1942-re Európa államai közül csupán: Spanyolország, Portugália, az Ír szabadállam, Svédország, Svájc és Törökország tudta kivonni magát a háborúból. Ezek az országok, ha nem is vettek részt, de valamelyik nagyhatalommal szimpatizáltak és engedélyt adtak, hogy területeiken átkeljenek.
Spanyolország, avagy Franco „nem hadviselő fasizmusa":
Franco tábornok a spanyolországi polgárháború végén egy olasz-német fegyverekkel aránylag jól felszerelt hadsereg és egy gazdaságilag gyenge ország ura lett, amely az 1936-os fejlettségi szintet, csak 1954-re érte el. A helyzetet bonyolította, hogy nem csak a baloldaliak, hanem a királypártiak is támadták a Vezért (Caudillo) és falangista pártját.
1940 nyarán Franco észak- és közép-Afrika meghódításáról álmodozott Franciaország rovására, ám az angliai csat után Gibraltár megtámadásától Hitler és Mussolini sürgetése ellenére tartózkodott. Végezetül a semlegességi politikáról a „nem hadviselő" státuszra átváltva „ideiglenesen" megszállta a Spanyol Marokkóba ékelt tangeri nemzetközi övezetet.
Ugyanakkor Angliával gazdasági egyezményt kötött, sőt hívő katolikusként - szűk körben - elítélte a németek „lengyelországi politikáját". A döntéseiben lassú Caudillo ekkorra felmérte, hogy igényi keresztezik az erősebb Mussoliniét, ráadásul Hitler támaszpontokat kért a gyarmatokra. 1940 októberében ugyan megígérte a Führernek, hogy az alkalmas pillanatban hadat üzen Angliának, de konkrét kötelezettséget nem vállalt. Németország Szovjetunió elleni támadása után Franco nem üzent hadat Sztálinnak, de a keleti frontra küldte hivatásos katonákból és önkéntesekből álló Kék Hadosztályt (Divizion Azul), mely nevét a falangisták kék ingéről kapta. A kb. 16 000 fős alakulat a Wehrmacht 250. hadosztályaként tette le az esküt a német parancsnokoknak, tagjai között a falangisták mellett szökni akaró volt köztársaságiak is akadtak. A Caudillo a furcsa háborút azzal magyarázta, hogy a civilizált országoknak viszályban semleges, ám Németország éppenséggel a civilizációt védi a -spanyol ügyekbe is beavatkozó - bolsevikok ellen. 1942-től az angolszászok nehezményezték az Abwehr, a náci hírszerzés spanyolországi jelenlétét, a Gibraltári-szorost figyelő német elektronikus rendszer kiépítését, a Hitlernek küldött volfrámszállítmányokat és a Kék Hadosztály tevékenységét. Az olasz partraszállás után a britek még szervezkedtek is a királyság visszaállítása érdekében. Végül Franco 1944 elejére csapatai hazarendelésére kényszerült. Hitler haláláról a spanyol sajtómagasztaló cikket írt, később a falangisták a nácikkal és a fasisztákkal minden kapcsolat jelét eltűntették. Franco politikája végül meghozta az eredményt. 1945 augusztusában a három nagyhatalom elítélte (Franco nevének említése nélkül) a falangista rendszert, majd 1946. februári ENSZ -határozatok értelmében a vezető államok nagyköveteiket is visszahívták Madridból, és a „spanyol kérdés" lassan lekerült a napirendről. Ebben szerepet játszott a spanyol diplomaták gyakori mentőakciói mellett európai baloldal megerősödése és a hidegháború kezdete. Ugyanakkor 1953-og - részben Franco „sértődöttsége" miatt - Spanyolország jelentős amerikai segélytől esett el, ami sokak szerint évtizedekre vetette vissza az ország fejlődését.
Svájc, védekező semleges:
Európa és a világ legnagyobb „bankállamára" mindkét hatalmi félnek szüksége volt, hisz az ország pénzügyi szervezetei mellett a svájci frank volta világ legfőbb konvertibilis valutája.
Az európai tengelyhatalmak pénzmosásra használták fel kapcsolataikat, de a Svájci Nemzeti Banknak mindkét fél jelentős mennyiségű aranyat adott le. 1940-1945 között a német Reichsbank kb. 1.3 milliárd frank értékű aranyat váltott át főleg nyugati valutára. A kis állam függetlensége érdekében a Duce és a Führer külön egyeztetett, sőt Hitler még Bf 109 típusú vadászgépek svájci eladásához is hozzájárult. Svájc helyzete folytán jelentős számú zsidót és antifasisztát fogadott be, ugyanakkor minden jelentősebb hadviselő fél komoly hírszerző hálózatokat működtetett az ország területén (a német mellett a szovjet kémtevékenység is jelentős volt). A tengelyhatalmak által körülzárva a kis alpesi ország külkereskedelmi forgalma csökkent, ami kedvezőtlenül hatott a lakosság életszínvonalára.
A berni kormány a háború idejében makacsul őrizte semlegességét. Az 1940-es francia hadjárat során a svájci vadászgépek 11 határsértő német vadászgépet lőttek le, ami Hitlernél dührohamot váltott ki. Néhány provokatív behatolás után, az angliai csata a Luftwaffe figyelmét más irányba terelte. A német hadvezetés Tannenbaum-hadművelet néven ugyan még 1940. június 25-én megkezdte (közel 500 000 mozgósítható katonával rendelkező) kis alpesi ország elleni offenzíva tervezését, ám az akció nem kapott zöld utat.
A nagy európai (angol-amerikai) bombázások megindulása után több mint 250 idegen repülőgép - köztük kb. 100 szövetséges bombázó - szállt le eltévedve, sérülve vagy dezertálva az itteni reptereken, amelyek személyzetét utóbb internálták. Így Svájcban a háború végén egyebek mellett körülbelül 1700 amerikai repülőst tartottak fogva.
Az Angol bombázók azonban nemcsak sérülten hatoltak be Svájc légterébe, hanem tévedésből is. Így 1944. április 1-jén hibás navigáció miatt Baden helyett Schaffhausen városát bombázták le, ahol megöltek 40 embert, és leromboltak több mint 50 lakóépületet.
A tiltakozások után svájci vadászgépek gyakran szembeszálltak a szövetséges gépekkel, bár ritkán vették fel a harcot, inkább csak kivezették őket a svájci létérből. 1945 februárjában három kisváros téves bombázása miatt újabb 18 civil halt meg, majd március 4-én Bázelt és Zürichet bombázták a szövetségesek, megölve újabb 5 személyt. (Magyarországgal ellentétben Svájc nem üzent hadat a szövetségeseknek, a nyilvánvaló incidensek ellenére sem.) Az USA csak az európai háború lezárta kor ismerte el felelősségét, és kártalanította az áldozatok családtagjait.
A Portugál semlegességi kérdés:
1933-ban a fasiszta alkotmány (Estado Novo) kibocsátása és a korporatív állam meghirdetés a fasiszta Olaszország mintájára, hatalmas felháborodást váltott ki a szövetséges nagyhatalmak között. 1939. március 17-én már megnemtámadási egyezményt kötöttek Franco-rendszerével, és májusban megkötötték Nagy-Britanniával a hagyományos szövetségi szerződést. Salazar pénzügyminiszterként hosszú távú politikai terveket is tervezett, elképzeléseit egy erős, tekintélyelvű államról már 1930-ban felvázolta beszédeiben. A hadsereg elfogadta, és Júlio Domingos de Oliveira tábornok kormányának lemondásakor Carmona elnök Salazart tette meg kormányfőnek. Az új miniszterelnök 1933-ban új, korporativista szellemiségű alkotmányt adott ki, amivel megalapozta az "Új Államot" (Estado Novo), melynek 35 éven át maradt teljhatalmú ura. Portugáliából 20 000 önkéntes ment a német illetve olasz hadseregbe, és folyamatos utánpótlást küldött Francónak. A II. világháború alatt Portugália a semlegességet választotta, és 1939-ben ő terjesztette a Caudillo elé a kölcsönös védelemről és semlegességről szóló „Ibériai Paktumot". Hasonlóan a spanyol diktátorhoz, ő is a tengely erőivel szimpatizált, de 1941-1945 között a japán haderő megszállva tartotta Makaó és Kelet-Timor portugál gyarmatokat. Salazar a szövetségeseknek megengedte, hogy az Azori-szigetekre támaszpontot építsenek (1944-ben az USA is jogot kap a használatra), és felajánlotta a gyarmatokon kitermelt króm illetve réz készletek egy részét.
Az Ír Szabadállam, kétséges semlegesség:
1937. december 29-én kiáltották ki a köztársaságot azonban 1945-ig Anglia nem ismerte el. Észak-Írországot pedig változatlanul saját területének nyilvánította 1945-ben is. Ezért az írek a második világháború alatt Németországgal rokonszenveztek, de semlegesek maradtak. A háború után ellenben szívesen fogadták a töménytelen mennyiségű amerikai tőke áramlását.
Svédország, németek és szovjetek között:
Miután a szovjet gépezet elfoglalta nagy veszteségek árán Finnországot, Svédország beékelődött a két fél közé. Ugyanis Norvégiát már 1940. április 9-én elfoglalták a németek.
Így tartva a Szovjetfüggéstől, Svédország engedélyt adott a német csapatoknak, hogy átvonulhassanak az ország területén.
Törökország, a kivérzett nagyhatalom:
Törökország már az első világháború alatt a Német Birodalomtól függött. Hatalmas pénzeket kellett beleölni, hogy a leáldozó birodalom fennmaradhasson. A világháború után Törökország teljesen összeomlott. Az 1932-es évben a Szovjetunió 8 millió dollár kamatmentes kölcsönt nyújtott az országnak, azzal a reménnyel, hogy maga mellé tudja állítani. 1939-ben szövetséget köt Nagy-Britanniával és Francia országgal. 1941. június 18-án Barátsági szerződést kötnek Németországgal, ám amikor a Harmadik Birodalom és szövetségesei bukni látszanak, 1945. február 23-án hadat üzen azoknak.
Írta: Zeki
