es SG 113-al felszerelt egyik kísérleti Henschel Hs 129B-0

Ezt a fegyvert is – a bombázók ellen alkalmazott hátrasiklás nélküli lövegekhez hasonlóan – majdnem függőlegesen (10 fokos dőlésszöggel) építették be a Hs 129-es pilótafülkéje mögé. Mivel a kézi irányzás problémáját nem tudták megoldani, ezért egy bonyolult elektromechanikus gyújtórendszert terveztek hozzá. A repülőgép orr-részére egy T-alakú érzékelő-antennát szereltek, amely a repülőgép alatt elhelyezkedő harckocsi mágneses mezőjét észlelte, majd a megfelelő pillanatban indította a rakétát. A pilótának mindössze az egyenes irányt kellett tartania a célpont fölött. A gyújtórendszerrel először 1945-ben végeztek kísérleteket, amelyek egyértelműen bizonyították annak használhatóságát, habár működése nem mindig volt tökéletes. A fegyvert először a szovjet T-34-es harckocsikon próbálták ki, ám végül sohasem állították szolgálatba, mivel a fejlesztés közben véget ért a II. világháború.

 

A 7,7 cm-es vetőcsövek a Hs 129B-0 gép törzsében

 

A SG 113-as mindössze egyeslövés leadására volt képes, mivel a levegőben való újratöltését nem lehetett kivitelezni. A vetőcsövekhez 4,5 cm-es, rakétával gyorsított páncéltörő lövedékeket alkalmaztak. A Hs 129-esre összesen 6 db vetőcsövet építettek, melyekből nemcsak egyes lövéseket tudtak leadni, hanem az összes lövedék egyidejű indítását is – szükség szerint – végre lehetett hajtani.

 

A Focke-Wulf FW 190F-8 típusú vadászgépekbe épített 4 db SG 113-as rajza

 

A FW 190F-8 típusú vadászgépekre ellenben már nem a törzsbe, hanem a szárnyakra építették kettesével (összesen 4 db-ot) a vetőcsöveket. A kísérletek azt bizonyították, hogy 60 fokos becsapódási szög esetén képes volt a 40 mm-es, míg 75 fok esetén az 50 mm-es páncélt is átütni. A repülőgép esetleges kényszerleszálláskor – a nagyobb biztonság érdekében – akár le is lehetett oldani (dobni) a SG 113-as vetőcsöveket.

 

A Focke-Wulf FW 190F-8 típusú vadászgépek szárnyaiba épített SG 113-as fedélzeti „ágyú-kötegek”

 Műszaki adatok:

Felhasznált irodalom:

Dieter Herwig – Heinz Rode: Luftwaffe Secret Projects. Ground Attack & Special Purpose Aircraft. Midland Publishing. Hinckley, 2004.

Ian V. Hogg: German Secret Weapons of the Second World War. Greenhill Books. London, 1999.

David Donald: Warplanes of the Luftwaffe. Aerospace Publishing. London, 1994.

http://www.wehrmacht-history.com/luftwaffe/armaments/77-mm-sg-113.htm

 

Írta: Kiss Kálmán