Van némi vita ennek a repülőgépnek az elnevezése körül. A német repülőgyártás, akárcsak szovjet ellenfeleik, a gyártó után nevezték el gépeiket. A "Ho" a Horten szóból ered, mivel a gép tervezői Walter és Reimar Horten voltak. Ugyanakkor a gyártója Gothar, így egyesek a gépet Go 229-ként ismerik, mivel azonban a gép sorozatgyártásra sose került, a korábbi név ragadt rajta. A Ho 229 nagyhatósugaró vadászbombázónak készült, négy 30 mm-es Mk 108 löveggel és két 500 kg-os bombával volt felszerelve. Kiválóan irányítható, 2 000 mérföldig bevethető, közel 980 km/h végsebességgel, amely a Junkers ikermotoroknak volt köszönhető. Azonban sose jutott túl a tesztelési fázison. Az első tesztrepülést követően (1945. január, Oranienburg) a szövetséges katonák lerohanták a fejlesztőbázist. A háború után az USA hatóságai nagyon szerették volna megtalálni és Amerikába "csábítani” a hadizsákmányként lefoglalt fantasztikus Ho 228 és Ho 229 modelleket megalkotó Horten fivéreket, ők azonban a háborút követően Peron Argentínájába menekültek. Ugyanez történt a Focke-Wulf sok előremutató modellt megalkotó tervező-főmérnökével, Kurt Waldemar Tankkal, aki az argentin légierő számára kifejlesztette annak első léglökéses gépét, a Focke-Wulf Ta–183 terveit továbbfejlesztve.
TECHNIKAI ADATOK
-
Max. súly: 6.912 kg
-
Fesztávolság: 16,75 m
-
Hossz: 7,48 m
-
Fegyverzet: 2 x 30 mm MK 108 gépágyú, R4M rakéták és 2 x 500 kg bombateher
-
Hatótáv: 1000 km
-
Sebesség: 977 km/h 12.000 méteren
-
Hajtómű: 2 db Junkers Jumo 004B turbómotor
