Másnap Roosevelt az európai kérdések megoldására konferenciát javasolt, és kérte a Szovjetunió támogatását, amit meg is kapott. A szovjet kormány ezt megelőzően többször kijelentette, hogy - amennyiben Franciaország is teljesíti szerződéses kötelezettségeit - tényleges segítséget nyújt Csehszlovákiának. Szeptember 22-én a folyamatba tett katonai intézkedéseket is közölte Párizzsal. Az angol és a francia kormány azonban már döntött: feláldozzák Csehszlovákiát. Így jött létre a müncheni értekezlet Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország részvételével.
A szeptember 29-én aláírt egyezménnyel a Csehszlovákiához tartozó Szudéta-vidéket Németországhoz csatolták. Churchill Münchenről: "Angliának a háború és a szégyen között kellett választania. Vezetői a szégyent választották, és mégsem fogják elkerülni a háborút." Anglia és Németország 1938. szeptember 30-án nyilatkozatot írt alá a vitás kérdések békés rendezéséről. Ezt december 6-án német-francia szerződés követte. Göring: "Mindent megkaptunk, amit akartunk." A magyar és a lengyel kormány is azonnal fellépett területi követeléseivel. A magyar kormány igényeit november 2-án az ún. első bécsi döntés elégítette ki, Szlovákia déli részének Magyarországhoz csatolásával.
A müncheni szerződés értékelése
Az önrendelkezési elv alkalmazásának Versailles utáni második hullámában, az 1938-as müncheni válság során az első hullám vesztesei jutottak szóhoz. Felvetődik az a súlyos kérdést is, hogy mi van akkor, ha egy nemzet politikai vezetése ügy akarja érvényesíteni az önrendelkezés jogát, hogy eközben nemhogy nem elkötelezett a politikai szabadság normái iránt, de egyenesen lerombolásukat tartja céljának. Egyáltalán: elképzelhető-e, hogy a nemzeti önrendelkezésre törekvés diktatórikus eszmékkel társuljon? Wilson a huszadik századi európai történelemnek ilyesfajta tragikus fordulatát már nem érte meg.
De angol híve, Harold Nicolson még épp csak középkorú volt akkor, amikor a nagy válságot követő csehszlovákiai választások során Konrad Henlein szudétanémet pártja elnyerte a német ajkú lakosság szavazatainak nagy többségét, majd pedig megindította a Szudéta-vidéknek a náci Németországhoz csatolására és egyúttal a demokratikus Csehszlovákia szétdarabolására irányuló kampányát. Ez vezetett az 1938-as tragédiához, a müncheni egyezményhez, amelynek során Anglia, Franciaország és Olaszország együttes erővel kényszerítette rá a cseheket, hogy ellenállás nélkül adják át a hitleri Németországnak Csehszlovákia egy részét.
Az 1938-as müncheni egyezményt, amely Csehszlovákia stratégiailag legértékesebb területét angol irányítással békés úton Hitler kezére adta, a történészek sokféleképpen. magyarázták. Anglia nem akart háborút Hitlerrel. A válság sújtotta Nyugat rettegett a kommunizmus terjedésétől, s ezért inkább Hitler megerősödését segítette elő abban a reményben, hogy Németország majd megfékezi a szovjet fenyegetést.
Mindebben sok igazság van. De azt azért semmiféle tetszetősen kerek történeti magyarázat kedvéért ne higgyük, hogy az az Anglia, amelyik egy évvel később bátran, a világtól jobbára magára hagyatva szembeszállt Németországgal, 1938-ban kifejezetten a nácizmusnak vagy Hitlernek drukkolt volna. Éppen ellenkezőleg, az angol külpolitika a müncheni egyezmény idején inkább valami olyasféle csapdahelyzetbe került, amit Bibó István írt le nagyszerű éleslátással:
"A hitlerista külpolitika sikereinek mélyebb oka egyszerűen az volt, hogy egy bizonyos pontig harmóniában volt a tényekkel és az európai értékrend alapelveivel. Mikor Hitler arra hivatkozott, hogy a németek többsége Németországhoz akar csatlakozni, akkor való tényekre hivatkozott, s kívánságaiknak teljesítése éppen a nemzetek szabadságából, egyenlőségéből és önrendelkezéséből következett. A Nyugat morális és politikai pozíciója tehát - folytatja Bibó - a szudétanémetek elszakadási törekvései kapcsán éppen azért volt oly gyenge, mert a demokratikus kormányok úgy érezték, saját polgáraikkal nem tudnák megértetni, miért is kellene az első világháború vérontása után két évtizeddel ismét harcba indulniuk a németek. ellen. Úgy érezték, nem képesek. új háborút vállalni hárommillió csehországi német miatt, akik túlnyomó többségükben minden jel szerint németnek érezték magukat, pusztán azért, mert az a Németország, amelyhez a szudétanémetek csatlakozni akartak, nem kellően "európai szellemű".
S egyszeriben megtörtént a váratlan fordulat. A huszadik század második nagy átrendeződési hullámában az önrendelkezési elv a visszájára fordult: a szabadság kivívása helyett a szabadság lerombolásának eszköze lett. A Nyugat csapdába került. "Minden érv Hitler oldalára van - írta a müncheni szerződés előestéjén a wilsoni nemzetállami optimizmusban végképp megrendült Harold Nicolson -, csakhogy ezek hamis érvek."
Az efféle tisztánlátás azonban a tragédiát már nem állíthatta meg. A müncheni szerződés idején az etnikai elvre alapozott önrendelkezés érvrendszere akkor is lesöpört az asztalról minden más megfontolást, ha történetesen olyan rendszernek kedvezett, amely minden módon szembefordult a politikai szabadság európai normáival és hagyományaival.
